Zsebtolvaj

A Bosnyák tér egyik szerény sarkában, kedvenc tölgyfám mellett kell elmennem, alatta a földön rengeteg csodaszép dundi makkocska fekszik. Biztosan a szél verte le őket. Micsoda klassz holmikat fogok én ebből készíteni, technika órán makkemberkét, nyelvtanra szófajok megnevezéseit, évszaknak megfelelő dekorációt az osztályomba! Ötletek tömege bukkan fel bennem. Gyűjteni! Egy aranymezőt feltáró kincskereső érezhet ilyen mohóságot. A szemergő esőben sűrűn hajlongó piros kapucnis néni (szerény személyem) szemet szúr pár arra haladónak, főleg, amikor meglátják, mit is gyűjtögetek. Ők már régen jártak iskolába.

Hová tegyem az esőtől vizes zsákmányomat? A piaci bejárót ellepő politikai pártok képviselői szórólapokkal nyomták tele kezem, ezekből pompás környezetbarát gyűjtőtasakokat készítek. Zsebeimet is teleraktam a kívánatos kinccsel, nincs több hely, kényszeredetten indulok hazafelé. A kosaramban, táskámban a zöldségek és husik mellett vígan terpeszkednek a makkszemek és kalapocskák.

A buszon zsúfoltság fogad, ezt már megszoktam. Sok néni az ismerősöm, Rózsika néni harsányan jelzi, hogy a mi megállónknál találkozunk. Beszorulok az ajtóhoz, mellettem egy csapat néni csivitel kerekes táskáját szorongatva, a hátam mögött egy erősen szuszogó személy.

Ez a szuszogó emberforma több merényletet hajt végre vesém ellen, majd letáboroz szorosan mellettem. Döbbenten veszem észre, hogy nyitott cipzáras zsebembe nyúl.

Hogyan kell kommunikálni egy zsebtolvajjal? Féloldalasan ránézek, ő meg ártatlanul elbambul, mint egy bágyadt eb a vasárnapi mócsingvacsora után. Keze a zsebemben. A busz megáll, kis mozgolódás, több törpe harci járműhöz hasonló kocsi mozdul az ajtó felé. A fickó döbbenten engedi el zsebem. Nem vagyok egy hőscincér, de most odavágok neki:

– Meglepődtél, mi?

A fiatal férfi a gyerekeknek gyűjtött termésekből szorongat egyet. Hátrébb lépne, de ott egy harcias néni lepkemintás kocsija állja el az útját. –  Másra számítottál, mi? – folytatom számomra is meglepően felbátorodva.

Többen felfigyelnek. Hallom, ahogy Rózsika néni tudósít:

– Gabika zsebtolvajt fogott, egy pénztárcával a kezében kapta el!

– Na szálljon le, maga szerencsétlen – ez nem is az én hangom.

A fickónak mázlija van, a nénik lassan vontatják le piaci szerelvényeiket. Szinte átugorja őket. Látom, ahogy szalad a patak felé.

Mérges vagyok. Elvitt egy szép makkszemet, pedig olyan sokat hajlongtam érte.

Kép

Kép: Veres Gabriella