Milyen meddőségi eljárást támogat a Katolikus Egyház? – Cikluskövetés, NaProTechnológia

Az élet ura Isten, ezért „a lombikprogramot teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak nemrég adott interjújában Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Az egyházi vezető gondolatai ismét felkorbácsolták a kedélyeket a lombikvitában. A püspök atya által felvetettekre reagálva, a Magyar Nemzet október 22-én közölte Szoboszlai-Kiss Katalin véleménycikkét, „A lombik az abortusz inverze!” címmel. „Tévedett volna Isten, amikor a gyógyítás e formáját megteremtette?” – teszi fel a kérdést az erkölcsfilozófus szerző, majd így folytatja: vajon bűnösök-e az orvosok, „ha a keresztény erkölcs egyik legfontosabb erényét, a segítségnyújtást gyakorolják embertársaikon?” „A cél nem szentesíti az eszközt” – ezt még 2017-ben nyilatkozta Veres András püspök a „Gyermekáldás természetesen” c. könyv bemutatóján.  Az interjúkötet a Katolikus Egyház által is támogatható természetes meddőségkezelési módszereket ismerteti (különös tekintettel a NaProTechnológiára), mintegy alternatívát kínálva a művi megtermékenyítéssel szemben. Mivel az Egyház tanítása szerint az embrió már a fogantatástól emberi méltósággal rendelkezik, ezzel összeegyeztethetetlen az anya testén kívül történő megtermékenyítés, a lefagyasztás és az elpusztítás is. Megdöbbentő az a 2013-as brit statisztikai adat, amely szerint 1996 és 2006 között a lombikcentrumokban 3,8 millió embrió élete indult meg, de belőlük csak 122 ezer gyermek kapott esélyt a megszületésre. (Forrás: Gyermekáldás természetesen, Magyar Kurír, 2017.).

Schaffler Orsolya: A mi történetünk annyiból lehet érdekes mások számára, hogy rengeteg pár jár hasonló cipőben. Összeházasodtunk, egy év után már vágytunk rá, hogy legyen kisbabánk, de nem jött. Elkezdtünk kivizsgálásokra járni, azonban nem találták meg az okát annak, hogy miért nem fogan meg a gyermekünk, ezért néhány konzultáció után automatikusan átirányítottak lombikra. Amikor érintett lettem, mélyebben beleástam magam a témába, érdekelt, hogy az Egyház miért ellenzi a mesterséges módszereket. Bevallom, szerettem volna kiskaput találni, hiszen akkor még nem sejtettem, hogy ezeken a művi eljárásokon kívül is vannak hasonlóan eredményes és az élettel számunkra, katolikus emberek számára is összeegyeztethető természetes módszerek. Hosszú ideig úgy gondoltam, ha csak ezen múlna, hogy legyen babánk, a lombikkezelést annak dacára is simán bevállalnám, hogy igen ártalmas a nő egészségére.
A lombiknak viszont még a gondolatát is örökre elengedtem, amikor azzal szembesültem, hogy a kezelés során több olyan gyermekünk is foganhatna, akik aztán nem születnének meg, és ráadásul még a születendő babánk épségét is jelentősen veszélyeztetné az egész eljárás.

A lombikkal kapcsolatos számos aggály miatt tehát beleástam magam inkább a meddőségkezelés itthon akkoriban még szinte ismeretlen eljárásaiba. Évekig küzdöttünk, mindent megtettünk, nálunk mégsem jött össze a baba. Nagy családot, sok gyereket szerettem volna, de úgy tűnik, nekem más feladatot szánt a Jóisten.

– Kiderült, hogy mi volt a baj?
– Elolvastam, amit csak tudtam magyarul, angolul és lengyelül, mivel édesanyám lengyel származású. Autodidakta ismeretszerzésem közben találkoztam az ún. helyreállító orvoslással, a NaPro Technológiával (NPT). Az NPT célja, hogy a termékenység folyamatában korrigálja azt, ami nem működik jól, és ezáltal tegye képessé a szervezetet a fogantatásra. Vagyis az orvos nem megkerüli a meddőség hátterében húzódó problémákat, hanem – komplex szemlélettel – az egész szervezet működésére figyelmet fordítva gyógyít és teszi képessé az embert a gyermekáldás fogadására. Beütöttem a keresőbe, hogy itthon ki foglalkozik ezzel, de semmit nem találtam, még említés szintjén sem. Ez még 2010-ben volt. Egyértelműen éreztem, hogy ezzel nekem dolgom van.

