„Ahol a mese, a dal, az ima meghatározó volt” – Nemcsak énekelnek, hanem esztenákat mentenek a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai

„Nekem még volt szerencsém ilyen esztenában aludni, a nagyszüleimmel. Az ágyba szénát raktunk, s úgy aludtunk. Ezelőtt tíz évvel még kézi kaszával kaszáltunk, s amikor ide kijöttünk, ilyenekben aludtunk a kaszálás napjai alatt” – meséli Tankó Gábor, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia hegedűse, az esztenamentés egyik legaktívabb tagja, aki szeptembertől már a Ward Mária Iskola népzene szakán tanul Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gabika távolabbi álma.

Kép

Tankó Gábor és Tamás Attila

Az alig négyszer háromméteres esztenák nem olyan régen még szentegyházi családok nyári szállásaként szolgáltak, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia értékmentő tevékenységének köszönhetően azonban megmenekültek az enyészettől, és új életet kaptak. „Ezeken az esztenákon keresztül tanultuk meg, hogy kell szétszedni és összerakni egy csűrt, egy régi parasztházat, Haáz tanár úr indított minket útnak úgymond a szakmában. Az első esztenákat egy hét alatt tudtuk összerakni, de most már három nap alatt is sikerül” – teszi hozzá a szintén „filis” Tamás Attila. „Szeg nincs benne, csak összeillesztették a gerendákat, egymásra. Ha az alsó keret megvan, utána már gyerekjáték összerakni a megszámozott gerendákat” – magyarázzák a fiúk. „Ott volt a tűzhely, itt az ágy, az a sajtpolc” – mutatják az aprócska lakban.

Esztenamentés – svájci-székely összefogással

A srácoktól nem messze középkorú házaspár cipeli a deszkákat: ők a „svájci vendégmunkások”, akik segítenek a székely fiúknak. Szántó-Molnár Teca és férje, András Zürichből érkezett Szentegyházára, amikor tehetik, visszajárnak a Gyermekfilharmóniához, látogatóba. „Amióta a Fili Zürichben járt, azóta mi is visszajárunk ide, hozzájuk. Meglátogattuk a dió- meg a naspolyafánkat, amit a Fili csemetekertbe ültettünk. Ekkor mesélte a tanár úr, hogy nagy munkában vannak, esztenát építenek. Jöttünk segíteni!” – mesélik a kétkezi munka jóleső örömével. „Amikor a Gyermekfilharmónia hét éve Zürichben koncertezett, mi kaptuk a feladatot, hogy megteremtsük hozzá a külső feltételeket. Annyira közvetlen, emberi viszony alakult ki közöttünk, hogy azt éreztük, nekünk még sok-sok közös dolgunk lesz együtt” – magyarázza Teca.

Kép

Szántó Teca és András

Három generáció tagjai is elfértek a kaszálás ideje alatt

„Valamikor a falutól távol levő kaszálókra – hogy ne kelljen napi öt-hat kilométert hazagyalogolni – a családok építettek maguknak kicsi gerendaházikókat, ezekben laktak a szénacsinálás ideje alatt – veszi át a szót a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagya, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is elismert Haáz Sándor. – Kihozták a tehenet is, fejték, főzték a puliszkát. Hajnalban a férfiak meg a nagyobb legények kimentek kaszálni, az asszony előkészítette az ebédet, majd kiment ő is takarni. Egy-két hét alatt azt a pár hektár kaszálót betakarították. Hazaszekerezték a szénát, majd mindenestől visszaköltöztek a faluba. Az esztenai élet a családnak egy olyan közösségi lehetősége, amikor összezárva aludt a nagytatától a kicsi unokákig mindenki, ahol a mese, a dal, az ima meghatározó volt. A házikóban a kövekből kirakott tűzhely is a berendezés részét képezte, felette füstlyuk, deszkafödém. Mi az újraépítéskor cseréppel fedünk, mert rengeteg régi bontott cserepet kínálnak a faluban, azokat használjuk fel” – meséli a zenetanár, aki negyven éve a Hargita megyei kisváros kulturális és turisztikai életét is meghatározza.

Kép

Haáz Sándor

Zeneszerető generációk nőttek ki a keze közül, ugyanakkor az épített örökség és a népi kultúra megőrzése is szívügye a Tanár úrnak – merthogy az egész város így szólítja.

