A jó szomszéd megölel, befogad, kiszabadít, felvidít – és veled ordít, ha gólt lőnek a magyarok

Balta és ölelés

December 24. késő este volt, a legtöbb család már megünnepelte a szentestét, a felnőttek egy része a bejglirepetát majszolta, a gyerekek az ajándékokon lelkendeztek vagy már elszenderedtek, a lelkek az éjféli misére meg a másnapi karácsonyi rokonlátogatásra készülődtek. Déneséknél ekkor csöngettek.

„Ajtót nyitottam, és az a szomszéd férfi toporgott kívül, akinek a családjával már évek óta egymás mellett laktunk, ám soha egy szót sem váltottunk. Ez nem rajtunk, inkább az ő zárkózottságukon múlt – teszi hozzá minden rosszallás nélkül a vidéki családi házban élő apuka. – A szomszéd látható zavarát leküzdve udvariasan megkérdezte, kölcsön tudnék-e adni neki egy baltát. Természetesen rávágtam az igent, ám érdeklődtem, a szokatlan időpontban mégis mihez kell. Egy csapásra megnyílt, és elmesélte, hogy a feleségét váratlan egészségi problémával súlyos állapotban szállították aznap kórházba, ahol meg is operálták, és ahonnan ő meg a gyerekek most értek haza, hát szeretne gyorsan karácsonyfát faragni, állítani a kicsiknek.

Több kérdésem nem volt, hoztam is a baltát, majd szó nélkül, férfiasan megöleltük egymást.

A gyerekeinek lett karácsonya, szerencsére a párja is meggyógyult, ám a jövőben sem beszélgettünk.”

Értékek mentek, értékes kapcsolat jött

Mielőtt hajlamosak lennénk zokon venni, hogy egyes szomszédok szinte térfigyelő kameraként működnek, valamennyi tettünkről tudnak, a közelgő veszélyekre is naprakészen figyelmeztetnek, hallgassuk meg a fővárosi családi házban élő Judit történetét, aki egy bekövetkezett vészhelyzet kapcsán ismerte meg a szemközt lakó szomszédait, akikre rögtön számíthatott a bajban.

„Először utaztunk nyaralni a kétéves kisfiunkkal hármasban, amikor hazatérve nem várt meglepetés fogadott – mondja fejcsóválva a fiatal anyuka. – A házba lépve lesokkolt, hogy az összes holmink fel volt forgatva, a szekrényekből minden a helyiségek közepére volt kihányva. Mint kiderült, betörtek hozzánk, minden családi ékszert, készpénzt elvittek. Természetesen azonnal értesítettük a rendőrséget, ám késő éjszaka volt, a helyszínelők pedig csak másnap érkeztek, addig nem nyúlhattunk semmihez. Átkopogtunk hát a szomszéd nyugdíjas házaspárhoz, akikkel addig csak köszönőviszonyban voltunk.

Akkor azonban rögtön behívtak megnyugodni, végigbeszélni a történteket és megvacsorázni, sőt azt is magától értetődőnek vették, hogy ebben a helyzetben családostul náluk alszunk.

Mivel idő kellett feldolgozni a traumát, a szomszédasszony még a helyszínelést követő rendrakáskor is átjött segíteni. Végül olyan közeli barátok lettünk, hogy azóta szinte pótnagymamaként segédkezik az immár két gyermekünknél, és ünnepeken is gyakran összejárunk.”

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Amikor a szomszéd a lelket gyógyítaná

Olyan is van, hogy az ember nem feltétlenül szorul segítségre, mégis kap a szomszédjától – egy-egy gesztust, néhány jó szót a törődés jeléül. Ez történt Tiborral, aki hosszabb, együttélős párkapcsolatból költözött vissza szakítása után a saját lakásába, ami addig ki volt adva, ám a bérlet felmondásával ismét ő vette birtokba. Szomszédai, egy idősebb pár jól ismerték korábbról, kis túlzással hazavárták.

„Alighogy hazahurcolkodtam, a bácsi egy átlátszó ürüggyel lehívott a társasházunk alagsorába, hogy segítsek neki valamit arrébb pakolni a pincéjükben – idézi fel a jelenetet a középkorú férfi. – Látszott, hogy nem lényeges dologról van szó, ám miután odébb tettünk két széket, leültetett az egyikre, ő meg helyet foglalt a másikon, és mesélni kezdett. Előadta, hogy fiatalon azután ismerte meg a feleségét, hogy egy másik nő, akivel fülig szerelmesen együtt járt, megcsalta, sőt várandós lett valaki mástól. Az átvert – akkor még – fiatalember nagy nehezen talpra állt a sokkból, szerinte a sors ezért jutalmazta meg hamarosan élete szerelmével, akivel ma is boldog házasságban együtt vannak.”

