5+1 lebilincselő nyári film, hogy megfeledkezzünk a hőségről

Római vakáció (William Wyler, 1953)

Minden nyári film alfája és ómegája. Némi képzavarral élve a nyári városi filmek William Wyler , a Római vakáció rendezőjének köpönyegéből bújtak elő. Ez a film pedig jókor volt jó helyen: néhány évvel a háború és az olasz neorealizmus után sikerült az örök város igazi mesebeli, bolondosan felszabadult arcát megmutatni. Azt, amire a moziba igyekvők általában vágyni szoktak: a kikapcsolódást, a romantikát, a fergeteges vidámságot és a messze utazást. Erre rímel a történet is: egy távoli, soha nem létező ország hercegnője – elvágyódva a protokolláris nyűgökből –  kiszökik Rómába, ahol megismerkedik egy helyi újságíróval, természetesen inkognitóban, bejárják a várost, és könnyes-vidám kalandok sora történik meg velük.

Róma városa főszereplővé válik a filmben, mellette pedig meghatározó a két valódi főszereplő személye. Gregory Peck, az akkor már világsztárnak számító dél-kaliforniai színész túl volt 4 Oscar-jelölésen, amikor beválogattak mellé egy fiatal, még viszonylag ismeretlen tehetséget, aki ezzel az alakításával elnyerte a legjobb női főszereplő díját, és berobbant a sztárok világába. Állítólag a casting után az alkotók csak összenéztek, és egymástól kérdezgették: „Ki mondja meg Gregorynak, hogy nem ő lesz a sztár?” És valóban: az akkor alig több mint 20 éves Audrey Hepburnt az egész világ a szívébe zárta.

Családi vakáció (Harold Ramis, 1983)

Chevy Chase családi filmjéből árad a ‘80-as évek Amerikájának hangulata. Clark W. Griswold, a chicagói kisember egy szép nyári napon elhatározza, hogy családjával együtt egy kaliforniai nyaralásra indul, ahol egy szuper vidámparkba szeretnének eljutni autóval. Közben olyan kihagyhatatlan látványosságokat terveznek be utukba, mint a világ legnagyobb sárháza vagy második legnagyobb szélmalma. Sárházat persze végül nem látunk, de a vidéki rokonoknál tett látogatás után megkapják a hátsó ülésre a nagymamát és a harapós kutyáját is.

Kép

Családi vakáció (1983)

A ‘80-as években oly népszerű családi vígjátékok egyik legkedveltebb darabja volt Griswoldék néhol kacagtatóan börleszkszerű, egész országon átívelő kalandozása, amelyben a kisember kálváriájának, örökös elmaradásának humoros oldalát sikerül megfogni. Az Amerikát keresztül-kasul beutazó család története annyira nagy sikert aratott, hogy néhány éven belül trilógia lett belőle: az Európai vakáció és a Karácsonyi vakáció a műfaj nem kevésbé ikonikus darabjaivá váltak.

A család kicsi kincse (Valerie Faris, Jonathan Dayton, 2006)

Szó sincs nyaralásról, nincsen egyetlen jelenet sem a strandon, és nem is üres, felhőtlen szórakozás, mégis idekívánkozik ez a fanyar humorú családi road movie. A nem túl szép, de rettentő kedves hatéves kislány vigaszágon ugyan, de bekerül a gyermek-szépségverseny döntőjébe, ahová az egész család elkíséri: a munkamániás apa, a rákos és pornófüggő nagypapa, a szuicid hajlamú meleg nagybácsi és a némasági fogadalmát őrző idősebb testvér. A furcsa családot az egyetlen normális szereplő, az anya fogja össze.

Kép

A család kicsi kincse (2006)

A lényeg persze nem a szépségverseny, hanem az odavezető út, mint a road movie műfaj legtöbb filmjében. A remekül megírt eredeti karakterek mögött szép lassan kirajzolódik az amerikai társadalom, a helyzetekre adott családi reakciók pedig külön érdekessé teszik a filmet. Egyik szemünk sír, a másik nevet, de az indok ugyanaz: a remek forgatókönyv.

Szerelemre hangszerelve (John Carney, 2013)

Jöjjenek akkor a musicalek! A néhány évvel ezelőtt megjelent, New Yorkban játszódó zenés film főszereplője az a Keira Knightley, akit ebben az alakításban minden bizonnyal azok is megkedveltek, akik addig nem szerették a játékát. Az énekes barátjában csalódó lány és az öregedőfélben lévő zenei producer (Mark Ruffalo) néhol plátói szerelme, máskor apa-lánya kapcsolata orbitális nagy giccstenger lehetne, az alkotók azonban pontosan érzik az arányokat. Ez és a New York utcáin felvett dallamok együtt jó zenét és szerethető történetet alkotnak.

Kép

Szerelemre hangszerelve (2013)

A rendező, az ír John Carney nem az első és nem az utolsó közhelyektől mentes zenés filmet tette le az asztalra: a Dublin utcáin élő utcazenészeket bemutató Egyszer vagy a nyolcvanas évek szintipop világát megidéző Sing Street egyaránt kötelező darab a musical műfaj kedvelőinek.

Kaliforniai álom (Damien Chazelle, 2016)

Ahogy a tengereken is vannak egyszemélyes vitorlások és óceánjáró luxushajók is, úgy a musicalek területén is elfér egymás mellett az indie pop slágerekkel operáló és a hollywoodi szuperprodukció is. Az addig jórészt ismeretlen Damien Chazelle a jazzkonzervatórium kegyetlen világát bemutató Whiplash-sel már letette a névjegyét, de következő filmje sem tért el a zenék világától.

Kép

Kaliforniai álom (2016)

A Kaliforniai álom az álmaikat megvalósítani vágyókat mutatja be az álomgyár környékén, Ryan Gosling és Emma Stone főszereplésével. Ne tévesszenek meg azonban senkit az A-kategóriás sztárok, a színesen pörgős szoknyák, a fülbemászó dallamok és a közhelyesnek tűnő történet! Ez a film több, mint a klasszikus hollywoodi musicalek megidézése. Előző filmjéhez hasonlóan a rendező itt is ember és művészet viszonyát keresi: sekélyesség és mélység, mainstream és a saját út megtalálása – dalban elbeszélve.

Made in Hungária (Fonyó Gergely, 2009)

Nem sárga, nem savanyú, ráadásul a miénk. Vagyis nem kell Amerikába utazni, hogy jó nyári zenés film készüljön. Fonyó Gergely Fenyő Miklósról szóló mozija nemcsak „ahhoz képest, hogy magyar” jó, hanem minden elemét tartalmazza egy, a hatvanas évek Magyarországát megidéző zenés filmnek.

Kép

Made in Hungária (2009)

Alkotói koncepció volt új arcok bevetése, így itt, ebben a filmben indult a főszereplő Szabó-Kimmel Tamás pályája ugyanúgy, mint Lovas Rozié, Szente Vajké vagy Kovács Lehelé. A kiváló színészek alakításait segítette a jó forgatókönyv, amely az embert és a történelmet egységében mutatta be. Az Amerikából hazatérő Fenyő család rettentően testidegen a Kádár-féle gulyáskommunizmusban, de ezt humorban oldva nem restek megmutatni az alkotók.