Nem bűnbánó „rossznő” Mária Magdolna
A Mária Magdolna-film, amelyet érdeklődéssel vártunk, húsvét óta látható a mozikban. Azt kaptuk, amiben reménykedtünk: egy művészi ihletettségű, az Újszövetség lelkiségének megfelelő, magas minőségű, elgondolkoztató filmet.
Életrajzi filmet forgatni az Újszövetség bármelyik mellékszereplőjéről azért is nehéz, mert személyes életútjukról alig-alig árul el valamit a nagyon tömör, lényegre koncentráló Szentírás. Emiatt keletkeztek később az apokrif evangéliumok, majd a legendák, hogy részben szájhagyományban megőrzött, részben kitalált eseménysort kanyarítsanak a szentek alakja köré, emberközelbe hozva vagy csodás közegbe emelve ezzel a szűkszavúan jellemzett figurákat. Nem tarthatjuk ezt hamisításnak akkor, ha a költött epizódok illeszkednek az evangéliumok erkölcsi és lelki tanításához és hétköznapi egyszerűségéhez, amelyből hatalmas intenzitással fénylenek ki a szintén egyszerű gesztusokkal véghez vitt csodák.
A „Mária Magdolna” című film ezt a nemes hagyományt folytatja.
Nem akarja kreatívan és nagyképűen átírni a Bibliát, materialista magyarázatokat adni a csodákra, nem visz bele show-elemeket.
Nem akar beállni a kegyeskedő (gyenge minőségű) bibliaillusztrációk vagy az öncélú, de kevés mondanivalójú történelmi tablók sorába sem. Mellőzi a negédes, hatásvadász vallásosságot, helyette megtalálja az egyensúlyt az objektivitás, az érzelmesség és a megrendülés között.
Lábra kapott a „feminista” jelző a filmmel kapcsolatban. Amennyiben azt jelenti, hogy egy nőt helyez a középpontba, az ő sorsát, érzéseit, indítékait mutatja be, akkor igen, ez a film feminista, vagyis női nézőpontú, ahogyan például a „Mária, Jézus anyja” című film is.
A női szemszög valóban ritkaságnak számít a bibliai témájú filmek között. Különösen Mária Magdolna, helyesebben Magdalai Szent Mária alakja izgalmas, akit a bulvárkereszténység csak „bukott nőként” ismer, holott három különböző bibliai nőalak fonódik össze – tévesen – a Mária Magdolnának nevezett figurában. Alakjának hiteles bemutatását (éppen a háromféle nőalak összekeverése miatt) az egyház tanítása és liturgikus gyakorlata se szolgálta egészen Ferenc pápáig, aki a tisztelet őt megillető helyére helyezte. Joggal figyelmeztetnek tehát erre az alkotók a film végén, arra késztetve a nézőket, hogy maguk is tisztázzák Magdalai Mária eddig „elmaszatolt” alakját.
Nehéz a filmből kiemelni szép és lelket emelő epizódokat, mert nagyon sok van.
Számomra legemlékezetesebb az a különbség, amely Mária rokonainak irgalmatlan „ördögűzése” és Jézus gyógyító, irgalmas „ördögűzése” között feszült.
Egyes filmkritikák keresztény szempontú kifogásokat is megfogalmaztak. Akik bibliai illusztrációt várnak, érthető, hogy számonkérik a cselekmény egy-egy epizódjának különbözését a szentírási szövegtől (Jézus például nem szamárháton vonul be Jeruzsálembe, az utolsó vacsorán se a megszokott szavakat mondja, és vitát váltott ki, vajon keresztelhetett-e vízzel Jézus). Komoly hitelességi problémának tartják sokan, hogy az apostolok közül többen színesbőrűek. Pedig a színesbőrű szereplők éppen úgy illenek ebbe az amerikai filmbe, mint ahogyan az ázsiai szereplők illenének bele, ha történetesen Dél-Koreában forgatták volna.
Akik azonban elfogadják, hogy egy bibliai témát fel lehet dolgozni egyéni, művészi interpretációként, sőt, ennek néha nagyobb evangelizációs ereje lehet, mint a korhű és szöveghű alkotásnak, azok nagy gyönyörűséggel nézhetik ezt a filmet.
Annál is inkább, mivel nem csúszik bele modernkedő klisékbe sem (Mária Magdolna nem lesz szerelmes Jézusba, Jézus nem ateista, nem mentálisan terhelt, és Júdást sem mentik fel árulása alól, noha szánalommal ábrázolják a neki tulajdonított téveszmét).
A címszereplő Rooney Mara és a Jézust alakító Joaquin Phoenix filmográfiájában nem szerepelnek keresztény filmek, azonban kiváló színészek, akik lenyűgöző erővel képesek elénk állítani a két alakot.
Phoenix Jézusa nem égre emelt szemű szépfiú, nem is valamiféle aszkéta. Szeretet sugárzik a mozdulataiból, ahogyan megérinti tanítványai arcát, még Júdásét is.
Egyszerre hétköznapi, két lábbal a földön járó ember, ugyanakkor karizmatikus gyógyító, aki a szenvedést és gyarlóságot mély együttérzéssel, fájdalommal éli át. Nem kiegyensúlyozott és fennkölt ember benyomását kelti, ami persze megijesztheti azokat a hívőket, akik nem szembesülnek azzal, hogy Jézus is meg tudott rendülni, hajlamos volt elveszíteni a béketűrését, a gyógyítások pedig fizikai erőt vettek el tőle.
Lelkünket és tisztánlátásunkat építheti ez a film, ha nyitottan állunk hozzá. Nekünk, nőknek pedig megerősítheti önértékelésünket keresztényként is.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>