„Mint kiderült, Sanyi bácsi a történetet az én vigasztalásomra idézte fel a szakításom miatt – amely mondjuk nem megcsalás miatt következett be, de ezt ő nem tudhatta –, ám a végére az ő szeme párásodott be.”

Ica néni, a szabadítóművész

Még faramucibb helyzet, amikor valaki múltbéli konfliktusok miatt konkrétan rossz viszonyban van a szomszédjával, ám egyszer csak egy váratlan vis maior helyzetben nincs kihez fordulnia segítségért, így átkopog hozzá. Így járt Annamária is, aki egy kisváros lakótelepén egyedül él egy harmadik emeleti panellakásban. Az ő története az alatta lakó Ica nénihez köthető, aki korábban rendszeresen vitázott vele a kiskutyája miatt, mert az az ugatásával zavarta a pihenését. Annamáriát pedig az Ica nénitől felszálló cigifüst bántotta, így ő válaszként általában ezt sérelmezte, ha a néni rámorgott. Mígnem…

„Esős-borús nap volt, a délelőtt nem is végződhetett volna rosszabbul, mint hogy hazaértem a reggeli munkából egy nyakig becipzározott kabátban, letettem a kezemből az ernyőt, és a cipzár beragadt – emlékezik ma már mosolyogva Annamária. – Hosszú perceken át képtelen voltam megszabadulni a kabátomtól, úgy fel volt húzva a cipzár, ami becsípte az anyagot, hogy nem fért volna át a fejemen.

Hirtelen pánik, egyfajta klausztrofóbiás érzés fogott el, hogy nem kapok levegőt.

Nem tudtam kinek szólni, hát Ica nénihez szaladtam le a lépcsőn, és vadul dörömbölni kezdtem az ajtaján. Erre ő fintorogva, zsörtölődésre készen nyitott ajtót, ám rögtön látta, hogy valamitől halálra rémültem. Megkértem, hogy ha ollóval is, de fejtse le rólam a kabátot. Végül megoldotta úgy, hogy egy régi szappannal bekente a cipzárat, ami így megindult. Végül mindketten kisebb röhögőgörcsöt kaptunk, és egy pohár borral is koccintottunk a nagy ijedtségre. Azóta országos cimborák vagyunk, a kutyámat is szeretettel simogatja.”

A jövőből jövő lövő

Bélának nem is egyetlen szomszéddal, hanem egy egész társasház-közösséggel indult a sztorija, amely aztán egy teljes lakótelepre kiterjedt. Szerencsére nem szerelmi sokszögről van szó, csupán egy olyan eseménysor sajátos megéléséről, amely 2016 nyarán sok magyar ismerőst és ismeretlent összehozott.

„A 2016-os futball-Eb idején focilázban égett az ország – emlékeztet a fiatal férfi. – A magyar-portugál meccs előtt már a társasházunkban is vibrált a levegő az izgalomtól, így az udvarra közös meccsnézést szerveztünk a szomszédokkal. Ám semmi sem úgy sült el, ahogy terveztük. Aki az e célra kinézett közös televíziót vásárolta, az Budaörsről hazafelé, Kispestre tartva éktelen dugóban ragadt, így haza sem ért a mérkőzésig. Rádión hallgatta a közvetítést, a vadonatúj tévével a hátsó ülésén… Aki az udvarban a bográcsgulyást főzte volna, az pedig vesegörcs miatt az utolsó pillanatban kórházba került. Végül mindenki a saját lakásában nézte a meccset, ám nálunk valamiért tíz másodpercet csúszott az adás.

Így a kitárt ablakon keresztül minden gól előtt jó előre hallottuk, hogy a ház, sőt az egész lakótelep örömujjongásban tör ki.

Csak később láttuk a találatot, de már ahogy Dzsudzsák nekifutott a labdának, tudtuk, hogy be fogja lőni. A mérkőzésen hat gól is esett, így a lakóközösségnek hála elég gyakran »a jövőbe láthattunk«…”

Aki ezek után még kételkedne abban, hogy a jó szomszédság számos örömöt képes az ember életébe csempészni, illetve számos bajtól megmentheti, azoknak a saját kedvenc szomszédaimat – Margót és Palit – is szívesen bemutatnám, akik hol egy tányér finom brassóival lepnek meg, hol ropogós almával üdvözölnek a lépcsőházban, miközben mélázva elbaktatnék mellettük. Amikor külföldön tartózkodom, ellátják a növényeimet, friss levessel várnak haza. Ahogy a mondás tartja: mindenkinek van egy fura szomszédja, ha neked nincs, akkor te vagy az. Nos, úgy fest, ugyanez jó szomszéddal is elmondható!