Mikor van az a pont, amikor nemet kell mondani az életünkért? – Dr. Józsa Éva a lelkünkben őrzött asszonyképről
Elsősorban az asszony, a nő felelős az otthon légkörének megteremtéséért, a korai gyermeknevelésért, a bizalomra képesség kialakításáért – vallja Dr. Józsa Éva nyugalmazott egyetemi docens, aki harminc éven keresztül tanított báb- és drámapedagógiát, művészetterápiát és művészetpedagógiát a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karon. Oktatóként kiemelten fontosnak tartotta, hogy a művészet nyelvén keresztül az életre is felkészítse a hallgatókat.
– Milyen indíttatásból kezdett el foglalkozni a „lelkünkben őrzött asszonykép” témájával?
– Mindig is nagy hatással voltak rám a mesék és mítoszok nőalakjai, az ő sorsuk. Történeteik komoly tanítások, amelyek a hallgatók önismeretét, világlátását is gazdagíthatják. Ezeken át megismerhetik a női hősök életútját, azt, hogy milyen fejlődési stációkon mennek keresztül, míg eljutnak az éretlenségtől az érettségig, a felelőtlenségtől a felelősségteljességig. Abban is segíthetnek, hogyan kell, illetve lehetséges kiállni az egyes próbákat.
Nagyon sok múlik az asszonyok hitén, mentális egészségén, ezért fontos lenne látniuk, mennyire tévúton járnak, ha csak a külsőségekkel – mint pl. súlyfelesleg, szépészeti beavatkozások – foglalkoznak, és az örök fiatalság illúzióját kergetik.
Fontos lenne, hogy felismerjék szerepüket és felelősségüket egy élhetőbb világ megteremtésében.
Annak érdekében, hogy gyerekeik, társuk és mások segítőivé tudjanak válni, fel kell nőniük. A felnőtté válás stációit a mesék és mítoszok tanításain keresztül megtanulhatják, megérthetik. Erdélyi Zsuzsanna „Hegyet hágék, lőtőt lépék” című könyve is nagy hatással volt rám. Az anya, Szűz Mária és Jézus története bölcs tanítója volt eleink asszonyainak is már, akik a mindennapi imádságok segítségével a saját életüket is szakralizálták. Lelkükben hordozták a „Fent Asszonyának” asszonyképét.
– Mi minden múlik, múlhat a nőn?
– Az otthon légkörének megteremtésében, a gyermeknevelésben, a bizalomra való képesség kialakításában elsőrendű a szerepe és a felelőssége. Lelki egészségünk, erkölcsi szintünk hat a környezetünkre, ezért sem mindegy, milyen minőségben vagyunk jelen a családban, a párkapcsolatban, és milyen szintű felelősséggel, érettséggel kapcsolódunk a világhoz.
– Miért döntött úgy, hogy a tanításba is beépíti ezeket a gondolatokat?
– Három évtizeden át tanítottam báb- és drámapedagógiát, művészetterápiát és művészetpedagógiát a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karon. Amikor átléptem az egyetem kapuját, azzal szembesültem, hogy szinte csak nők ülnek velem szemben, akik olyan pályára készülnek, ahol szintén csak nők veszik majd körbe őket. Különösen fontos, hogy azok a nők, akik gyermekeinket nevelik, tisztában legyenek értékeikkel és felelősségükkel. Érett személyiségként meríteni tudjanak abból az ősi tudásból, ösztönös világlátásból, érzékenységből, erkölcsiségből és áldozatvállalásból, amellyel eleik rendelkeztek.
– Minden nőben benne van mindez, mindenkiből „előhívható”?
– Hiszem, hogy minden ember a lelke mélyén őrzi az ősi erőt és igazságot. Berecz András mesemondótól hallottam: „Talált szótól az ökör is meghátrál.”
Úgy vélem, hogy a mese, a mítosz, a költészet maga a talált szó, amely fölemeli a fejeket, és esélyt ad egy igazabb folytatásra.
– Manapság mégis sokan leértékelik a meséket, hogy azok gyermekeknek valók...
– A mesék és mítoszok kezdettől fogva a felnőtteknek szóltak, csak a XIX. századtól kerültek a gyerekszobákba. Bölcs és időtlen tanítók, világuk ősi és tiszta.
– Melyek a nő felnőtté válásának stációi?