A húgommal, Ágival felkerestük dr. Phil Boyle-t, aki Európában elsőként kezdett helyreállító orvoslással foglalkozni, és érdeklődtünk, mit kell ahhoz csinálnunk, hogy Magyarországon is elterjedjen a NaPro. Azt mondta, az első dolog, hogy imádkozni kell, a második, hogy imádkozni kell, a harmadik pedig, hogy keressünk egy szerzetesrendet, amelyik felvállalja, hogy rendszeresen imádkozik ezért az ügyért. Ezután oktatókat kell képezni, akik meg tudják tanítani a nőket arra, hogyan kell táblázatban vezetniük a saját ciklusukra jellemző, naponta változó sajátosságokat. Ha már vannak oktatók, akkor érdemes NaProTechnológiában jártas orvosokat is képezni. A cikluskövetéses metódusok közé tartozó Creighton-módszert én egy lengyel oktatótól sajátítottam el. A táblázatban vezetett megfigyelések alapvető diagnosztikai eszközként szolgálnak az ehhez értő orvosok kezében, ennek segítségével hamarabb megoldást tudnak találni a legkülönfélébb egészségügyi, nőgyógyászati problémákra. Ezekbe beletartozik az endometriózis, a vetélés, a koraszülés, vagy épp azok az okok, amelyek meddőséget okoznak. Amikor két-három ciklusnyi megfigyelést sikerült összegyűjtenem, a táblázatommal felkerestem dr. Boyle-t. Ő már pusztán a ciklustáblázatból olyan dolgokat szúrt ki, amelyekre itthon soha egyetlen orvos sem kérdezett rá, pedig jártam jónéhánynál.

Azt az információt például, hogy 27–28 naponta menstruálok, mindenki kipipálta. Az csak dr. Boyle-nál derült ki, hogy kb. a 18–20. napon ovulálok, tehát egyszerűen túl rövid az az idő, hogy a megtermékenyült petesejt eljusson a méhbe és legyen ideje még beágyazódni is. Túlestem több műtéten, de számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, hiányzik az egyik petevezetékem. Érthetetlen számomra, hogy ezt hogy nem vette észre korábban egyik orvosom sem. Nekem egyértelműen az volt a benyomásom, hogy a bevett gyakorlat szerint azokat, akiknél nem sikerül elérni spontán a várandósságot, egy idő után automatikusan lombikprogramra küldik, ahelyett, hogy felkutatnák és megszüntetnék a meddőség okát, okait. A helyreállító orvoslás pedig épp erről szól. Nálunk egyébként egy petevezetékkel is jöhetne a baba, így nyilván nagyon fogunk örülni, ha ez bekövetkezik, ám lassan kezdek megbékélni azzal, hogy az én utam más. Nagy öröm, hogy van több keresztgyermekünk, és az is boldogsággal tölt el, ha oktatóként hozzásegíthetek másokat a vágyott gyermekáldáshoz.

– Mi a cikluskövetéses módszer lényege?
– Négy olyan cikluskövetési módszer van jelen Magyarországon, amely személyes oktatással tanulható. Ezek a Billings, a Creighton, a FEMM Health és a Sensiplan. Mindegyiket orvosok dolgozták ki. Közös bennük, hogy a segítségükkel pontosan megállapítható, melyek a ciklusunk termékeny, illetve terméketlen napjai.

A hormonális változást figyelő ciklustudatosság tehát egyrészt jól jön akkor, ha babát szeretne valaki, főleg, ha szabálytalan az illető nő ciklusa, de abban az esetben is segít, ha épp a fogantatás elkerülése a cél.  

