Olvassa a friss Nobel-díjas Louise Glück verseit, aki magyar családi gyökerekkel is rendelkezik!
Az amerikai születésű, ám apai ágon magyar származású Louise Glück költő kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. Az elismerés nemcsak őt, a nagyközönséget is meglepte.
A Nobel-bejelentésen Anders Olsson, a díjátadó bizottság elnöke méltatta a költő minimalista stílusát és különösen a családi életet középpontba emelő műveit. Olsson szerint Louise Glück hangja, stílusa összetéveszthetetlen. Őszinte és megalkuvást nem tűrő, ugyanakkor humoros és olykor marón szellemes.
A New York-i születésű hetvenhét éves szerző a Yale Egyetem professzora angol szakon, tizennégy verseskötetet írt, műveinek visszatérő témái a családi kapcsolatok és az öregedés.
Gyermekkorában szülei lefekvés előtt gyakran olvastak neki mitológiai történeteket. Nagy valószínűséggel ennek az élménynek is köszönhető, hogy műveiben számos mitológiai utalást és párhuzamot talál az olvasó. Ötéves korában írta első verseit, és már tizenéves korában azt tervezte, hogy költő lesz. Tinédzserként és fiatal felnőttként küzdött az anorexiával, végül hosszú terápia után sikerült kigyógyulnia belőle. A terápiának szerepe volt költővé válásában is: mivel érzelmi és fizikai állapota miatt képtelen volt részt venni az egyetemi oktatásban, helyette költői műhelyekbe, kurzusokra járt. Korai verses kötetei mérsékelt sikert arattak. Fordulópontot jelentett életében és pályáján vermonti házának leégése, a tűzben minden vagyona elveszett. Ettől kezdve írta azokat a verseit, amelyeket a szakma és a műértő közönség is nagy elismeréssel fogadott. The Wild Iris című kötetéért 1993-ban Pulitzer-díjat kapott.
A Nobel-díj híre híre csütörtök reggel cambridge-i otthonában érte a költőt, akit saját elmondása szerint teljesen megdöbbentett, hogy idén személyében az amerikai lírát díjazták.
A költővel készült villáminterjú itt látható:
Az interjúban azon viccelődik, hogy attól tart, a díj miatt barátai faképnél hagyják, hiszen a többségük író. A díjból pedig végre talán megveheti új házát Vermontban, de még ennél is fontosabb, hogy a számára kedves emberekkel ápolhassa kapcsolatait.
Glück Nobel-díja nemcsak őt, a nagyközönséget is meglepte, mivel korábban az angliai Ladbrokes fogadóoldalon Anne Carson állt az első helyen, akit Ljudmila Ulickaja, Margaret Atwood és Maryse Condé követett. Senki sem számított arra, hogy egy költő nyeri el végül a díjat.
A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg 9 millió koronás (294 millió forintos) pénzjutalmat – kiérdemli.
A bejelentést itt megtekintheti.
Louise Glück versei:
Marina
Kőfal volt a szívem
mégis áttörtél rajta.
Egy szigeti kert volt a szívem
átgázoltál rajta.
Nem a szívemet akartad;
utad testem felé vezetett.
Minderről nem tehettem.
A minden voltál nekem,
nem csak szépség és vagyon:
Amikor szerelmeskedtünk
a macska átment a másik hálószobába.
Azután elfeledtél.
Nem ok nélkül
reszkettek a kövek
a fallal elzárt kert körül:
most ott semmi nincs
csak a vadon, amit természetnek hívunk,
az uralkodó káosz.
Olyan helyre vittél,
ahol megtaláltam a gonoszt természetemben,
ott hagytál.
A cserbenhagyott macska
sír a hálószobában.
A ragadozó példabeszéde (Parable of the Beast)
A macska új szerzeményével
egy döglött madárral szájában
járja körbe a konyhát.
Valaki elbeszélgethetne
az etikettről a macskával
amint az belekóstol a béna madárba:
Ebben a házban
nem engedünk akaratunknak
ilyen ügyekben.
Mondd ezt el annak az állatnak,
melynek fogai egy másik állat
húsába mélyednek.
A király példabeszéde (Parable of the King)
A hatalmas király, előre tekintve
nem látja a sorsot, csak az egyszerű hajnal fényeit
az ismeretlen sziget fölött: minthogy király,
parancsban gondolkodik – a legokosabb,
ha nem fontoljuk meg az útirányt, a legokosabb,
ha egyenesen előre haladunk
a csillogó víz fölött. Végül is
a sors nem más, mint a történelem
semmibevétele, erkölcsi dilemmáival
a jelen előtérbe helyezése, ahol
a döntések meghozatnak, a szükséges
lánc a múlt (a király képe, mint ifjú
herceg) és a dicsőséges jövő között (fiatal
rabszolganők képei). Akármi is
áll előttünk, miért olyan vakító?
Ki gondolta volna, hogy nem a megszokott
napsugár, hanem tűznyelvek
lángolnak a nemsokára elenyésző
föld fölött?
A hűség példabeszéde (Parable of Faith)
Most, alkonyatkor, a palota lépcsőjén
a király kéri asszonya bocsánatát.
Nem alattomos:
Igyekszik hűen megfelelni a pillanatnak;
van más mód, hogy hű legyél
önmagadhoz?
Az asszony
elfedi arcát, az árnyak
segítenek neki. A múltjáért könnyezik;
amikor eltitkolod egyik életed,
könnyeid sosem magyarázhatók.
Bár a király örömmel viselné
asszonya szomorú terhét: nemes szívű,
bánatban, örömben egyaránt.
Tudod, mit jelent a megbocsátás?
Azt, hogy a föld bűnözött, a földet
fel kell menteni -
In: Átkelés, kortárs amerikai költők antológia, 2007. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Gyukics Gábor fordítása
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
