Biomókus 6. – Miért szül több gyereket, aki önzetlenül környezettudatos?

A biomókus szaporodik, míg evolúciós vetélytársa, a HÖM (homo ökomókus) kiszorulófélben van. Olyan evolúciós pillanat ez, mint amikor a régi, mindent uralni látszó dinoszauruszok és az új emlősfélék egyidejűleg éltek a Földön, ám az újak még csak éjszaka mertek rejtekükből előjönni, ezért bizonyára különcnek tekintették őket „a Föld urai”. Ha igaz az első mondatban megfogalmazott tétel, akkor a biomókus-családokban nagyobb a gyerekszám, s evolúciósan sikeresebb az alkalmazkodásuk a környezethez. Ez látszólag ellentétben áll a népességrobbanásról alkotott fóbiáinkkal…

nagycsalád népességszaporulat

Kép: Pixabay.com

Holt tudósok (tév)eszméi

A fenntarthatóság immár közhellyé vált, lassan már nem csak konferenciákon, de kocsmákban, sőt köztársasági elnöki hivatalokban is beszélnek róla. Mégis, ha szóba kerül, nem lehet egy kavicsot úgy eldobni, hogy el ne találna valakit, aki azt gondolja, a „túlnépesedés” miatt pusztul a bolygó… Néhány magát tudósnak tettető ún. populáció-ideológus jól megágyazott ennek a nézetnek, amiben persze van némi igazság, ráadásul sok híres és kiváló tudós is beleesett a túlnépesedés-csapdába.

A túlnépesedés veszélyeire figyelmeztető tudósok (és ideológusok) sora Thomas Malthussal indul, aki 1798-ban megjelent fő művében (Tanulmány a népesedés törvényéről – An Essay on the Principle of Population) fejti ki máig ható elméletét. Eszerint a népesség mértani sor formájában nő, azaz 20–25 évenként megduplázódik (1, 2, 4, 8, 16). Az élelmiszer-termelés ellenben számtani sorként írható le, azonos egységgel nő időszakonként (1, 2, 3, 4, 5). Malthus eleinte borúlátó következtetéseket vont le felfedezéséből, később bizakodóbb lett, bár ez itt elég furcsa jelző… Megfigyelése szerint a szegény rétegekben az éhínség, a rossz közállapotok, a háborúk időnként visszavetik a népességnövekedést, a gazdagabb rétegeknél pedig a késői házasságkötés, a családtervezés ér el ugyanilyen hatást. A túlnépesedéstől félők közé sorolható többek között Garret Hardin vagy Konrad Lorenz is. A szellemi vonulat kétségtelenül az 1960-1970-es években érte el csúcsát Paul Ehrlich és John Holdren munkásságában. Az általuk „feldobott” IPAT képlet szerint a bolygóra nehezedő teljes nyomás (Impact) egyenlő a népesség (Population), a fogyasztás (Affluence) és a technológiai színvonal (Technology) szorzatával. Az egyenlet azóta is sarokkőnek számít a szakirodalomban.

A fő baj nem azzal van, hogy tévednek, hanem az üzenetükkel: az egyetlen csökkentendő tétel a világ népessége. Persze erről főleg a tehetős országok tudósai beszélnek, akik a „fejlődők” „túlnépesedésének” csökkentésében látják a megoldást.

Hardin például híres, 1968-as cikkében odáig ment, hogy károsnak tartotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (ENSZ, 1948) minden ember élethez való jogát, mivel azt a túlnépesedés miatt a bolygó halálának tartotta. Vagyis a helyes képletből a rossz következtetést vonták le, sokan pedig hisznek nekik, annak ellenére, hogy Ehrlich és Holden jóslatai (pl. Anglia elnéptelenedése) még kevésbé teljesültek, mint Malthuséi. Elfeledkeztek ugyanis arról az egyszerű tényről, hogy a népesség növekedése a legtöbb országban ún. szigmoid (S alakú) görbét ír le, nem pedig exponenciálist vagy hiperbolikust (J alakút). Egyszerűbben fogalmazva: a végtelenül gyorsuló(nak látszó) növekedés a görbének nem a vége, csak egy szakasza! Általában akkor következik be, amikor a társadalom a gazdasági növekedésnek köszönhetően „elrugaszkodik” a stagnálásból, azaz a közállapotok stabilizálódnak, mindenkinek jut annyi az anyagiakból, hogy emberhez méltó életet éljen.

