Hogyan lehet a család a boldogság forrása? – Pesszimista látásmódok túlsúlya a CEU-n

Nehezen szólaltak meg az előadók „A boldogság politikája” című kurzus utolsó előadásán, mert „A család mint a boldogság forrása” témájú beszélgetésre csupán néhány nappal a győri családirtás után került sor. A résztvevők először a család fogalmát boncolgatták, majd arról is beszéltek, mitől függ az, hogy a család a biztonság vagy a szorongás terévé válik-e egy ember életében.

Különös jelképpel indította a beszélgetést Pető Andrea történész, az est moderátora: „Nem tudtam ellenállni a szimbólumnak, így a félév végére a kulcsot választottam. A kulcs az egyik legrégebbi szimbólum, a hatalom jelképe, és jelenti a különböző világok között a nyitás és a bezárás feletti hatalmat. Azt is jelképezi, hogy a tudás felé megnyitjuk magunknak és másoknak is az ajtót. A kulcs lehetővé teszi vagy megakadályozza a belépést, a tulajdonlást vagy az ellenőrzést. Megoldást adhat egy feladványra vagy egy titokra – E különös nyitány után rátért arra a két novellára, amelyeket korábban inspirációként kaptak az előadók. – Mind a két történet ennek a bonyolult szimbólumnak különböző értelmezést ad. Kosztolányinál a szeretethiányos, apjától szeretetet remélő fiút küldi el édesanyja a kamrakulcsért. A fiú szembesül kiszolgáltatottságával, és azzal, hogy csak akkor jut neki szeretet és elismerés, ha apja rettegett főnökén keresztül kapja meg azt. A felismerés, hogy az apja a lélekölő munkában elvesztette valóban a kulcsot, saját emberi mivoltát, sírva fakasztja a fiút. Tóth Krisztina novellájában a mindennapi kiüresedést éli meg az emberi kapcsolatokban. A fiú elmenekül az anyával való együttélésből, mert az anya csak az egyedi, felszínes, látszólagos megoldásokkal akarja betölteni azt a hiányt, ami saját magában van. Tóth Krisztina történetéből hiányzik az apa, Kosztolányinál pedig benne is van és nincs is. Mindkét történetben a munka és a reménytelenség öli meg a lelket és a családot is” – mondta a történész.

Tompa Andrea írónő, színikritikus erre a felütésre reagálva próbálta megtalálni a család szó megfelelő definícióját. Szerinte a család a biztonság tere, de szívesen használja az aranytartalék szót is. „Kell az a kifogyhatatlan szeretetforrás, megértés és elfogadás, kell az a hely, ahová mindig vissza lehet térni, ahonnan merítkezni lehet, ahol nincsenek hamis szerepek, elhallgatások, ahol egyenlőség és egymás kölcsönös tisztelete vár minket. Boldogságunk egyik fő forrása pedig az volna, ha nem normatív módon gondolkodnánk a családról. A család lehetőség és szabad választás, nem kötelesség, és addig lehet a boldogságunk forrása, amíg tényleg a szabadságunkból fakad.”

Tompa Andrea úgy érzi, hogy a család fogalmára ma sok külső elvárás nehezedik. A szűk értelmezés pedig azt eredményezi, hogy az egyedülálló szülők, a gyermektelenek, az azonos neműek, az elváltak úgy érzik, elvették a család szóhoz való jogukat, pedig szerinte a család nem más, mint az emberek szerető közössége. Hasonlóképpen vélekedett Bakos Petra, a CEU doktorjelöltje is, aki szerint a család egy érzelmi tanulóközösség, és csak akkor lehet a szabadság tere, ha a definícióját rugalmasan kezeljük.

Skrabski Fruzsina rendező egyedül képviselt a többiek pesszimizmusától jelentősen eltérő, pozitív nézeteket a család intézményével kapcsolatban. Nem értett egyet azzal, hogy ma nagy nyomás nehezedik azokra, akik családban gondolkodnak, és történelmi jelentőségűnek nevezte a jelenlegi magyar családpolitikát, mert a hétköznapi életében is érzi az intézkedések pozitív hatását. „Régebben sokkal népszerűbb volt az a hozzáállás, hogy ha gyereket vállalsz, vége az életednek; most viszont van egy olyan kommunikációs hangulat, hogy gyereket vállalni jó, gyereket vállalni megéri” – mondta a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője.

