Nehéz az iskolatáska? - Pokorny Lia, Medveczky Ádám és Adorjáni Bálint az iskoláról

Akármilyen öreg diák is az ember, szeptemberben, az iskolások láttán, előúsznak az emlékek. Az új iskolatáska, a frissen kapott könyvek és a bennük rejlő, még ismeretlen világ vonzása. Talán azért, mert annyiféle falat vontak körénk, hogy ne lássunk messzire, élt bennünk a tudásvágy, a „mindent megismerni” vágya, s meg is maradt. Ahogy a jó pap, meg az EU, mi is fontosnak tartjuk a holtig tanulást, és érdeklődve hallgatjuk mások véleményét a témában.

Kép: Falus Kriszta, Konkoly-Thege György, Vígh István

Medveczky Ádám

„A tudásvágy a kíváncsiság egy emelkedett formája – kezdi gondolatait Medveczky Ádám karmester. - Az ember szeretné megismerni a természet ezer titkát, az élet rejtett csodáit. Ez a mozgatóerő, a motor, amely állandó fejlődésben tartja a világot és az emberiséget. De vigyázni kell, hogy a tudás ne legyen mindössze egy merev adathalmaz. Az ötvenes években minden iskolai füzetre rá volt  nyomtatva: „A tudás hatalom”, meg hogy „A tudás fegyver az imperializmus ellen.” Így hirdették a tudást azok, akik milliókat igyekeztek sötétségben tartani.

A tudás önmagában nem elég, kell még hozzá az emberközpontúság. Madách falanszter jelenetének tudósa érzéketlen robot, hiába van tele adattal, a gépiességen alapuló korai globalizmus rémalakja. Goethe Faustjának rengeteg tudása is semmivé vált, mert kirekesztette az emberi érzelmeket, és öregkorában rájött, hogy értelmetlen az egész.

Bennem a tudásvágyat a zene nyitotta meg, a zene volt a kulcs a hit és a nemzeti érzelem felé. Persze kellett hozzá 1956 élménye, 15 éves voltam akkor. A pedagógusoknak nagyon fontos a szerepe, az ő ihletettségük határozza meg a gyermekek tudásszomját. Velem Verne szerettette meg a földrajzot. A zeneirodalom viszont olyan végtelen nagy, hogy mindig van új, amit még meg kell ismernem."

Pokorny Lia

Pokorny Lia színésznő saját bevallása szerint sokat harcolt a reál tantárgyakkal, a kémia teljes rejtély volt számára. „Minden szeptemberben iszonyú vágyat éreztem, hogy na most, majd ebben az évben végre elkapom a kémia fonalát. De aztán fél év alatt mindig rá kellett jönnöm, hogy esélyem sincs a „megvilágosodásra”. Ez a felismerés borzasztó volt, azért is, mert ez a számomra titokzatos tantárgy valójában egy megfogható, kiszámítható rendszer, amely tényekről szól. Ellentétben az irodalommal, amely sokszor pusztán az ember fantáziájára van bízva, egy verselemzés, ahol minden szó mindenkiben mást ébreszt, ott teljesen magabiztosan mozogtam. Ezzel sokkal inkább tudtam mit kezdeni, mint azok az osztálytársaim, akik a számok világában voltak otthon. Arra is rá kellett jönnöm az évek alatt, hogy nálam az sem igaz, hogy amit egyszer megtanulok, az megvan. 

A konkrét tények, hiába tanulom meg őket, nagyon hamar elvesznek, újra kell ismételnem, mert az információk kipotyognak az agyamból. De egy színdarab elemzése, vagy akár egy mondat, amit játszottam, vagy aminek a mentén felépül egy szerep, az soha nem esik ki, nem kell felfrissíteni, mert megvan. Az is érdekes, ha egy színdarabot megtanulok, ha álmomból felriasztanak, akkor is tudom, és amíg műsoron van folyvást  keresem, kutatom, figyelem. Ahogy leveszik a darabot a repertoárról, egy pillanat alatt törlöm. Számomra minden, amit eddig megtanultam, akkor válik tudássá, akkor tudom megtermékenyíteni, ha használom.

Kétféle embert ismerek, az egyik, aki nem akar annyit tudni, lazuljunk, éljünk... És van a másik, aki mohón tanul, keres, kutat, raktározza az adatokat az agyában, egy beszélgetésben rengeteg mindent elő tud hozni, de semmilyen megélt tapasztalata, hozzáadott érték nem jön létre. Megspórolja az életet. A egyik tudni akar élet nélkül, a másik élni akar tudás nélkül. Kevés az olyan, aki a kettőt összekapcsolja. Akkor érdemes a tudást megszerezni, ha nem csak érti, hanem meg is éli az ember."

Adorjáni Bálint

„A mai kor sajnos egyre inkább csökkenti bennünk a tudásvágyat – mondja Adorjáni Bálint színész. - Egyrészt akkora az információáradat, ami szűretlenül folyik a különböző médiumokon, hogy már a valós tények kiválasztása is fárasztó. Másrészt az internet kultúra arra nevel, hogy nincs szükség valós tudásra, hiszen a világhálón minden fellelhető. Így a tudás megszerzése aktuális problémák gyors megoldásához szükséges információk letöltésére korlátozódik. Például: hogy helyezzem el az ágyam a feng-shui szerint, mivel kezeljem a pajzstetves leanderemet, melyik bolygó halad éppen át a nap előtt holnap reggel stb., de az érdeklődés befejeződik közvetlenül azután, hogy a probléma megoldódott.

Lépj tovább, ne maradj le, ne szalaszd el a lehetőséget, sulykolják a reklámok, és mi jó birkaként sodródunk is tovább. Holott a tudásvágy, a folyamatos tudásszomj az élet alapja, egy olyan folyamat, mely nélkül nincs fejlődés. Kérdés az, hogy van-e időnk, van-e merszünk megállni, és elmélyedni, és el tudjuk-e viselni, hogy egyre kevesebbnek fogjuk érezni a megszerzett tudást. Minden egyes újabb területen szerzett ismeret új univerzumokat nyit meg, tudva, hogy az is csak része a nagy egésznek, hiszen minden mindennel összefügg. 32 évesen természetesen az foglalkoztat, hogy mit keresek itt a földön, mi a feladatom, mi a sorsom. Honnan jöttem és hova tartok. Egyre jobban érdekel a családfám, az őseim. Úgy érzem, hogy ez is egyfajta tudás, mely bizonyossággá lesz az emberben, nyugalmat, tudatosságot és tartást ad."

A cikk a Képmás magazin 2012. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti