Valamit tud ez a ló – lovasterápia a Bethesda Gyermekkórházban
December közepén a Bethesda Gyermekkórház sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az osztályaikon ápolt gyerekeket egy miniló látogatja. A bejelentéssel azért vártak, mert ennyi idő kellett, hogy bebizonyosodjon, a Magyarországon egyedülálló terápia a hétköznapi gyakorlatban is biztonságosan, stabilan működik. Vertigo és gazdája, Ács Franciska a neurológiai és a rehabilitációs osztályon kezdték el a munkát, főleg súlyosan értelmi vagy mozgássérült, éber kómás gyerekekkel foglalkoznak heti két alkalommal.
Bevallom őszintén, egy levágott lófej melletti ébredésnél („Keresztapa” című film) nekem csak az rémisztőbb, amikor ott tornyosul felettem az élő állat. Akármennyire is szeretem a lovat, elfog a rettegés, amikor közelít felém. Fújtat, borzolódik a sörénye. Igazán sohasem tudtam legyőzni ezt a rettegést, hiába tudom, hogy az állat csak érdeklődik.
„Nagy ló közelében gyakran kialakul a félelem az emberben a mérete miatt. Érzed, hogy jó mellette, mégis egyre jobban rád nehezedik a súlya, ahogy közelít.
Lezársz a félelemtől és bekapcsol a menekülési ösztönöd, pont úgy egyébként, ahogy a lóval is történik, amikor megijed valamitől. Egy kis testű pacival viszont máshogy működünk”
– mondja Ács Franciska lovasterapeuta Budapesthez közeli házuk kertjében. Január 8-án látogattam meg őket, hogy Vertigóval „felszerelkezve” menjünk a Bethesdába, azonban a heves havazás közbeszólt, a lószállító utánfutóval veszélyes és stresszes lett volna az utazás a csúszós hegyi utakon.
„Gyerekkorom óta foglalkozok lovakkal, apám kisbéri félvéreket tenyésztett sérsekszőlősi tanyáján akkoriban. Képzeld, a dombtetőről láttam a Balatont 30 kilométeres távolságból!
Napi feladat volt lóháton, szőrén lemenni a faluba frissen fejt tehéntejért.”
Később egyetemi évek következtek Pécsett, majd Budapestre költözött, így a lovazásból hosszú évek estek ki. Egészen addig, amíg megismerkedett későbbi párjával, aki történetesen lószakorvos. „A kutyámat vittem oltásra a magánrendelőjébe, ahol kisállatokkal foglalkozott, aztán kapcsolat lett belőle” – mondja nevetve. Akkoriban már járt lovas társaságokba, de saját lova még nem volt. Párjával aztán vettek egy-két nagylovat, a minilovakat pedig egy olaszországi kiállításon fedezték fel: „Rögtön megtetszett és feltűnt, hogy nem póni, annál sokkal arányosabb és kecsesebb. Kiderült, hogy Amerikában már közel 60 éve tenyésztik, a fajta hivatalos neve American Miniature Horse (AMH) és nemzetközi szervezetük is van, az én lovaimnak is van hivatalos minősítése. Sokukat kifejezetten kiállításokra tenyésztik, egy lovassport‑játék is erre a fajtára épül, nagy részüket pedig terápiára használják, amire a speciális idegrendszeri szelekció miatt kifejezetten alkalmasak.”
Ez a szelekció azért fontos, mert a ló menekülő állat. „Egy magas, nagytestű ló simán bepánikolhat egy idegen helyen, attól is megijedhet, ha megmozdul a függöny, vagy terepen felkap egy zacskót a szél. Ilyenkor nem megvadul, hanem bekapcsol a menekülő ösztöne és hazavágtat. Senkit sem akar bántani, csak biztonságban akar lenni” – mondja Franciska. A minilovakat úgy tenyésztették fokozatosan, hogy idegrendszerük jól viselje a váratlan fordulatokat, vagyis menekülőösztönét igyekeztek a lehető legjobban kikapcsolni a keresztezések során.
Franciska elhatározta, hogy meghonosítja itthon az Amerikában már hosszú évek óta alkalmazott minilovas‑terápiát. Hosszas kutatás után végül az Egyesült Államokban vásárolt három lovat, mert ott lehetett hozzájutni a legkiválóbb egyedekhez.
Két-három év munkája kellett, hogy lovai – és ő maga is – alkalmasak legyenek terápiás célokra: „Nagyon kedvezőek a genetikai adottságaik, mellette pedig alkalmazom a természetes lókiképzést, köznyelven suttogást. Ez a kapcsolatra, a bizalomra és az állatok testbeszédére épül, úgy kommunikálok velük, ahogy ők egymás közt a ménesben. A földről képzem a lovat. Farterelek, hátraléptetek, olyan jelzéseket adok nekik, amiket ők egymás közt használnak a dominanciaharcban. Ezáltal én leszek a vezető, vagyis a vezérkanca, aki a lovak hierarchiájában a legnagyobb tekintély. Így amikor kiveszem egyiküket a társaságból, akkor rám fog csatlakozni, megmarad benne a bizalom és tudok tőle kérni.”