Kép

Kép: Pxhere

Skrabski Fruzsina kritikát fogalmazott meg a gondolatébresztőnek szánt Kosztolányi- és Tóth Krisztina-novellákkal kapcsolatban, amelyek mind sérült családok életébe engednek betekintést: „Amikor megkaptam a novellákat, kiakadtam! Nyilván vannak rossz dolgok, van családon belüli erőszak, de ettől függetlenül a család intézménye egy csodálatos dolog. Nyilván íróként hatásosabb bemutatni egy rosszul működő családot, mint egy jól működőt, de önmagában az intézménnyel nincs baj” – tette hozzá a dokumentumfilmes.

Skrabski Fruzsina szavaira reagálva Tóth Krisztina író elmondta, hogy szerinte íróként sokkal fontosabb felderíteni a problémákat, mint leírni a harmonikus működést. „Nekem az a tapasztalatom, hogy sok dolgot tabusítunk egy családi struktúrában, és aki megszegi ezeket a tabukat, azt a család kiközösíti. Én ezt veszélyesnek tartom, és éppen ezért döntöttem úgy, hogy azokat a történeteket akarom megírni, amik igazak. Úgy gondolom, hogy sokszor nem csak tovább örökítjük családi traumáinkat, hanem azzal is mérgezzük a gyerekeinket, hogy elvárjuk tőlük, hogy bizonyos dolgokért elégtételt vegyenek. Olyan feladatokat és terhet ruházunk rá a gyerekeinkre, amikkel megnyomorítjuk őket” – osztotta meg az írónő tapasztalatait.

Skrabski Fruzsina szerint fontos lenne, hogy a családon belül kialakult konfliktusok megfelelő kezelési módjával már egészen korán megismerkedjenek a gyerekek. „Gyakran jut eszembe, hogy ha lejönnének a Földre az ufonauták, és megnéznék a társadalmunkat, akkor az abortuszt például biztos nem értenék, mert érthetetlen, amikor valakinek lehetne utódja, és nem akarja. A társadalmunk úgy állítja be ezt, mintha csak egy műtét lenne, amin tovább lépünk, pedig nagy traumákat okoz. A válás is ugyanilyen téma: olvassuk, hogy emberek elválnak, mintha ezen csak úgy tovább lehetne lépni. Azt gondolom, nagyon jó lenne, ha már óvodás korban megtanulnák a gyerekek, hogyan kell kommunikálni a problémákat” – tette hozzá a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője.

Az előadáson szó volt arról is, hogy a magyarok hagyományosan családban gondolkodnak, mégis kevesebb gyerek születik meg, mint amennyit fiatalon elterveznek. Ennek több oka van, például a problémás párválasztás, elköteleződési nehézségek, válás, rossz szülésélmény vagy akár meddőség. Elhangzott az is, hogy azok a férfiak, akiknek jó kapcsolatuk van a gyermekükkel, négyszer nagyobb valószínűséggel élik meg a 69 éves kort, míg a házastárssal való jó kapcsolat ötször nagyobb túlélési valószínűséggel jár együtt.

Az előadáson aránytalanul kevés szó esett a működőképes családokról, és arról, milyen biztos alapot jelent az életben a jó családi háttér.

Kizárólag Skrabski Fruzsina képviselte a hagyományos családképet, és többször elhangzott a többiek részéről, hogy a nem átlagos családokat negatívan diszkriminálja a magyar jogrendszer. Nem esett szó arról, hogy az Alaptörvény definiálja ugyan a család fogalmát, de az emberek azt csak iránymutatásnak tekintik, valójában másfajta, családjellegű közösségekben is lehet élni és gyermeket nevelni. Az Alaptörvény védi a magzat életét is már a fogantatástól kezdve, mégis van lehetőség abortuszra. A valóság az, hogy a család fogalmát már most is sokan saját maguknak alkotják meg.