Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa

A szem a lélek tükre, ha valakinek sikerül a szeme világát visszaadnom, akkor rendszerint a lelkére is tudok hatni. Batthyány-Strattmann László

Göröngyös úton

Batthyány László 1870-ben gróf Batthyány József és Batthyány Ludovika hatodik gyermekeként Dunakilitiben látta meg a napvilágot. A família, amelyben született, egyike volt Magyarország legősibb és legelőkelőbb, időről időre fontos történelmi szerepet játszó katolikus arisztokrata családjainak, ám László gyermekkora nem volt felhőtlen. Édesapja elhagyta őket, majd, hogy új házasságot köthessen, evangélikus hitre tért. A gyermekeivel magára maradó anya 1882-ben meghalt; az akkor tizenkét éves Lászlót rokonai nevelték. Több jezsuita gimnáziumban is megfordult, rakoncátlan, nehezen fegyelmezhető ifjú volt. A bécsi egyetemen kémiát, filozófiát, zenetörténetet hallgatott, közben egy futó kapcsolatából lánya született, akiről élete végéig lelkiismeretesen gondoskodott. Végül rátalált igazi hivatására, és magánélete is rendeződött.

1896 és 1900 között a bécsi egyetem orvosi karán tanult, közben feleségül vette az osztrák arisztokrata családból származó Marie Theresie von Coreth kisasszonyt, akivel boldog házasságban élt, tizenkét gyermekük született. Felesége képzett nővérként asszisztens volt férje műtétjeinél.

Orvos a hercegek és herceg az orvosok között

Batthyány László sebészi, majd pedig szemészi szakképesítést szerzett. Köpcsényben, a családi birtokon 24 ágyas magánkórházat rendezett be, ahol szembetegeket kezelt. Szemsebészi tudásának és a szegény betegeket ingyen gyógyító hivatástudatának hamar híre ment. 1916-ban feleségével együtt belépett a ferences harmadrendiek közösségébe. Közben, 1915‑ben, nagybátyja halálával megörökölte a család hercegi címét, és felvette a Batthyány-Strattmann nevet.

Trianon után, amikor a Várvidéken, azaz Burgenlandban fekvő családi birtokok zöme, így Köpcsény is Ausztriához került, hazájának Magyarországot választotta, és családjával a körmendi kastélyba költözött. A kastély egyik szárnyát kórházzá alakíttatta, ahol szembetegek sokaságát kezelte, operálta a következő évtizedben. Szinte teljes vagyonát ennek a célnak a szolgálatába állította. Ingyen gyógyította a rászorulókat, a szemüvegrendeléskor, ha kellett, az optikusok munkáját is fizette. Tudását, sebészi technikáját a bécsi és a pesti kollégák is nagyra becsülték. Emberek ezrei köszönhették neki a szemük világát. Ugyanakkor elméleti, tudományos babérokra nem tört: megelégedett azzal, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban adja vissza vagy mentse meg a hozzá fordulók látását. Tette mindezt anyagi érdek nélkül, sőt, egyenesen vagyona kárára, keresztényi könyörületességtől és szeretettől vezettetve, amiért már életében is úgy emlegették, hogy Batthyány-Strattmann László a szegények orvosa.

Úgy érezte, szolgálatával hitének, embertársainak, nevének tartozik, és így felelhet meg a legméltóbban a családi címerbe foglalt jelmondatnak: „Hűséggel és szeretettel”.

Körmendi működése során 1921-ben súlyos magánéleti tragédia érte: Ödön nevű legidősebb fia váratlanul meghalt, ám ez sem tudta eltántorítani orvosi praxisa rendületlen folytatásától. Kortársai néha különcnek tekintették, ám akik ismerték, úgy fogalmaztak, hogy orvos a hercegek és herceg az orvosok között. Szerető apaként gondoskodott gyermekei neveltetéséről, igazán otthon azonban a betegei között érezte magát. Sokan keresték fel gyógyulásuk után is hálálkodva, a háta mögött pedig már életében szentként emlegették.

Ám a korán jött betegség őt, az orvost sem kímélte. 1929 végén hólyagrákot diagnosztizáltak nála. A bécsi klinikán ápolták, ám segíteni nem tudtak rajta. Hosszú, alázattal és türelemmel viselt szenvedés után 1931-ben, alig hatvanegy esztendősen távozott az élők sorából.

Egy jó ember emlékezete

Németújváron, a mai Güssingben, a ferences templom Batthyány-kriptájában helyezték örök nyugalomra. Alakja körül hamar spontán kultusz alakult ki, és 1944-ben a bécsi érsekség és a szombathelyi püspökség kezdeményezte szentté avatási eljárásának megindítását. A háború vége, majd az ezt követő politikai állapotok miatt a hivatalos procedúra csak 1982-ben, László István kismartoni (eisenstadti) püspök kezdeményezésére éledt fel. A ’90-es években a magyar egészségügyi kormányzat évente odaítélendő Batthyány-Strattmann-díjat alapított az áldozatos orvosi munka elismerésére. 1987-ben a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja egy közbenjárására történt rendkívüli gyógyulást hiteles csodaként ismert el.

A formai akadályok elhárultával II. János Pál pápa 2003. március 23-án a boldogok sorába emelte Batthyány-Strattmann László herceget, akinek tiszteletére azóta kápolna és templom is épült, a magyar hívők pedig remélik, hogy ezt a nagyszerű embert rövidesen már a teljes egyház a szentjeként tisztelheti.  

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>