Molnár-Bánffy Kata: „A konzervativizmus nem a múltat őrzi, hanem éppen a jövőt”

– A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítványnál végzett munkásságodért, valamint a családok érdekében végzett kiemelkedő szakmai elismerésként tavaly átvehetted a Családokért-díjat Novák Katalin családokért felelős minisztertől. Milyen gondolatok fogalmazódtak meg ekkor benned?
– Ez az elismerés a teljes alkotóközösségnek szól, hiszen a Képmás Kiadóban és a Média a Családért Alapítványnál csapatmunka zajlik. A díj is jelzi számunkra, hogy hiánypótló a munka, amit végzünk. A Média a Családért Alapítványt azért alapították 15 éve a Képmás munkatársai, mert érzékelték, és egy kutatás is alátámasztotta, hogy a médiában a család szó három esetből kétszer negatív kontextusban, elsősorban a családon belüli erőszak témájában hangzik el. Elkezdtük a családot tudatosan pozitív kontextusban bemutatni, új eszközökkel, így ezzel a sajtómunkatársaknak szóló díjjal is szerettük volna népszerűvé tenni a klasszikus, konzervatív értékeket.

– Te Budapesten születtél, de a családod mindkét ágon Erdélyből ered. Milyen útravalót hoztál otthonról?
– Hat testvérem van, és én vagyok a legidősebb. Egy ilyen nagycsaládban az ember kap egyfajta túlélési eszköztárat, ami az élet minden területén segít a megküzdésben. Vallásos, konzervatív értékrend mentén neveltek bennünket a szüleink, katolikus középiskolába jártunk, még a rendszerváltás előtt. Meglehetősen korán lettem felruházva szülői feladatokkal, felelősségekkel, ezt szaknyelven parentizálásnak hívják, és nem egyszerű megküzdeni a következményeivel, de ma már ennek is látom az előnyeit.

Az pedig mindenképpen nagyszerű, hogy a testvéreimmel felnőtt korunkra remek kis törzsi szövetség alakult ki köztünk, bírjuk egymást.

– Határozott, céltudatos, felelősségteljes, ambiciózus, küzdő és bátor – ezek a szavak jutnak eszembe, amikor rád nézek. Gyerekként is ilyen voltál?
– Igen, ezt gyerekkoromtól hozom. És azt is, hogy azóta is mindenért próbálok felelősséget vállalni. Ha kell, háttérbe szorítom, vagy meg sem fogalmazom a saját igényeimet, és nehezen tudok nemet mondani. Ha pedig mégis előtörnek ezek, akkor sokszor erőszakosan. Több éven át dolgoztam magamon szakember segítségével, hogy mindez változzon, és büszke vagyok arra, hogy ezt az önfejlesztési utat bejártam, mert egy sokkal jobb minőségű, örömtelibb életet kezdtem élni a terápiás folyamat segítségével. És ha én kiegyensúlyozott vagyok, jól érzem magam, az hatással van a kollégáimra, a gyerekeimre és a házastársamra is. Szóval érdemes megküzdeni a saját jól-létünkért.

– Tulajdonos-ügyvezetője vagy a Salt Communications ügynökségnek, ügyvezetőként állsz helyt a Képmás Kiadónál is. Korábban kommunikációs tanácsadóként dolgoztál a Miniszterelnöki Hivatalban, vezetted a MOL-csoport szponzorációs üzletágát. Hogyan tudtad és tudod összehangolni ezt a sok feladatot a családi élettel, három gyermek nevelésével?
– Most, hogy a gyerekeink kamaszkorba léptek, valamivel könnyebben. De korábban is megtaláltuk a megoldást a munka és a család összehangolására a férjemmel. Sokan a munka–magánélet kapcsolatát libikókaként képzelik el, s úgy vélik, hogy ha az egyik oldal épp fenn van, a másik feltétlenül lent kell legyen.

Kép

Molnár-Bánffy Kata - Kép: Páczai Tamás

Én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom a saját életemben: ha flow-élményem van a munkában, az nagyon jót tesz a családi életünknek is.