Az elmúlt száz év történelemkönyvei

„A Mária-úton ez a harmadik esztenánk, amit megmentettünk, ide költöztettünk. Ezek előtt még hármat talpra állítottunk más helyszíneken. Egyre jobban sikerülnek, megtapasztaltuk az újjáépítés módját. Az alsó és felső gerendakeretet majdnem minden esztenánál cserélni kellett. Először ugyanis a tető megy tönkre. Ha nem tartják karban a deszkafödémet, beázik, korhad, a felső koszorúfa meg a szarufák tönkremennek, utána pedig az alapja is menthetetlenül elpusztul. Ennél az esztenánál például nagy szerencsénk volt, hogy a szemöldökfa, ami összefogja az ajtófélfát és a két oldalfalat, épen megmaradt. Száztíz éves, eredeti darab. De a legtöbb esetben ki kellett cserélni sok mindent, annyira tönkrementek a talált darabok. Nem szívesen cserélünk, mert ezeknek a régi feketedett gerendáknak, százéves, időette alkatrészeknek igen nagy értékük van. Itt nálunk sajnos tűzifaként végzik, akár ingyen osztogatják, csak vigyed!” – meséli a karnagy.

Pedig a gerendákon levő bevésések roppant izgalmasak. Az elmúlt száz évnek a történelemkönyvei, ha így vesszük. A feliratokból kiderül, hogy az egyik a Simó család esztenája, a másik a Györgyöké, Mártonoké. Virágrajzok. Szerelmesek, pakulárok kézjegyei. Háborús katonai beírásokat is találtak 1916-ból.

„A faluközösségnek valamikor fontosak lesznek ezek a kis épületek, hiszen tudják, hogy itt egykor a nagyszüleik és a dédnagyszüleik élték az életük egy-egy időszakát – vallja reménykedve Haáz Sándor. – Stílusosan, régi anyagokkal pótoljuk a hiányzó gerendákat, amikre egy csűr bontásakor tettünk szert – mutatja a Mária-út mentén újjáépített esztenákat. – A legkisebb filisek a tetőfedéskor szorgos kezek, jól jönnek a cserépadogatásnál, nagy kaland nekik ilyenkor ez. Az egyik gyermek írta nemrég a Facebookon, hogy számára a cserép-közmunka volt az egyik legszebb napja a nyárnak” – meséli a gyermekegyüttes alapítója.

Kép

Kép: Csedő Attila

Nemcsak hasznosak, de szépek is

„Nagyon hasznos lakocskák lesznek ezek, észrevették a helyiek is: ha jön egy vihar – mert nagyon hirtelen jönnek a záporok itt, a Hargita aljában –, akkor jó, ha tudja az ember, hogy kilométerenként van egy menedékhely. Nem muszáj zarándok legyen a betévedő, lehet sétáló, kiránduló, medve elől menekülő, mindenképpen jól fog a fedél. Ezeket az esztenákat zarándokpihenőknek képzelem, és mi kell egy elázott zarándoknak? Valami fogas, ahová felakaszthatja a vizes ruháját, egy hely, ahol megtörülközzön, hátul egy budi, fent vizes palackok, mosakodni, üveg pálinka, egy-két törülköző, petróleumlámpa, gyufa… Amellett meg nagyon szép, mesés házikók. Ha valaki építészeti arányokat akar látni, akkor nézze meg ezeket az esztenákat” – tanácsolja a Tanár úr. Egyébként a Gyermekfilharmónia csemetekertjében egy régi csűrt is gyönyörűen helyreállítottak. Merthogy nemcsak a múltra, de a jövőre is gondolnak: „Ontario Garden” névre keresztelt kertjükben több tíz féle fát nevelnek, ugyanakkor a helyi közbirtokossággal összhangban minden tavasszal több százezer fenyőfát ültetnek a Madarasi Hargita széldöntött oldalaira. És tevékenységüknek eredménye is van: a szentegyháziak kedvet kaptak az értékmentésre, a nyár folyamán a Lőrincz és a Ferencz család is újrafedte feledésre ítélt esztenáit, új életet biztosítva azoknak. „Ez egy folyamat kezdete, remélem, hosszú távra” – összegez a karnagy, aki több mint negyven éve „tavaszt hozó fecske” Udvarhelyszéken.

Budapest, Prága, Brüsszel, Stockholm, Ottawa, Toronto – csak néhány világváros, ahol koncerteztek már a Székelyföld kis kulturális nagyköveteiként is emlegetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai. A folyamatosan megújuló Fili – ahogyan magukat nevezik – 1982 óta neveli a népi kultúra tiszteletére, zeneszeretetre és fegyelemre a mindenkori szentegyházi gyerekeket, és karnagyuknak köszönhető az is, hogy a székelyföldi kisvárosban, Szentegyházán kiugróan magas a zeneszeretők aránya. A nagyhatású gyermekegyüttes a hónap végén több magyarországi településen is fellép: hangversenykörútjukat augusztus 27-én Biharkeresztesen kezdik, majd 28-29-én a komáromi erődben és a katolikus templomban énekelnek huszárnótákat. 30-án az esztergomiak a ferences templomban láthatják a 150 tagot számláló gyermekegyüttest, onnan Tata felé veszik irányt, az Esterházy Kastély udvarán koncerteznek, majd szeptember 2-án, Visegrádon a Királyi Palotában, a Nyugat-Európai Protestáns Találkozó megnyitóján muzsikálnak.