Milyenek a magyar apák?

Léder Lászlóval kifejezetten jó a személyes kapcsolatom, és a véleményemet vagy éppen kritikusabb észrevételeimet is mindig megosztom vele, amiket ő minden esetben nyitottan kezel. Amikor elmondta, hogy nekikezd egy apakönyv megírásának, izgalmasnak tartottam, hogy vajon melyik részét fogja meg a témának, merthogy manapság egyáltalán nem könnyű az apaságról írni. A korábbi korok egyes mintázatai ma már nem működnek, sőt, mérgezőkké váltak, míg az új apaszerep nem kellően megrajzolt, merthogy a semmiből kell azt létrehozni – méghozzá nagyon is valóságos, az egyén (apa) szintjén is jelen lévő ellenszélben.

A Tisztelt Olvasó most talán visszahőköl, hiszen úgy vélheti, hogy „minden rendben van” – de amíg azt halljuk, hogy „egy apának nincsen lelkifurdalása, ha egész nap dolgozik”, vagy éppen az orvos vagy tanár szóba sem áll vele a „küldje be anyát” félmondaton túl, az apák szülés utáni depressziójának kérdése pedig inkább indulatokat vált ki megértés és aktivitás helyett, addig bizony semmi sincs rendben.

S noha az apatéma egyre nagyobb teret nyer a blogszférában is – vannak, akik komoly láthatóságot építettek föl így –, ám én egyre kiábrándultabban követem ténykedésüket, mert gyakran vagy a bárgyú cukiskodás, vagy éppen valamilyen érthetetlen okból a férfiak/apák alázása jelenik meg aktivitásuk nyomán.

Azért fontos Léder László munkája, mert e könyv nem keresi az olcsó népszerűséget, nem bánt meg senkit, hanem tisztán és érthetően részletezi az „apát” és az ő körülményeit.

Hiánypótló: de miért?

A könyv bemutatója után azt írtam: Léder megírt egy igazán jó és főleg hiánypótló apakönyvet. Azért hiánypótló, mert nem csupán mellőzi a lamentálgatást és az önsajnálatot, hanem mert a szerző elképesztő energiát fektetett abba, hogy megismerje s így megismertesse az olvasókkal is az apákkal összefüggő nemzetközi tudást. Erre pedig minden lehetősége meg is volt, ugyanis a nemzetközi apakutatások eredményei félelmetes mennyiségben állnak rendelkezése, amelyek egészen pontosan leírják, hogy vajon mi is történik egy férfival az apává válás idején. Spoiler: már a gyereke születése előtt ráhangolódik a gyerkőcre, s persze kiderül az is, hogy miközben sokan szeretik láttatni az ellenkezőjét, a férfi – az apa – is mélyen érző lény, tele örömmel és persze félelemmel is.

Léder László: Csendes Apa-forradalom

Nincs elég hazai adat

Sajnos a nemzetközi tudásanyag tükrében látszik igazán, hogy noha napjainkban Magyarországon a kommunikáció szintjén igencsak népszerű az apatéma, de az első és utolsó igazán komolyan vehető apakutatás 2011-ben jelent meg Spéder Zsolt demográfus jóvoltából. Lédernek így nem igazán volt hová nyúlni, ám ezt is elegánsan oldotta meg, hiszen a könyve tele van valódi apák valódi örömeivel és valóságos problémáival, a gyerek születéskor megélt boldogságtól kezdve egészen a mellőzöttség okozta szomorúságon és dühön át. Sajnos egész társadalmi alrendszerek működnek úgy évtizedek óta, hogy abban az „apa” nem létező személyként van elkönyvelve.

Megcáfolja a káros apamítoszokat

A szerző összesen nyolc apamítoszt cáfol meg – például „egy apa legyen kemény”, „apa nélkül is menni fog”, „ha már lehet vele focizni, jöhet apa is” –, olyan mérgező, de a társadalmi működésben kitapinthatóan jelen lévő sztereotípiákat, amelyek apák százezreinek keserítik meg életét hosszú évtizedek óta.

Lehet persze indulatos tagadásba menekülni – sokan meg is teszik –, de érdemesebb inkább kimenni a játszótérre és a munka után odasiető apákkal váltani pár őszinte szót. Léder a sokak fejében élő neandervölgyi képét szedi ízekre, adatok mentén bemutatva a pszichés és hormonális változásokat, a jó apa-gyerek kapcsolat mibenlétét és személyiségfejlődésre gyakorolt fontos hatását, lányok és fiúk esetében is. Bemutatja a napi kihívásokat (igen: privát élet, énidő, igény a sportra, felőrlődés egyszerre több munkahelyen, a házasságot érő kihívások és az azokra adott válaszok), gondolatait élvezhető és sokszor humoros stílusban tárva az olvasó elé.

A könyv egyszerre csal mosolyt az ember arcára és a könnyeket a szeme sarkába, mert bármennyire is nehéz egy ilyen folyamaton végigmenni – akár egy generációnyi időn át –, a pontos diagnózis híján elmaradt a megbeszélés, s így a megoldás válik elérhetetlenné.

Léder könyve ébresztőt fúj. De mindezt milyen elegánsan teszi: nem „harcol”, nem „vádaskodik”, nem mutat ujjal vélt vagy valós ellenségekre (aminek azért manapság nagy keletje van), hanem kutatási adatkon alapuló, de nagyon sok élő történet feldolgozásával mutatja be az apák helyzetét, vágyait, nehézségeit, örömeit.

Nőknek, anyáknak, férfiaknak, apáknak, nagyszülőknek, döntéshozóknak, munkaadóknak egyaránt kötelező olvasmány.