– Szerinted mi a legjobb abban, ha az ember szülő lesz?
– Szülőnek lenni megtiszteltetés, és a Jóisten nagy ajándéka. A legtöbbet az életről a gyerekeimtől tanultam. Az én átlagon felül is autonóm személyiségem sok változáson ment keresztül, amikor anya lettem – olyan feladatokkal találkoztam (ilyenek például a gyermekbetegségek), amik a kontrollálható területemen kívül estek. Ez eleinte kétségbe ejtett, majd meg kellett tanulnom sok alázattal kezelni ezeket a helyzeteket, és így sokat is erősödtem. Bízom abban, hogy ha nem is tökéletes, de elég jó szülője tudtam és tudok továbbra is lenni a gyerekeimnek.

– Tudom, hogy nagyon szerettek kirándulni, tavaly például férjeddel Budapestről Csíksomlyóra gyalogoltatok, összesen 815 kilométert tettetek meg.
– A kirándulás meg a zarándoklat nem azonos: mi tavaly ezt a nagy utat zarándoklat gyanánt tettük meg, nem a kikapcsolódás örömét kerestük benne. Nagyszerű élmény lett mindkettőnk számára, fizikailag is persze, de lelkileg, mentálisan mindenképpen. Egyébként két olyan dolog van a családomon és a munkámon kívül, ami zsigeri örömöt tud nekem okozni: a természetjárás, a kirándulás és a veteményeskertem. Idén a férjemmel kettesben az összes magyar hegység legmagasabb csúcsait szeretnénk végigjárni, már nem sok hiányzik. Ami meg a veteményest illeti, arra nagyon büszke vagyok. Minden este lemegyek a leányvári kertbe, megnézem, mi hogyan fejlődik, leszedegetek egy csomó zöldséget, és ezt esszük vacsorára. Bevallom, a zöldségeimről rendszeresen posztolok az Instagram-oldalamra, mert számomra a kertem, illetve az, hogy részben önellátók vagyunk, óriási élmény, nagy öröm. Egy barátnőm furcsállta is, hogy mások a gyerekeik fotóit osztják meg, én meg a krumplimat meg a zöldbabomat.

– Visszakanyarodva a család témakörével sokat foglalkozó Képmás magazinhoz: a család fogalma és maga a téma nagyon átpolitizálttá vált. Ez nem riaszt el benneteket?

– A Képmás magazin és a Média a Családokért Alapítvány már jóval azelőtt létezett és zászlajára tűzte a család fontosságát, mint ahogy a téma a hazai politikába begyűrűzött volna.

Hogy a téma bekerült a politikai térbe, annak egyfelől örülünk, mert azt mutatja, hogy a politikai térnek vannak szereplői, akik felismerték a család fontosságát, és mindent megtesznek a megerősítéséért. Másrészről ez kontraproduktív is tud lenni: ha egy politikai közösség jelszavává tesz egy értéket, akkor ezzel el tud riasztani olyan társadalmi csoportokat, akik az adott politikai közösséggel nem, de az adott értékkel tudnának azonosulni. A családdal is ez történik most. A családért, a keresztény-konzervatív értékekért végzett munkánkat és erőfeszítéseinket a kormány elismerte, mi azonban nem ezért csináljuk, hanem mert hiszünk abban, hogy a család mint intézmény jó. Mivel ez ennyire evidens számunkra, nem tanultuk meg megvédeni ezt az elemi fontosságú intézményt, de most, hogy sok támadás éri, meg kell tanulnunk jól és hitelesen beszélni róla, hogy segítsünk azoknak is, akik elbizonytalanodtak a politikai szlogenek miatt.