– Jean Shinoda Bolen „Bennünk élő istennők” című könyvében Aphrodité négy próbatétel elé állítja Pszichét, amelyek a nő felnőtté válásának stációjaként is felfoghatók. Az első a magok szétválogatása: meg kell tanulni megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Nagyon sok mesében megjelenik ez a próbatétel, pl. Hamupipőke is ezt a feladatot kapja a mostohájától, amely a türelem és a kitartás próbája. A tiszta búzát külön kell tudni választani az ocsútól. Ahhoz, hogy továbblépjünk, magasabb szintre jussunk, korona nélkül is fel kell tudni ismerni az igazi királyfit! (Bartók Béla: Fából faragott királyfi.)
A második próba a hatalom, a nőiesség erejének megszerzése, amellyel soha nem szabad visszaélni. Megérezni és felismerni a megszületett nőiességünk erejét, ennek szépségét – ezzel az erővel szolgálni kell a szó legnemesebb értelmében. A harmadik próbatétel: a mélység megtapasztalása és a magasság megélése. Az élet nemcsak örömmel, hanem sok-sok fájdalommal és küzdelemmel is jár. Fel kell vállalnunk a kockázatot! Félünk a szüléstől, és mégis vállaljuk minden fájdalmával együtt. Félünk, hogy beteg lesz a gyermekünk, és ha így lesz, akkor küzdünk és kitartunk, amíg csak kell. Félünk, hogy elárulnak, becsapnak, elhagynak minket, és mégis vállaljuk a szerelem fájdalmát, és megtanuljuk újra építeni a hitünket. Félünk az öregségtől, a magánytól, az elmúlástól, és mégis újra és újra kezdjük a napot, ha pedig kell, segítői leszünk a szenvedőknek. A negyedik stáció: meg kell tanulni nemet mondani. Sokszor ez a stáció a legnehezebb a nőknek. Hol vannak a határaim? Mikor van az a pont, amikor nemet kell mondani az életért, az életünkért?
„Kiszáradt” lélekkel szolgálni sem tudunk jól.
„A fókaasszony” című mesében gyönyörű példát láthatunk arra, hogy ép lélekkel lehetünk csak igazi segítők. “Ó, annyiféleképpen veszíthetjük el a fókabőrünket, ahány nő él a világban.” (Clarissa Pinkola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)
– Minden nő arra hivatott-e, hogy anya legyen?
– Kétféle ember létezik: építő vagy romboló. Mindenki eldöntheti, hogy segítője szeretne-e lenni a környezetének, vagy sem. Eldönthetem, hogy körmondatokban fogalmazva, cinikusan járom körbe a tudományt, vagy úgy adom át a tudást tanítványaimnak, hogy megértsék és magukévá tudják tenni. Van olyan nő, aki nem tud életet adni, és van olyan is, aki sérülést hordoz a lelkében, és ezért nem szeretne gyermeket. Ennek ellenére ők is lehetnek segítői, építői környezetüknek.
A legmagasabb női minőség az anyai minőség, mert feltétele az áldozat. Nincs annál magasztosabb, mint amikor a nő életet ad gyermekének, akit kilenc hónapig hordoz a szíve alatt, és saját testéből táplál. Minden olyan gondolat, amely ezt az értéket, kapcsolatot megkérdőjelezi, vagy a feje tetejére akarja állítani, romboló az egyénre és a társadalomra nézve is.
– Nem túl hálás küldetés „lelkünkben őrzött asszonyképről”, női minőségről beszélni, amikor hódít a gender-ideológia, és egyre több nő dönt úgy, hogy nem vállal gyermeket.
– Pedig nagyon fontos erről beszélni. Nem könnyű az élet; mindenki küzd a saját nehézségeivel, emberi gyarlóságaival. Biztonságra, erőt adó hitre lenne szükség, emellett kapcsolódni kéne a múlthoz, tisztelni az előttünk élők küzdelmeit és tanulni belőlük. Segíteni kell az embereket abban, hogy megtalálják lelki erejüket és hitüket. Ugyanilyen fontos, hogy az ember kapcsolatot tartson a benne lévő anya és apa ősképével. „Amennyiben elveszítjük ezt a kapcsolatot, akkor az ilyen emberekből felépült társadalom börtön vagy istálló” – mondta Carl Gustav Jung „Gondolatok apáról, anyáról, gyermekről” című tanulmányában. Ha mindent relativizálunk – ha innen nézzük, domború, ha onnan, homorú –, akkor komoly gondok lesznek a társadalomban, mert ingoványos talajra lépünk, amelyen nem lehet megállni, legfeljebb csak billegni. Az a baj a gender-ideológiával, a liberális gondolkodással, hogy a bizonytalanságot, a kétséget erősíti az emberekben, nem az egységet. Ugyanilyen problematikus dolognak tartom a múlt eltörlésére irányuló erőfeszítéseket.
