„Halála előtt megbocsátottam apámnak, és elbúcsúztam tőle”

Negyvennyolc évesen kezdte el érezni a csomót a torkában. Nehezen nyelt, állandóan fájlalta a torkát, ezért egy idő után orvoshoz fordult a tüneteivel. A vizsgálatok kimutatták, hogy daganat van a nyelőcsövén, ekkor viszont még nem lehetett tudni, mekkora a baj. „Nagymamánk nyolcvanadik születésnapján már a levest sem tudta lenyelni, ekkor viszont még jó húsban volt. Aztán egyik este felhívott telefonon, akkor mondta, hogy gégerák” – emlékszik vissza Anna, aki már aznap elsiratta apját, ennek ellenére bízott abban, hogy le tudja győzni a betegséget.

„Amikor megtudtam, fel sem fogtam a helyzet súlyát. Azt hittem, ha nem is gyorsan és könnyedén, de mint egy erős náthából, ebből is ki fog tudni gyógyulni. Elvégre az én száztíz kilós, izmos apámról volt szó” – mondja fia, Józsi, aki épp akkor érettségizett. Műtétje miatt apja a ballagásán sem tudott megjelenni.

A beavatkozás során kiderült, hogy a daganat már áttétes, megtámadta a gerincoszlopot is, így az orvosok nem tudták a tervezettek szerint eltávolítani a csomót. Ekkor már nem sok remény volt a gyógyulásra. „Látszott rajta, hogy küzd, de fáradt. Úgy éreztem, túl akar lenni ezen az egészen. Mi bíztattuk, hogy meggyógyul, próbáltuk támogatni lelkileg, de ő nem bízott a gyógyulásában, föladta a küzdelmet” – meséli Anna. 

Lánya szerint nem sok boldogság jutott apjának az életben. Sokat dolgozott, de nem voltak igazi örömei, sikerei.

Házassága huszonkét év után válással végződött, ráadásul a gyerekeivel sem alakult túl jól a kapcsolata. „Sajnos, nem volt meg nálunk az a családi idill, amire mindenki vágyik. Apám nehezen tudta kifejezni az érzéseit, ritkán lehetett vele megbeszélni dolgokat. Éppen ezért nagyon megdöbbentő volt végignézni azt a folyamatot, amit a betegség elindított a szüleink között. A korábbi gyűlöletből végül együttérzés és megbocsátás lett” – mondja Anna. 

Volt felesége alternatív gyógymódokkal próbálta támogatni őt a küzdelemben. Gyerekei elkísérték az orvosok által javasolt sugárkezelésre és kemoterápiára, utóbbit viszont elég nehezen viselte, legyengült, így mindig mellette kellett lennie valakinek. Egy idő után gyomorszondát kapott, mert már egy falat étel sem ment le a torkán – csak ezen keresztül tudott táplálékhoz jutni. A végső stádiumban sokszor fulladozott, ekkor az intubálás segített neki lélegezni.

„Minden második nap meglátogattam apámat, az akkori párjával folyamatosan váltottuk egymást. Lelkileg nagyon megterhelő volt ez az időszak, de akkor nem gondoltam bele semmibe, csak csináltam a dolgom és ápoltam őt. Úgy gondoltam akkor – és ezzel most is így vagyok –, hogy ha valaki beteg, nem sajnálni kell, hanem bíztatni és jövőképet adni neki. Sajnálattal nem tudunk segíteni rajta” – mondja határozottan Anna.

Fiát is megviselte apja betegsége, ő viszont nem tudta úgy kivenni részét az ápolásban, mint nővére. „Látogathattam volna gyakrabban is apámat, de nem akartam őt úgy látni. Nem is akartam elhinni, hogy ilyen beteg lehet az a nagy és erős ember, akit én ismertem.

Előttem soha nem sírt, nem mutatott gyengeséget. Amikor utoljára láttam, még megborotválkozott, rendben szedte magát, mindig, ahogy szokta, katonásan.

Még most is emlékszem, ahogy utoljára megfogta a kezem. Rá egy-két napra kaptuk a telefonhívást hajnalban, hogy meghalt” – meséli Józsi. 

„A nagy darab testből lett egy csontváz. Az utolsó napokban már ki sem nyitotta a szemét, nem volt magánál, nem tudott felkelni. Ekkor tudtam, hogy el kell búcsúznom tőle. Megbocsátottam neki mindenért, és elköszöntem tőle. A halála éjszakáján azt álmodtam, hogy átlőtték a hasam, és lett benne egy lyuk. Az öcsémnek is hasonló álma volt aznap” – emlékszik vissza Anna.

Két év küzdelem után, ötvenévesen a halál megkönnyebbülést hozott az édesapának. Gyerekei szerint a ravatalozóban már teljesen kisimult apjuk arca, az opálos kék szeme kitisztult, világoskék lett. Úgy látszott, hogy a lélek nyugalomra lelt. A végső béke pedig a családtagok támogatásának is köszönhető, valamint a szeretet erejének, amely képes könnyíteni a fájdalmon, és még a szétesett családot is össze tudja hozni.