Kép

Molnár-Bánffy Kata - Kép: Páczai Tamás

– A Képmás magazin komoly és magas minőségű branddé nőtte ki magát, sokan példaként tekintenek rá.
– Ennek nagyon örülök. A magazin lassan húszéves lesz, tulajdonképpen egy plébániai lapból nőtte ki magát, a jelenlegi formájában tíz éve működik. Ekkor tervezte meg mai formáját, arculatát Nagy István designer, akivel a Salt Communications-ben is együtt dolgozunk. A Képmás nem közéleti lap, hanem szélesebb értelemben vett kulturális és családmagazin. Azon kevés lap egyike, ahol egy cikk több szűrőn is átmegy: szerkesztő, olvasószerkesztő és korrektor dolgozik nálunk. A tartalom minősége mellett a látvány minőségére is nagyon figyelünk: magasan képzett grafikus tervez meg minden egyes oldalt, a fotók és grafikák nem pusztán illusztrációk, hanem a vizuális világ is a tartalom része.

Szóval hiszünk a hagyományos minőségben, és tartjuk annyira nagyra az olvasóinkat, hogy a lehető legjobbat igyekszünk adni nekik.

– A Képmás magazin „testvére”, a kepmas.hu is sokat formálódott: az elmúlt két és fél évben kis marketing-oldalból havi milliós látogatottságot elérő portállá vált.
– Sok munkánk van ebben is, és még mindig nem dőlhetünk hátra. Online felületünket naponta friss, saját tartalommal töltjük meg, és rendszeresen szemezgetünk az archívumunkból is. Nem könnyű egyébként erre a feladatra olyan újságírókat találni, akik legalább annyira igényesek, mint maga a Képmás. Mára az újságírás el is vesztette a reputációját, gyakorlatilag bárki újságíró lehet, aki azt állítja magáról. Sokan hiszik, hogy könnyű újságot írni, holott az igazi újságíró tudja, hogy egy-egy jó cikk mögött kőkemény, többnapos munka áll. Innen is üzenem, hogy aki úgy érzi, megfelel a Képmás értékeinek és a minőségi újságírás kritériumainak, azt szeretettel várjuk.

– „Ér (érvényes, szabad) keresztény-konzervatívnak lenni. Akkor is, ha most nagyon erőszakosan tolják ránk azt a kommunikációt itthon is és világszerte, mintha ez nem lenne oké. Megtanultuk elfogadni, hogy mások más szemmel nézik a világot – és bátran elvárhatjuk, hogy ezt tőlünk is fogadják el, a mi értékrendünkre is tekintsenek tisztelettel. Elvégre az a természetesen és az emberiség több ezer éves együttélési szabályain alapul.” Ezt a szövegrészletet a Facebook-oldaladon nemrég közzétett bejegyzésből idéztem. Miért érezted szükségét annak, hogy mindezt leírd?
– Egyfajta bátorításnak szántam, ugyanis tömegesnek látom az elbizonytalanodást, főleg a konzervatív értelmiségiek részéről. Kezd olyan kép kialakulni világszerte, mintha nem lenne korszerű dolog, sőt akár vállalhatatlan lenne keresztény értékekben hinni. Pedig a konzervativizmus nem a múltat őrzi, hanem éppen a jövőt. Ráadásul ott a gender-téma, amely a morál, az erkölcs kérdéseit is feszegeti. Mintha erkölcstelen lenne azt gondolni például, hogy a világon férfiak és nők élnek.

Mintha ugyanolyan súllyal esnének latba a vágyaink, mint a valóság: a gender-ideológia mozgalmai nem tisztelik a teremtett világot.

Már nemcsak arról van szó, hogy a biológiai nem mellett társadalmi nemek is vannak, hanem a biológiai nemeket kezdik teljesen negligálni, mintha a biológia veszthetne a korszerűségéből. Ezzel a bejegyzéssel arra utaltam, hogy nincs okunk elbizonytalanodni a saját értékrendünkben akkor sem, ha a politikai kommunikáció tudatosan táborokba terel minket. Tartsuk szem előtt határozottan az értékeinket, vonatkoztassunk el a politikai pártoktól! Fejezzük ki bátran, amiben hiszünk, ugyanis ezzel egymásnak is segítünk.