Amikor egy ország ki tudja emelni a nyomorból polgárait, s ez tartóssá válik, a népességnövekedés csökken.

A fejlett országok a másik, lekanyarodó végén vannak a görbének, ahol a további anyagi gazdagodás és más tényezők már a reprodukciós ráta alatti születésszámokat eredményeznek, azaz a népességszám csökken.

Mi is az, hogy túl népes?

Mivel a nyugati kultúra hódította meg a legnagyobb területet a globalizáció során, gazdasági mintáját gyakorlatilag egyeduralkodóvá tette az egész világon, ezért sokan Európa szellemiségét, vagyis a zsidó-keresztény hagyományt okolják a bolygó leigázásáért. Ezt alátámasztja látszólag a Teremtés könyve. Nézzük hát, milyen létprogramot is adott eredetileg a Teremtő a teremtménynek:

Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.  

Ezt eddig minden kismókus tudja. Érdemes azonban művelt biomókusnak lenni, s tovább olvasni a Szentírást, amely így folytatja:

Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden növényt táplálékul adok. 

A szövegből egyértelmű ugyan az ember kiemelt szerepe, ám csak azzal a feltétellel, hogy ez az erdész gondoskodása, nem pedig a favágó önkénye. A Biblia szerint a nem emberi fajoknak is joga van táplálékukhoz, azaz a léthez!

A tiltott fa gyümölcse a jó és rossz megkülönböztetése – hihető magyarázat szerint ez annak az eldöntése, hogy ki éljen, s ki ne. És itt csatolhatunk vissza az idézett tudósok legkárosabb üzenetéhez: a népesedés jelenségét kissé félrediagnosztizálva teljesen rossz kúrát javasolnak: annak kiszámítását vagy akár eldöntését, hány embert bír el a bolygó.

Fenntarthatóság-tudománnyal foglalkozó biomókusként kollégáimmal én is végeztem ilyen számításokat, de reményeim szerint kellő alázattal. Ezekből egy eredményt emelnék ki: ha mindenki olyan fogyasztási színvonalon élne, mint egy átlag luxembourgi, katari vagy ausztrál, a Föld 1–2,2 milliárd embert tudna eltartani. Ha viszont megelégednénk a haiti, afgán vagy eritreai életszínvonallal, 25–48 milliárdot. A középút Szerbia, Románia vagy Irán fogyasztása, amellyel eltartható lenne a jelenlegi 7,6 milliárd ember.

A Hány embert bír el a bolygó? kérdés tehát helyesen így hangzik: Hány milyen fogyasztású embert bír el a bolygó?

Innentől a probléma nem társadalommérnöki, hanem etikai: tényleg több joga van egy amerikainak, ausztrálnak (és tegyük hozzá: magyarnak) a túlfogyasztáshoz, mint egy afrikai gyereknek a megszületéshez és életben maradáshoz? Aldous Huxley Szép új világ című sci-fi kultuszregényében (1932) a régi kor elhunyt emberei közül Henry Ford mellett Malthus az, aki a legnagyobb hatással van a mindennapokra: az emberi faj csúcsát képező alfa hölgyek Malthus-övet hordanak magukon, benne a kötelezően előírt, bőséges adag fogamzásgátlóval. Az alfákat gyárakban állítják elő – bár egyedileg, nem pedig egyforma, nagyobb szériákban, mint a bétától lefelé rangsorolt embereket –, s kis korukban jelmondatokkal kondicionálják gondolkodásukat. Ezek között előkelő helyen szerepel: „A civilizáció sterilizáció!”. Tényleg ez lenne az út előre? A kínaiak népességszabályozása és a fejlett országok elnéptelenedése azt mutatja, hogy nem…

Biomókus és család

Végső soron mindegy, mit gondolunk a túlnépesedésről, semmiképp nem segíthetjük elő globális fogamzásgátlással a népesség „aktív csökkentését” vagyis növekedésének megelőzésését.

A megoldás sokkal emberibb és profánabb: meg kell zaboláznunk a fejlett országok szupergazdagjainak felhalmozását egyenlőbb világot teremtve, ugyanakkor engedni kell növekedni a szegények létszámát, mert a nyomorból kiemelkedő milliárdok rövid távon visszaszabályozzák túlnépesedésüket, középtávon pedig elsajátítják a gazdagodás következményeként a kultúrát, viselkedést.