Ha nem hajtunk fejet a múlt előtt, nem adjuk meg őseinknek a kellő tiszteletet, és nem vesszük át tőlük az értékes tapasztalataikat, akkor a bizonytalanság és kétségbeesés érzése növekedik bennünk, a bizalmatlanságé, a gyökértelenségé, a magányé.
Már rég szirénázni kellene, hogy baj van, de sajnos minden átpolitizálódik, így politikai érdekek mentén vitázunk. Szakmai érvek és felszólalások, hitvallások kellenének. „…gyilkosok közt cinkos, aki néma…”
– Manapság egyre több férfias nőt és nőies férfit látunk. Milyen következményekkel jár ez a társadalomra nézve?
– Az élet hozta úgy, hogy a nőknek is dolgozniuk kell, és adott esetben családfenntartóvá kell válniuk. Nincs azzal baj, hogy erős a nő, és több fronton is helytáll, ha közben megőrzi azokat a belső erőforrásokat, amelyek a „lelki nőiességéből” fakadnak. A lényeg az egyensúly: a kölcsönös segítés és a tisztelet. Van, aki erejével felépíti a házat, és van, aki megszépíti azt.
– Bizonyos életkor felett leírják a nőket, pedig pont akkor kerülnek annak a tudásnak a birtokába, amelyről beszél. Negyven, ötven felett már jó esetben megtalálták önmagukat, saját útjukat, lelki békéjüket, érett személyiséggé váltak.
– Clarissa Pinkola Estés „Farkasokkal futó asszonyok” című könyvében olvasható a Pillangóasszony meséje: „Mindenki várja a gyönyörű pillangóasszonyt. Egyszer csak megjelenik egy alacsony, kövér öregasszony. Mindenki döbbenten néz: – Te jó ég! Ki ez? Majd elkezd táncolni ez a kövér és öreg, őszhajú asszony. Hitéből, élettapasztalata erejéből táncol... Eltáncolja az életét, azt a tudást, erőt, gazdagságot, amelyet szívével-lelkével elért. Mindenkit ámulatba ejt.” Milyen nagy szüksége lenne a világnak segítő és bölcs asszonyokra!
– Mit üzen azoknak a nőknek, akik gondban vannak saját nőiességük megélésével?
– Olvassanak meséket! Korábban tartottam képzést nőknek a „Farkasokkal futó asszonyok” című könyvre támaszkodva. A mesék végig vezetnek bennünket az úton és erőt adnak. A hallgatóimat is ennek a könyvnek a meséin keresztül kísérem: a Kékszakáll meséjétől a Piros cipellőn át a Pillangóasszony táncáig. A meséket hallva és azokat dramatikusan feldolgozva közelebb kerülnek saját lelkükhöz. Erősödik önismeretük, önbecsülésük, és a bennük lévő szolidaritás érzése is, hogy nincsenek egyedül.
– Vannak női példaképei?
– Lelkemhez legközelebb Szűz Mária alakja áll. Ha imádkozom, ha ránézek a Csiksomlyói Szép Szűz Máriára, eláraszt valami melegség és biztonság – a „Nagy Anya” világokat átölelő ereje. Élő példaképet nem igazán tudok mondani, sokan voltak rám hatással az életem során. Van, aki az erejével, van, aki a hitével, míg más a jóságával vagy kiegyensúlyozottságával érintett meg. Ahogy öregszem, egyre többet gondolok az édesanyámra, a mondataira, és mindent megköszönök.
– Miképpen adja át saját lányának és három lányunokájának az ősi tudást?
– Legyen nekik tanulság az életem. Szívem teljes szeretetével kísérem útjukat, de mindegyikőjüknek a sajátját kell bejárnia, a saját lelki erejét kell megtalálnia és őriznie.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>