Menekülés a névtelen zaklatók elől

Ha nem tudnám az általános iskolás rokongyerekektől, hogy mennyi trágárságot képes írni egy kölyök egy másiknak, bizonyára nem hinném el, amit hallok. Az egyik szereplőt a túlsúlya, a másikat roma származása miatt zaklatják, egy fiúra pedig az operett iránti rajongása miatt fogják rá, hogy meleg. Az áldozatok egymást vigasztalják, sírnak, és ösztönösen keresik a megoldást.

Érdekes a megjelenő anya- és apakarakter, a „Jaj, hát majd kiállsz magadért!” mondatra épülő állásfoglalás már önmagában elgondolkodtató.

Hiszen nem azt halljuk a pszichológusok előadásain, hogy maradjunk ki a gyerekek konfliktusából, mert meg kell találniuk együttműködve a megoldást? Ezzel egyidőben nem azt halljuk más pszichológusoktól, hogy a szülő feladata minden esetben az, hogy kiálljon a gyerek mellett, akár más szülőkkel és a tanárokkal szemben is? Tudja-e az anya, hogy a gyereke súlyos traumákat él át, hogy most van az a pillanat, amikor be kell avatkozni? Nagyon aktuális kérdések ezek. Amikor láthatóvá válik, hogy a gyereket nagyon megviseli a zaklatás, az iskolaigazgató közli, hogy nem tudott az eseményekről; a média a szakvéleményben bízik, úgyhogy meginterjúvol egy pszichológust – jellemző képek ezek.

Részlet az előadásból, fotó: Nyári Pál

Dr. Aczél Petra kommunikációkutató mondta egy előadáson, hogy az internetes zaklatás bizonyos szempontból félelmetesebb a hagyományos csúfolódásnál.

Ha egy iskolában valakit kiközösítenek, el lehet onnan jönni, és egy másik intézményben „tiszta lappal” kezdeni – az interneten küldött üzenetek elől viszont nincs menekvés,

a háló körbeveszi ezt a generációt, szünetmentes jelenlétre hívja, az áldozat folyamatosan kapja a bántó üzeneteket. A Karaván Színház előadásán pontosan ezt érzékeltem: hogy folyamatosan pittyeg, jelez a monitor, hogy az áldozat hangja alig hallható ebben a nagy digitális zajban.

„Eddig is előfordult, hogy fiatalok egymást megverték, körbeállva, drukkolva végignézték, majd híresztelték az eseményt, de a feltöltött videó esetén nemcsak egy szűk kör, a valóságos társas környezet tagjai nézik meg, mi történt, hanem akár több millió ember. Eközben a felvételről nagy mennyiségű másolat is születhet a neten, eltüntethetetlenné válik.

Ott úszkál a megaláztatás, bántás filmje a globális adatlevesben, és később bármikor, bárhol előkerülhet. Ez az elkerülhetetlenség is vezet a kilátástalanság érzéséhez, az öngyilkosságokhoz” – mondta dr. Aczél Petra a Köznevelés pedagógiai folyóiratnak. Ezt a fojtogató kilátástalanságot mutatják meg nagyon érzékletesen az előadás szereplői.

Részlet az előadásból, fotó: Nyári Pál

Örömmel látom, hogy a nézőtérről többek között nagymamák és kisiskolás unokák jönnek ki, én meg arra jutok, hogy most, hogy ennyit hallottam belőle, muszáj lesz meg is néznem az előadást.

Az előadást legközelebb 2019. szeptember 21-én, a Színházak Éjszakáján láthatják, bővebb információ a darabról a színház weboldalán.