Néhány hörcsög-ökomókus kapzsisága nem lehet gátja milliárdok biomókussá növekedésének. Nem valami világ(proletár) kormánynak kell elvenni a gazdagok pénzét erőszakosan, hanem olyan etikai és szabályozó rendszert kell kialakítani, amely kívülről és belülről vezérli az egyént a jó irányba. Aki azt hiszi, ez merő naivitás, kattintson a givingpledge.org honlapra, ahol a világ leggazdagjaiból már 186-an elkötelezték magukat vagyonuk jelentős részének szétosztására. (Persze még jobb lett volna, ha ezek a vagyonok létre sem jönnek, de ez már egy másik történet.

„Föld, haza, család”

Volt egy amerikai-német igazi „mélyzöld” barátom, aki egyszer megbotránkozva mondta el, hogy engem nagycsaládosként nem tart igazi környezetvédőnek. Peter hű maradt magához: zöld szervezetnél dolgozott, tehetős emberként is kommunában lakott, gyerek nélkül halt meg fiatalon.

Kedves biomókus, megnyugtatlak, szaporodj nyugodtan, különösen, ha képes vagy magyarul elolvasni e sorokat!

„Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istennel a Hazáért és a Szabadságért) hangzott II. Rákóczi Ferenc jelmondata, amely kiválóan kifejezte az Istenbe vetett mély hitet, a hazafias érzést és a megvalósítás eszközét. Vagyis az akkori korszellemet.

Ma egy kicsit módosítanunk kell a jelmondaton: „Cum Deo pro Familia et Mundo” (Istennel a Családért és a Világért).

A nemzetek autonómiája már kevésbé van veszélyben, mint a Föld sorsa (amelynek nincs érdekeit képviselő választott kormánya), és széteső családjaink. Modern Noéként be kell zárkóznunk a családi bárka belsejébe, átmenteni biomókusi értékeinket az emelkedő tengerszint és hőmérséklet által újraírt világba. De befogadónak is kell lennünk, mint Noé, aki együtt élt nemcsak sok „háziállatával”, hanem még fiait és menyeit is elviselte hónapokig, egy fedél alatt. A sejt talán jó hasonlat: egyértelműen elhatárolja és védi magát a külvilágtól, de aktív kölcsönhatásban is van vele.

Kép
Kép: Profimédia - Red Dot

Kép: Profimédia - Red Dot

James Bond is családot alapít?

Végül, de nem utolsósorban: hogy jön ide a hírhedt nőfaló és legendásan szingli James Bond? Nos, ha pontosan akarunk fogalmazni, először is a szuperkém nőkhöz való viszonyáról kell ejtenünk néhány mondatot. Bár régebben valóban sportból falta a nőket, a széria újabb részeiben ez megváltozott: néha már majdnem megnősült, beadta a lemondását, mivel a „Maradj érzelemmentes!” (Don’t get emotionally involved!) kémszabálya cölibátust feltételez. A 007-es maga a hatékonyság, a szó rossz és jó értelmében. Céljaiért mindenkin áttapos, nem lehet megállítani, de céljai Angliáé, a Királynőé és a világé (amelyet korábban többször megmentett a pusztulástól, de mára a forgatókönyvírók világmegváltó lendülete alábbhagyott, már senki nem hisz a gonosz megabűnözőkben). Családosnak lenni ma látszólag nem hatékony, legfeljebb hatásos. Hatékonyság szempontjából a szingli lét az ideális, míg gazdaságilag a DINK (fiatal karrierista pár – Double Income No Kids) életmód az optimális, hiszen a fix költségek (lakás, nyaralás) megoszlanak, ezenfelül a szerelmi élet tranzakciós költségei (udvarlás = idő és pénz) is leszoríthatók.

Ha James egyszer megnősül (egyszer nem győz, migránsokat segít, színesbőrű játssza), az lesz az igazi paradigmaváltás!

Összefoglalva: A biomókus nem fél a túlnépesedéstől, fogyasztásában gazdasági lehetőségei ellenére visszafogott, aktívan dolgozik a világ igazságosságán helyi és globális szinten. S egészséges-optimista-önzetlen: nem fél szaporodni!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti