Szálljunk ki egymás méhéből! – avagy bolygógyilkosok-e a nagycsaládosok? 2. rész
Családtámogatás nélkül, a családok helyett a vállalatoknak kedvező erős neoliberális politikával 2100-ra 5,5 millióan, a jelenlegi család- és szociális politika megtartásával 7 millióan leszünk a becslések szerint. Tehát, mivel nagy valószínűséggel a népességfogyást nem tudjuk megállítani, az egész vita arról folyik, hogy mennyivel leszünk kevesebben.
Ha e cikk előzményére is kíváncsi, lapozzon az előző oldalra. Ott többek között arról is szó esik, hogy a népességfogyást sürgetők nem tartják fontosnak a nemzetek szuverenitását, sőt, néhányan rasszistának is bélyegzik azokat, akik úgy szeretik a nagyvilágot, hogy közben van egy otthonuk benne, ahol ragaszkodnak a hagyományaikhoz.
Mi a baj azzal, ha Magyarország lakossága az évszázad végére a felére csökken?
Számos tanulmány elérhető az interneten, amely azt vizsgálja, hogy tényleg annyira ördögtől való-e, ha hagyjuk elöregedni és fogyni a fejlett országok népességét. A kérdésre adott válaszok ellentmondásosak még a tudományos körökben is. A svédországi The Overpopulation Project nevű kutatócsoport egy publikációban úgy fogalmazott: „Nem a bevándorlás teljes elutasítása ellen érvelünk, ahogyan nem érvelünk a gyermektelenség mellett sem. Csak azt állítjuk, hogy a társadalom elöregedése önmagában nem megfelelő indok sem a bevándorlás ösztönzésére, sem a születésszám növelésére. A politikai stratégia meghatározása során figyelembe kellene venniük az öregebb és kisebb népesség előnyeit is, nem csak a költségeit.” A hátrányokhoz azonban nem csak az említett költségvetési problémák sorolhatók.
Egy ország érdekérvényesítésében nagy szerepe van a népességszámának.
Ha Magyarország lakossága a felére zuhan az évszázad végére, feleannyi képviselőt küldhetne az Európai Parlamentbe és más nemzetközi szervezetekbe, a diplomáciai súlyunk tovább csökkenne, a szuverenitásunk, a hagyományaink veszélybe kerülnének, arról nem is beszélve, hogy sokkal védtelenebbek lennénk a külső fenyegetésekkel szemben.
Növekvő jólét, nagyobb kibocsátás
A születendő magyar gyermekek ökológiai lábnyoma valószínűleg eltörpül amellett, hogy a korábban szegény, de mostanra megerősödött gazdaságokban milyen károsan hat a bioszférára az életszínvonal-emelkedés. Sok fejlődő országban százmilliók emelkedtek fel a szegénységből a jelentős befolyással bíró középosztályba, a bicikliket motorokra és autókra cserélték, turistaként repülővel járják a világot, és növekvő jövedelmükből fogyasztanak. Talárovich Orsolya kutató tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy Kínában, ahol a középosztály hozzávetőlegesen 400 millió főre duzzadt, az 1990 után születettek már bőségben és „nyugodt” környezetben nőttek fel. Legtöbbjük egyedüli gyermekként élvezte családja erőforrásait, mert amikor megszületett, az állami születésszabályozási politika már érvényben volt. Ők modern gondolkodású fiatalok, akik társadalmi státuszukat szeretik fogyasztási javakkal is kifejezni, ami meglátszik a kibocsátáson is. A politikai vezetők általánosságban úgy gondolják, hogy az egyre magasabb életszínvonalon élő középosztálybeliek jelentik majd a gazdaság motorját, hiszen abban bíznak, a növekvő bérekkel párhuzamosan majd a vásárlási hajlandóság is nő. Ez a gazdaságot valóban bepörgeti, de óriási terhet ró a környezetre.
Ökológiai lábnyomunk a bolygón
A Geopolitika.hu készített egy ábrát, amely azt szemlélteti, hogy az emberiségnek mennyi Földre lenne szüksége, ha a világ 7,4 milliárd fős népessége az adott ország fogyasztási szintjén és életvitele szerint élne. Általában minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb az ökolábnyoma. A sort Katar vezeti, mivel ha mindenki úgy élne, mint a katariak, több mint kilenc Földre lenne szükség a világ népességének eltartásához, de az Egyesült Államok is „szépen teljesít” ezen a téren. Hiába hangoztatja Donald Trump, hogy Amerika a legkevésbé környezetszennyező ország, a jelenlegi életvitelüket folytatva négy bolygó sem lenne elég az USA-nak. Egy friss kutatás szerint az amerikai hadsereg a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátói közé tartozik: több folyékony üzemanyagot használnak el, mint számos közepes méretű ország. A The Conservation cikke szerint ha az amerikai haderőt egy külön országnak tekintenénk, a világ 47. legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója lenne, Peru és Portugália között. Európa egyébként nem áll olyan rosszul, sajnos Magyarország ökológiai lábnyoma 2,1, tehát ezen a téren valóban van még hová fejlődnünk. De ettől még nem kell lemondanunk arról, hogy több gyerekünk legyen. Nevelhetünk olyan utódokat, akik amellett, hogy környezettudatosan élnek, nagykorúként választhatnak majd olyan politikusokat, akik nem intézik el annyival a klímavédelmet, hogy az „csak egy kínai összeesküvés része”, vagy annyival, hogy csak kétnaponta járnak elvégezni a nagydolgukat.
