Inspiráló művészbarátság: „Csiszoljuk egymást folyamatosan”

– A barátságotok finoman szólva sem új keletű. Mikor kezdődött?

Rajcsók Attila: 1996 óta ismerjük egymást, a középiskolában lettünk barátok.

Esse Bánki Ákos: Az első kapcsot a művészet iránti érdeklődésünk adta. A Bokányiba jártunk, és amikor kiderült, hogy mind a négyen művészek szeretnénk lenni, ez szépen lassan összekovácsolt minket. A barátságunk a Képzőn lett igazán szoros

Attila: Az MS Mester Képzőművész Körhöz is tartoztunk, ahol nagyon jó csapat jött össze, húztuk egymást. Komoly „versenyistállónak” számított az a hely, mindenkit inspirált. Mindeközben Soroksáron hárman műteremként kaptunk egy parasztházat a felújításért és karbantartásért cserébe, ami nagyon erős alapot adott a barátságunknak. Közösen újítottuk fel, ott töltöttük a nyarakat, buliztunk és persze sokat dolgoztunk is. Később Ákos fogadott „kőpálos” lett: Kő Pál mester nagyon megszerette őt, ezért sokat járt le velünk Hevesre, a szobrász-művésztelepre.

– Tudtok még ilyen művésztársaságokról, barátságotokról, mint négyeteké?

Attila: Egyáltalán nem tipikus.

A szobrászok és a festők nem feltétlenül szeretnek keveredni, már csak azért sem, mert a szobrász poros, koszos, hangos. Mi azonban jól tudunk együtt dolgozni.

Az pedig különösen fontos, hogy alapvető képzőművészeti kérdésekben ugyanazt képviseljük, nagyon hasonló az értékrendünk.

Ákos: Nemcsak művészeti kérdésekben, hanem az élet szinte minden területén hasonlóan gondolkozunk. Ami nem meglepő, hiszen egymás mellett nőttünk fel, nagyrészt azonosak voltak a tanáraink, iskoláink, hasonló utat jártunk be. Persze, azért nem értünk mindenben egyet, előfordul, hogy vitázunk.

Csiszoltuk és csiszoljuk egymást folyamatosan.

– Szerintetek mi tart össze ilyen hosszú ideje titeket?

Ákos: A közös célok, és az, hogy mindig volt egy bázisunk, az éppen aktuális műtermünk. Most is, amikor már mindenki éli a saját felnőtt életét, fontos, hogy ugyanabban az alkotótérben dolgozunk, mert így sokkal könnyebb a kapcsolatot tartani.

Attila: Persze van érzelmi oldala is. Kiegészítjük egymást. Áron és Ákos érzékenyebbek, nem annyira „vaddisznók”, mint amilyen én vagyok. Amikor én rég széttörtem volna valamit dühömben, Ákos még mindig nyugodtan tudja kezelni a helyzetet. Sok más mellett az a csapat titka, hogy mindenki másban erős, és jól össze tudunk dolgozni.

Kép

Esse Bánki Ákos és Rajcsók Attila a megnyitón. ​​​​​​​Fotó: Art Salon Társalgó Galéria/Borsos Mihály

Ákos: Nekem nagyon sokat jelent, ha Attila és Áron szobrászszemmel mondanak valamit a munkámra. Kíváncsi vagyok a véleményükre, hiszen egész másként közelítenek egy műtárgyhoz.

– Elfogadjátok egymástól a kritikát?

Ákos: Persze, egy pillanatig sem gondoljuk, hogy a másik ártó szándékkal mondana bármit is. Van, amikor megfogadom, de olyan is akad, hogy elgondolkozom rajta, aztán megyek a saját fejem után. A véleményük vagy megerősít abban, amit kitaláltam, vagy eltérít.

– Az alkotás magányos műfaj, ezek szerint azért mégsem teljesen…

Attila: Magányos műfaj, de nem jó, ha az ember csak a saját gondolatai körül forog.

Ákos: Jó, ha van egy külső kontroll. Sokszor dolgozom órákon keresztül egyedül, aztán iszunk együtt egy kávét és beszélgetünk vagy a munkáról, vagy teljesen más témákról. Utána pedig friss szemmel tudunk ránézni a munkára.

– Közös kiállításotok nyílt 2019. november 29-én az Art Salon Társalgó Galériában. Egy ilyen esemény előtt mennyire válik intenzívvé az együtt végzett munka?

Ákos: Rég voltunk ilyen intenzíven együtt.

Attila: Évközben kevés időt töltöttem a műteremben, hiszen van három gyermekem, egy főállásom, és emellett nem sok energiát tudtam fektetni az önmegvalósításba. Amúgy a közös műterem rengeteget segít abban, hogy benne maradjak a művészeti vérkeringésben. A srácok sok erőt adnak és inspirálnak, hogy csináljam tovább. Egy ilyen kiállítás előtt újra felveszem a fonalat, és nagyon élvezem az intenzív munkát. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat, mert minél többet alkotok, annál több új ötletem támad.

Ákos: Ebben az időszakban mindig rohantunk a műterembe, ha akadt egy kis szabadidőnk. Sokáig csak gyűjtjük az impulzusokat, egy ilyen kiállításra pedig megvalósítjuk azt a sok mindent, ami felgyülemlett bennünk. De szerintem az alkotás spirális folyamat, mindig visszatérünk régi munkáinkhoz, ötleteinkhez, aztán egy új munkában továbbfejlesztjük azokat.

– Attila, tőled almacsutkákat láthatunk a kiállításon, Ákos, tőled pedig üres belső tereket. Mit jelentenek számotokra ezek a motívumok, és hol a közös pont?

Attila: A közös pontot a tér jelenti és annak fókuszpontjai. Ákos nagyobb, én pedig mikro tereket fogok be. Csendéleteket ábrázolok almacsutkákkal. Már az egyetem alatt is faragtam ezt a motívumot, de most a családom, a gyerekeim is közrejátszottak abban, hogy almacsutkákat különbözőféleképpen bronzba foglaltam. Otthon ragadták meg a figyelmemet az otthagyott csutkák, szobrászatilag is érdekes kérdéseket vetettek fel bennem. Mindig próbálok olyan momentumokat megragadni, amelyek mindenki életében ott vannak, de amelyeket nem feltétlenül veszünk észre. Az alma hétköznapisága, lerágottsága ragadott meg. Ugyanakkor az alma „alfagyümölcs” is, hiszen a Bibliától kezdve Steve Jobs-ig számos történet köthető hozzá. Megéri időt szentelni rá.

Ákos: A másik közös pont a személyesség. Hiszen te is egy olyan motívumot hozol, ami megszokott, otthonos, a családi létet juttatja eszembe, én pedig olyan tereket festek, amihez kötődöm. A legtöbb munkámat olyan helyszínekről festettem meg, melyeknek minden egyes részét fel tudom idézni, ha becsukom a szemem. A képeim nem egy konkrét pillanatot ragadnak meg, hanem egy hosszabb idő lenyomatát, illetve az adott tér rám gyakorolt hatását. Sejtelmesek, illetve rétegesek is, mind technikailag, mind elméletileg, hiszen magamban feldarabolom ezt az ismerős helyszínt, majd újraépítem úgy, hogy emlékeztet az eredetire, de mégsem teljesen ugyanaz.

Esse Bánki Ákos festőművész és Rajcsók Attila szobrászművész közös kiállítása, Art Salon Társalgó Galéria (Budapest II. ker., Keleti Károly u. 22.) A kiállítás megtekinthető 2020. január 31-ig, minden hétköznap 11–18 óra között, vagy ettől eltérő időpontban bejelentkezés alapján.