A tech-diéta
Én soha nem fogadok meg semmit újévkor. Ez nyilvánvalóan azért is van, mert a január a maga 31 napjával, munkaszünet-nélküliségével és éves elszámoló csekkjeivel olyan fenyegető szürkeséggel szűrődik be a karácsonyi ragyogásba, hogy nem merek ígérgetni. De idén másként alakul. Elhatároztam, hogy smart-böjtbe kezdek. Ezt ajánlom a kedves Olvasónak is – tudva, hogy a siker kétes, de a szándék a fő.
Szükség van erre, mert lássuk be, csúnyán elhíztunk technológiailag. Naponta 10 órában esszük a képernyőkön az információt, párunkhoz, gyerekeinkhez, barátainkhoz hasonlóan. Már nem tudunk elindulni az okostelefonunk nélkül – ha mégis, akkor olyan érzésünk van, mintha életveszélyben lennénk. Vastag zsírréteg nőtt a tudatunkon fölösleges vagy bántó információkból, amelyektől se bölcsebbek, se boldogabbak nem lettünk. Testmozgásunk is kiszámíthatatlanná vált – hiszen menet közben is kijelzők fényét falja a szemünk.
A tech-diéta persze nem jelenti azt, hogy lemondunk a digitális világ nyújtotta értékes inputokról, sokkal inkább azt, hogy életünkből kiűzzük a digitális E-ket, a színezékeket, az ártó és veszélyes adalékokat.
Ezt pedig legkönnyebben a családunkkal együtt tudjuk végrehajtani, ahogy azt Andy Crouch a „The Tech-Wise Family” című könyvében is tanácsolja.
A tech-diéta 9+1 pontja:
1. Küld(et)és: Mindig legyen célunk a készülékek megérintésével, a tartalmak elkészítésével és megosztásával. Mielőtt a gombot nyomnánk, mondjuk ki, akár csak magunknak, miért is tesszük.
2. Kikapcsol(ód)ás: Minden héten 1 óra, minden hónapban 1 nap, minden félévben 1 hét legyen szabad a digitális médiától.
3. Helyi(es)ség: A digitális eszközöknek legyen otthon kijelölt helyük. Ne mindig a zsebünkben, párnánk alatt zizegjenek, lássuk meg, családunkban kik a legaktívabb használók. Talán nem is mindig a gyerekeink.
4. Megosztás: Adjuk meg legközelebbi szeretteinknek belépési jelszavainkat (amelyek, persze, hiperbiztonságosak). Ezzel elérjük, hogy semmit nem csinálunk, írunk, vásárolunk anélkül, hogy egy gondos, szerető szem ne láthatná akcióinkat.
5. Kép(i)esség: Ne fotózzuk le, amit látni is elég, és ne mentsük el, amire emlékezni is tudunk. A készülékeink konnektáltak, minden, ami rajtuk megjelenik, könnyen, akaratunk ellenére is kiszabadulhat.
6. Figyelem: Attól, hogy gyors, még nem kell, hogy igénytelen legyen. Az okoskészülékekbe gépelve se bocsássuk meg magunknak az elütést, a vesszőhiányt. A nyelvi gazdaságosság is lehet művelt – gondoljunk az epigramma műfajára, a velős mondatok erejére.
7. Sokktalanul: Attól, hogy a családtagunk nem veszi fel a telefont, ne pánikoljunk be. Attól, hogy a gyerekünk nem olvassa rögtön a küldött üzenetet, még ne riadozzunk. Az élet sokkal kifürkészhetetlenebb, mint azt a digitális eszközök ígérik.
8. Mindentudó: Ha nem jut eszükbe valami egyből – egy vers címe, egy történelmi dátum, egy adat, ne guglizzunk azonnal. Adjunk időt az agynak, hogy megmutassa, mire képes.
9. Idő(tlen): Attól, hogy 2 másodperc alatt betöltődik egy oldal, a digitális világ még 10 órát vesz el naponta az életünkből. Legyen olyan tevékenységünk, amely egyáltalán nem kötődik digitáliához; mint amilyen a közös zenélés, a sportolás, a személyes beszélgetés és az ima.
+1. Önöknek mi volna az?
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Most hallasz? – Honnan tudhatjuk, hogy túlzásba vittük az okostelefont?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
