Lámpavas és pillangó: nyomozás a történelemben

Nem lőjük le a „Lámpavas és pillangó” című történelmi krimi poénját, és nem fedjük fel a gyilkosság rejtélyét – hiszen nem vennénk el a szellemi izgalom örömét az olvasótól, akinek a természetét egyébként a szerző, Bartal Tamás kiválóan ismeri. Mint ahogy a regény végén, az utószóban írja: „Nem tudom, ki hogy van vele, de. Bevallom, engem felettébb bosszant, ha olvasás során elfelejtem valamely szereplőről, ki is valójában, mi is a háttere, hogyan kapcsolódik egy másik regényalakhoz.” Márpedig Bartal – saját szófordulatával élve „nem elviselhetetlenül hosszú” – dokufikciójában több tucatnyi alak tűnik fel. Zömük ismert a magyar történelemből – leginkább az 1848-49-es forradalom és szabadságharc korából. Vannak közöttük országgyűlési képviselők és politikusok (mint például Técsei Aurél vagy Kossuth Lajos), katonák (mint Jellasics vagy Haynau), éles eszű kémnők (mint Gottlieb Róza vagy Beck Vilma Racidula). És persze vannak a történelem lapjairól lemaradtak: örömlányok, névtelen forradalmárok, bűnözők, inasok, kocsmárosok, elmeháborodottak, valós és kitalált személyek vegyesen.

A több szálon, párhuzamosan futó cselekmény könnyen követhető, a történet nem túl szövevényes, de fordulatos: miközben a magyar nemzet felkel elnyomói ellen, a reformkor lázában égő Pest és Buda lakosait egy kegyetlen gyilkosság foglalkoztatja.

A pesti Duna-parton egy hatalmas bőröndben egy fiatal lány megcsonkított holttestére bukkannak. Herczen Vilmos rendőrségi káplár a nyomozást hamar abbahagyta volna, ha közben nem történik valami egészen hajmeresztő dolog: életének 42. évében otthonában holtan találják a jóképű Técsei Aurél országgyűlési képviselőt, akinek a karizmája a „női közönség körében” sokkal nagyobb népszerűségnek örvend, mint a politikai világnézete. Csakhogy a megfojtott képviselő otthonából a megcsonkított női test hiányzó része is előkerül: egy törülközőbe csomagolva, a hatalmas ingaóra szekrényében találják meg Vég Orsolya levágott, véres fejét.

Miközben zajlik a gyilkos (gyilkosok?) utáni hajtóvadászat, Deéry Ilonka, a gyönyörű pesti polgárlány két férfi között hezitál. A szíve a kackiás bajszú, csibészes szemű és elbűvölő modorú fess zongoratanárt, Beőthy Istvánt (Steffit) választaná, az esze inkább a szomszédos házból udvarló, az „állatias, de vonzó”, már-már együgyűen egyszerű, viszont biztos megélhetéssel rendelkező német hentessegéd felé hajtja. Vajon az eszére vagy szívére hallgat ez a honleány? Győz-e a szerelem a történelem viharában? S kiderül-e, hogy valójában miként is történt a kettős gyilkosság?

A regény szerkezete a klasszikus hármas felosztást követi egyenként hét-hét fejezettel, a szerző ugyanis – legalábbis állítólag – szereti a szimmetriát és a rendszert. Stílusára a tömör fogalmazásmód és a részletek aprólékos bemutatása jellemző, szóhasználata változatos és színes. (Az íróra – saját bevallása szerint – Truman Capote: „Hidegvérrel”, valamint Agota Kristof: „Az analfabéta” című regénye hatott leginkább.) A szerző a történelmi atmoszféra és hitelesség megteremtése érdekében alapos kutatásokat végzett. (Talán túlságosan is komolyan veszi az elvégzett munka megmutatását.) A „Lámpavas és pillangó” című regény épp ebből kifolyólag felfogható dokufikcióként, történelmi krimiként és akár ismeretterjesztő vagy ifjúsági regényként is (utóbbi meghatározást erősítik P. Szathmáry István képregények világát idéző illusztrációi). Bartal Tamás első, verseket és rövid prózai alkotásokat tartalmazó kötete 2014-ben jelent meg, végzettsége szerint jogász, foglalkozása szerint vállalatvezető üzletember. Íróként pedig folytatást és trilógiát ígér: vajon Herczen Vilmos káplár lesz Hercule Poirot magyar megfelelője?

Bartal Tamás: Lámpavas és pillangó. Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, 2019. Ára: 3980 Ft