„Nincs a világon olyan nehézség, amelyre a humor ne volna gyógyír”

– Kislányként is elképzelte magát a színpadon? 

– Igen, egész kicsi koromtól kezdve titkos vágyam volt, hogy színész legyek, de sokáig nem mertem róla beszélni. Titkoltam, ahogyan a szerelmet titkoljuk a legelején – csak nehogy bárki megsejtse. Ha megkérdezték, mi szeretnék lenni, kitérő választ adtam. Gimnazista voltam, amikor a diákszínjátszó-körünkbe ellátogatott Máthé Erzsi, s megnézte az előadásunkat. A játékot követően beszélgetett velünk, és kérte, tegye fel a kezét, aki színész szeretne lenni. Bár lélekben készültem a színművészeti felvételijére, mégsem mertem bevallani. A mai napig tisztán emlékszem az arcomat elöntő forróságra, amikor felém fordulva megkérdezte: „S te, te nem szeretnél színész lenni?” Hónapokig madarat lehetett fogatni velem.

– Melyek voltak a legfontosabb állomások a Fabók Mancsi Bábszínházáig vezető úton? 

– Fontos állomása volt a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola színjátszó köre, és az ismeretség csodálatos tanárommal, Farkas Ágnessel. A szerepekbe bújás, a sokszoros átváltozás, a felhőtlen színpadi játék öröme ebben a közegben talált meg. A Kolibri Színház Dajka Margit Stúdiójának és két csodás tanáromnak, Török Áginak és Szívós Karinak köszönhetem, hogy a bábozást szívemből megszerettem. El sem tudom mondani, hogy mennyire vágytam bekerülni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Fodor Ancsa színésznő mesélte, hogy a felvételit megelőző éjjelen, vagyis szilveszterkor, pontban éjfélkor megsimogatta az egyetem Rákóczi úti épületének kilincsét. Tisztán emlékszem, hogy a következő év szilveszter éjszakáján hogyan törtem át magam a szembe­özönlő tömegen, akik a Duna-partra igyekeztek az éjféli tűzijátékra, csakhogy én az Urániát akartam mindenáron elérni. Éjfélkor megfogtam az ajtókilincset, s elmormoltam egy imát. Tényleg nagy bolond voltam, de ugyanolyan fontos fogadalom és kérés volt ez ott számomra, mint később az Uránia színpadán tett gólyaesküm. Bár bábos osztályban végeztem, először mégsem bábszínházhoz szerződtem, hanem a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Az egyetemi évek utolsó napjaiban Csató Kata félrehívott egy rövid beszélgetésre, s azt mondta, menjek nyugodtan Miskolcra, de ha mégis bábozásra adnám a fejemet, s szükségem lesz pénzre vagy bármire, keressem fel bátran, és az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének vezetőjeként segíteni fog. Kezdő színészi fizetésemből az első évad végére mindössze kétszáznyolcvanezer forintot tudtam félretenni, ami nem lett volna elegendő a tervezett darabom díszletére és bábjaira. Ekkor felhívtam Katát, aki egy pályázat révén segített előteremteni a szükséges összeget. Míg élek, hálás leszek ezért. Így születhetett meg a Fabók Mancsi Bábszínháza. 

Kép

Jelenet az Azért a kis bolondságért... című előadásból – Forrás: fabokmancsi.hu

– Ez az egyszemélyes színház később egy társsal bővült, akivel nem csupán a színpadon, hanem az életben is szövetséget kötöttek. Hogyan találtak egymásra Keresztes Nagy Árpáddal?

– Mesébe illően. Legelőször Karcsán láttuk egymást egy népmese-találkozón. A halhatatlanság országa című mesémmel hívtak meg, Árpád pedig bábos mesemondóként és kobzos énekmondóként lépett fel. Így alkalmunk nyílt jó alaposan szemügyre venni a másikat. 

Mindjárt feltűnt, hogy hasonlóan gondolkodunk arról, miként adhatnánk át befogadható módon a népi hagyatékainkat a mai kor embere számára. Bár alaposan elvarázsolódtunk egymástól, rövid gratulációra futotta csupán, s több mint fél évig nem találkoztunk. 

Utána ismét összesodort minket a szél a Thália Színházban, amikor A székely menyecske meg az ördög című előadásomra készültem abban a teremben, ahol Árpád épp befejezte a saját játékát. Jó párszor kerültünk hasonló helyzetbe. Egy alkalommal Árpád adott egy üveggel a saját termelői mézéből, amelynek címkéjén rajta volt a telefonszáma is. Közös előadás megalkotásába fogtunk, és a munka során menthetetlenül egymásba szerettünk. Nemrég volt a tizedik házassági évfordulónk, és ebből az alkalomból elmentünk Óbudavárra, a házaspárok útjára. Ott az egyik állomáson azt olvastuk feladatként, hogy elevenítsük fel egy nagy összeveszésünket és az azt követő kibékülésünket. Rá kellett jönnünk, hogy eddig soha nem volt nagy összeveszésünk.

– A humornak milyen szerep jut a bemutatott darabokban és a személyes életterükben? 

– Nincs a világon olyan nehézség, amelyre a humor ne volna gyógyír. Ezért is szeretjük annyira a népi gyűjtéseket, a népi észjárást és történetszövést, mert mindig sajátja a jóízű humor. Ha meg tudjuk mosolyogni egy nehéz helyzetünket, félig már ki is jöttünk belőle.

– Korábban a népmesék nem csupán a gyerekekhez szóltak, és a bábszínház közönsége sem szűkült le a ­fiatalabb befogadókra. Másképp kell megszólítani a felnőtteket, hogy megérintse őket egy darab?

– Ugyanazzal a hitelességi vággyal állok a színpadra, akár gyermek néző lát, akár felnőtt. A különbséget abban látom, hogy bizonyos témák vagy mondatfűzések nem valók még a gyermekek ártatlan lelkének. Számukra negyvenöt-ötven perces előadásokat tartunk. Felnőttekkel szemben viszont merem megengedni azt a kegyetlenséget, hogy egy ültő helyükben másfél óráig nézzenek bábszínházat. Hazánkban még nem igazán terjedt el az „én és a báb” technikája, ahol a bábos a saját maga által életre keltett bábbal kerül kapcsolatba. Én ezzel kísérletezem, így feszegetem a határaimat, és ez a felnőttek figyelmét is felkelti.

Kép

Fotó: Páczai Tamás

– A báb milyen többletlehetőséget kínál? 

– Az, hogy egy élettelen tárgyba életet lehelünk, már önmagában misztérium. 

A jó bábos mágus, és a bábok világában nincsen lehetetlen. 

Igaz, a filmvásznon és a rajzfilmvásznon sincs, de a bábszínház mindeközben a személyes jelenlétet, az „itt és most” valódiságát is meg tudja őrizni.

– Miközben a Kárpát-medence magyarlakta területén vándorolnak, és „házhoz” viszik az előadásokat, 2023 pünkösdjén a zsámbéki öregtemplom szomszédságában megnyílt a saját szabadtéri játszóhelyük. 

– Több mint tíz éve alakítjuk a Zsámbéki Zsöllyekertet. Nagy öröm számunkra, hogy olyan színházi helyszínt hozhattunk létre, amely egyben gyönyörű természeti környezet is. Kertszínházunk szomszédságában terül el Árpád méhese. A mesélő méhészeti foglalkozások keretében a gyümölcsöskert, a természet, a méhek és a kultúra is egybe tud olvadni.

– Az idei pünkösd mit tartogat a közönség számára?

– Idén két zsöllyekerti fesztivál is vár közönségünkre; pünkösdkor az immár hagyományos III. Zsöllyekert Fesztivál és augusztus derekán a Zsámbéki Vitéz László Napok. Pünkösdi nyitófesztiválunk június 6–8-áig tart. Megtiszteltetés számunkra, hogy kertszínházunk vendége lesz Berecz András, Écsi Gyöngyi, a MárkusZínház, a Ládafia Bábszínház és a Ziránó Színház. Kemény Henrik születésének századik évfordulója alkalmából augusztus 15-e és 17-e között a mai kor Vitéz László-játékosai látogatnak el zsöllyekertünkbe: Pályi János, Pilári Gábor, Takács Dániel, Tatai Zsolt, Nizsai Dániel és jómagam is játszani fogok egyetlen női Vitéz László-játékosként. A nyári szezonban Gál Tamás is fellép színpadunkon, s a Fabók Mancsi Bábszínháza összes előadását megtekintheti a nagyérdemű. 

Támogatott tartalom