Használd, javítsd meg, hasznosítsd újra
Fenntartható megoldást jelenthetne, ha a világgazdaság átállna a körforgásos gazdasági modellre, és nem a fogyasztásra fókuszálna. A jelenleg uralkodó úgynevezett lineáris gazdasági modellben a technikai és biológiai alkotóelemeket a természetből kiveszik, átalakítják, majd felhasználás után eldobják, azokat egymással összekeverik, így az alapanyagok elvesznek, a természeti erőforrások pedig folyamatosan pusztulnak. Ezzel szemben a körforgásos gazdaságban a hulladék szinte 100%-osan hasznosul. A hangsúly nem a használati eszközök tulajdonlásán, hanem az általuk nyújtott szolgáltatásokon és a teljesítményen van. Ha például ebben a modellben fogyasztóként megveszünk egy szolgáltatást, és a kütyünk elromlik, vagy már nincs rá szükségünk, akkor azt a gyártó megjavítja vagy lecseréli.
Ahhoz, hogy a világ a fogyasztói társadalom helyett a körkörös gazdaságból nyerje ki a profitot, nemzetközi szintű elhatározásra lenne szükség, mert csak akkor működőképes a rendszer és tisztességes a verseny, ha mindenki vált.
A politikában erre még nem igazán mutatkozik szándék, még a párizsi klímacsúcson hozott irányelveket sem sikerült betartani, ráadásul a világ egyik legnagyobb kibocsátásáért felelő országot, az USA-t Donald Trump ki is léptette a megállapodásból. A jó hír, hogy egyre több cég alkalmazza a körkörös gazdaság alapelveit, és már ez is nagy eredmény.
Pánik- és bűntudatkeltő cikkek
Amióta a magyar kormány bejelentette az új családtámogatási rendszert, nagyon sok támadás érte. A német közszolgálati televízió még egy kisfilmet is készített, amelyben az intézkedéscsomagot bírálja, mások a klímavédelem miatt ítélik el a magyar szabályozást, májusban pedig már egyenesen arról írtak, hogy egy „boldogságszakértő” viselkedéstudományi professzor szerint az egyedülálló, gyermektelen nők a legboldogabbak, és azt tanácsolja, hogy ne menjenek a nők férjhez.
Nem arról van szó, hogy tilos ezt a liberális klímavédelmi akciótervet bemutatni az embereknek, de a retorika nagyon sokat számít. A pánik- és bűntudatkeltő cikkek, olyan típusú címekkel, hogy „egyre többen élünk a bolygón, és ebbe fogunk belepusztulni” azért lehetnek veszélyesek, mert sok fiatal már most is nagyon bizonytalan a családalapítással kapcsolatban, pedig az tényleg egy olyan élmény, amit kár kihagyni, és tudatos neveléssel megoldható, hogy az utódaink építsék a környezetüket, ne pedig rombolják. A magyarok egyébként egyre többet foglalkoznak a klímavédelemmel, a közelmúltban több bolygóbarát találmány is elkészült. Kaposváron például a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének telephelyén újrahasznosított anyagból, háztartási hulladék felhasználásával készítettek egy 100 négyzetméteres, zöldségtermesztésre alkalmas házat. De magyar találmány a cukorcirokból vagy cukorrépából készült 100%-ban lebomló biopalack és az a könnyűszerkezetű szélgép, amely nemcsak termeli, de tárolja is az energiát. A sornak pedig nincs vége, rengeteg feltalálót említhetnénk még, akik segítenek csökkenteni az emberiség ökológiai lábnyomát.
Nyilván nem véletlen, hogy azután szaporodtak fel a népességcsökkentés mellett kardoskodó klímavédő publicisztikák, miután a kormány bejelentette az új családvédelmi akciótervet. Pedig éppen a liberális sajtó cikkezett arról, hogy olyan óriási változásra nem lehet számítani: legutóbb 40 éve fordult elő az, amit az Orbán-kormány tűzött ki célul, hogy többen születtek Magyarországon, mint amennyien meghaltak. Úgy vélik, hogy ez a lehetőség már elúszott, és ezen az Orbán-kormány legújabb, de megkésett családtámogatási intézkedései sem fognak már segíteni.
Vagyis óriási népességrobbanásra egyik oldal sem számít, igaz, míg a liberálisok ezt boldogan, a konzervatívok inkább sajnálattal veszik tudomásul. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a jelenlegi adatokat figyelembe véve továbbra is minden megszült gyermekkel a megmaradásért küzdünk.
És sajnos a gyermekvállalást sok minden nehezíti: a fiatalok nehezen találnak párt maguknak, egyre több a felnőtt gyerek, aki nem tud a saját lábára állni és a 30-as éveiben is a szüleivel él; ott van még a rengeteg abortusz, a vetélések, a termékenységi problémák és a szülési kor kitolódása.
Amiben teljes mértékben egyet tudok érteni a liberális tudósokkal, hogy mindenképpen előnyére válna a világnak, ha szexuális felvilágosítással sikerülne elérni azt, hogy a gyermekvállalás tudatos döntés legyen. De ez azt jelenti, hogy a szülők annyi gyereket vállalnak, amennyit szeretnének, és mindenki „kiszáll a másik méhéből”. Ne vegzálják a gyermekteleneket, a másik oldalon pedig álljanak le a nagycsaládok megbélyegzésével, és mutassanak egy kis tiszteletet a családok iránt, akik megszülik és felnevelik azokat, akik gondoskodni fognak rólunk és biztosítják azt a folytonosságot, aminek az alapjait még István király fektette le ezer évvel ezelőtt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>