Franciska, Urbán, Vili és Vertigo öt éven keresztül tanulták, hogy a legváratlanabb helyzetekben is higgadtak maradjanak. Jelenleg Vertigo a legbiztosabb, de Vili is jól működik éles helyzetekben, Urbán pedig készen áll élete első bevetésére. A hosszú tanulási időszakban volt olyan pont, amikor Franciska azt érezte, hogy nem bírja lelkileg a megpróbáltatásokat. „Több megkeresésem is volt magánszemélyektől, viszont olyan súlyos esetekkel találkoztam, hogy összetörtem. A látogatások befátyolozták a napjaim, és csak a saját gyerekeimre tudtam gondolni. Bepánikoltam, mert addigra nagyon sok pénzt is beletettünk az egészbe, és azt láttam, hogy hiába bírják a lovak nagyon jól, én ki fogok esni.”
A mai napig nem tudja pontosan, mi lendítette át a holtponton. Talán az is szerepet játszott, hogy 2017-ben mindkét gyereke nagyon beteg volt, a kisebbik napokig volt súlyos, életveszélyes állapotban. A Bethesdában gyógyultak, és Franciska annyira elégedett volt mindennel, hogy elhatározta, amint a lovakkal odáig jutnak a tanulásban, itt fogják elkezdeni a munkát.
„Bizonyított tény, hogy a lovak leveszik az emberről a feszültséget úgy, hogy bennük ez nem okoz problémát, ez a lovasterápia lényege” – mondja Franciska, aki szerint a terápia főleg azoknak a betegeknek létfontosságú, akik hosszú hónapokig, évekig kényszerülnek az ingerszegény környezetben élni. „Sokszor nagyon súlyosan sérült gyerekeket látogatunk meg, többen éber kómában fekszenek évek óta. A tudomány azt mondja róluk, hogy érzékelésük egy csecsemő szintjén van, a szaglás, az érintés alig alakult ki náluk. De még ez sem bizonyított, mert vannak olyan történetek éber kómából felébredtekről, akik azt mondták, hogy mindent felfogtak, ami körülöttük zajlott, csak nem tudtak reagálni, mert a testük rabjai voltak. Az egyik ilyen kislányt az otthonában látogattuk meg. Az egyik kezét egy éve nem mozdította, de ahogy odaállt mellé Vertigo, egyből megérintette. Anyukája fél óráig csak zokogni tudott utána...”
Franciska tavaly nyár végére állt készen, és megkérte a kórházban dolgozó ismerősét, Tóth Franciska szociális munkást, hogy segítsen. „Átküldtem neki pár videót és fényképeket a terápiáról, ezután teljesen mellénk állt és kitaposta nekünk az utat. Bátorította a kórház vezetőit, hogy próbálják ki a terápiát, mert ilyen még nem volt az országban. Nagyon sok kérdésük volt: mi van, ha megvadul a ló és sérülést okoz, betegséget terjeszt vagy odapiszkít?”
Fontos tudni, hogy a ló higiéniai és állategészségügyi szempontból biztonságosabb a kutyánál, ugyanis ló és ember között nincs zoonózis, vagyis nincs olyan betegség, ami lóról emberre terjedne. „Valamint lovaim a saját betegségeik ellen oltva vannak. Egy legelő állat nem tud szobatiszta lenni, viszont zárt térben nem pisilnek, a kórházban pedig egy nagyon speciális, Amerikából rendelt terápiás trágyázózsákkal jelenünk meg, amit észre sem lehet venni, mert a farkuk alá van erősítve egy heveder segítségével.”
Franciska és Vertigo három hónapig járt minden héten csütörtökön és pénteken a Bethesdába. „Muszáj volt letesztelni, mert annál nagyobb leégés nincs, mint ha kiderül, hogy mégsem működik.”
A minilovas terápia eddig teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Az elmúlt hónapok eredményei azonban nagyon biztatók, több, mozgáskoordinációs betegnél észleltek nagyon kedvező javulást, valamint éber kómás betegek is pozitívan reagálnak a ló jelenlétére. A Bethesda gyógytornászai állítják, hogy Vertigo megjelenése óta sokkal jobban koncentrálnak a gyerekek a feladatokra, és már az is pozitívan hat rájuk, hogy várják a ló érkezését.
Mivel az alapellátás nem támogatja a terápiát, ezért Franciska teljesen önköltséges alapon dolgozik. Fizetést nem kap, az állatok etetését, szállítását saját forrásból fedezi. A Bethesda vezetőivel dolgoznak azon, hogy támogatást és szponzorokat találjanak, de addig is nagyon szívesen fogadnak bármilyen segítséget.
A beszélgetés után ültem a padlószőnyegen a fényképezőgéppel, Franciska éppen a kandallóba rakott néhány hasábot. Verti közeledett, én izgultam, de nem mozdultam. Fekete orra hozzáért az orromhoz és beleszagolt. Én is bele. Másodpercekig szívtam a finom szénaillatot magamba és talán még valami mást is, mert már nem féltem. „Jól csinálod, engedni kell, hogy ő tegye meg az első lépést!”
Bethesda, rehabilitációs osztály, január 10. Sokan vannak a kórteremben, amikor belépek. Négy kislány az ágyon, előttük Verti. Velük szemben egy tévéstáb operatőrrel, riporterrel, technikussal, rendezővel. Ács Franciska, Tóth Franciska. Négy szülő. Négy nővér. És még én is kattogok bele a ló fülébe a géppel. Mindez 15 négyzetméteren, három ágy között. Kivagyok, menekülnék a szabadba. Verti meg áll, mint a cövek. Ölelik, nézik, mosolyognak rá, mindenki megilletődve, suttogva beszél. Eltűnik az én pánikom is. Valamit tényleg tud ez a ló!
A cikk a Képmás magazin 2019. februári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>