A fent említett négy önvizsgálati módszer közül mindenki kiválaszthatja a saját élethelyzetének, szokásainak legmegfelelőbbet. A Creighton-módszer pl. a méhnyaknyák változására helyezi a hangsúlyt, a minél pontosabb eredmény elérése érdekében nagyon alaposan kell vizsgálni a színét, az állagát. A FEMM a nyákvizsgálatot is fontosnak tartja, de az előbbinél kisebb intenzitással, ám ezen felül egyéb paraméterekkel is dolgozik, a többi között az LH hormon szintjének időnkénti mérését javasolja. A Sensiplan egyik alappillére pedig az ébredési hőmérséklet mindennapos mérése. (Az egyes cikluskövetési módszerekről a www.cikluskovetes.hu oldalon lehet bővebben informálódni – a szerk.)

Kép

Schaffler Orsolya

Fontos tudni azt is, hogy a nemi hormonok – az ösztrogén, a progeszteron, az LH, FSH és a többi – nemcsak a petefészekkel, méhnyakkal, méhnyálkahártyával kapcsolatban fejtik ki hatásukat, hanem befolyással vannak a többi között az agy, az erek, a csontozat állapotára is, vagyis kortól függetlenül minden nőnek érdeke, hogy tisztában legyen azzal, mi zajlik a szervezetében. Ha magas a vérnyomásunk, veszünk egy vérnyomásmérőt, és naponta többször is ellenőrizzük az értékeinket. A hormonális egészségünkre is ugyanígy figyelnünk kellene, ebben is segítségünkre lehetnek az említett módszerek. Az átfogó, női egészségügyi program, a FEMM Health applikációja már magyar nyelven is elérhető.

– A lombikot szinte mindenki ismeri, mondhatni, elég jó a pr-ja. Creighton-oktatóként mit tapasztalsz, ezekre az új eljárásokra mennyire nyitottak az emberek?
– Amikor azon gondolkodtam, hogy kiből lehetne itthon jó oktató, dr. Boyle megkérdezte, hogy miért nem vágok bele én. Én? Hiszen én bölcsész vagyok, ehhez nem értek, gondoltam. Aztán világossá vált számomra, hogy ehhez a tevékenységhez nem feltétlenül kell egészségügyi végzettség, hisz olyan alapos a képzés. Belevágtam. Így lettem én az első Creighton-oktató Magyarországon. 2011-ben sikerült dr. Boyle-t és egy lengyel orvost Magyarországra hívnunk. Az előadásuk után olyan nagy lett az érdeklődés, hogy több hónapos várólistával tudtam csak fogadni a klienseket. Szerencsére azóta folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik tisztában vannak a cikluskövetéses módszerek eredményességével, de még sok évnyi munka vár ránk ahhoz, hogy eljusson a híre minden érintetthez.

Minden érdeklődőnek azt javasolnám, hogy vegye fel a számára szimpatikus módszer valamely oktatójával a kapcsolatot. A szakember először részletes tájékoztatást ad a kiválasztott módszer működéséről, majd két-három hónapon keresztül „fogja a kliense kezét”. A jelenlegi járványos helyzetben online is átbeszélhetik az adott ciklussal kapcsolatos megfigyeléseket. Ezt követően a helyreállító orvoslásban jártas nőgyógyász vagy endokrinológus el tudja kezdeni az alapos, a ciklus eseményeivel összhangban végezhető vizsgálatokat, illetve a gyógyítást. A páciens és az orvos együttműködése a fogantatás után is folytatódik, ami nagymértékben csökkenti az esetleges vetélések, koraszülések előfordulását.

Nekem is rengeteg sikerélményem fűződik ehhez a segítő tevékenységhez. Fantasztikus látni az emberek arcán azt a magabiztosságot, hogy megértik a saját testük működését. Sokaknak már az is hatalmas lelki megkönnyebbülést jelent, ha pl. a nyákciklusuk alakulásából ki tudják olvasni, hogy az adott gyógyszer, amivel kezelik őket, valóban hatásos-e.

– A hazai szülész-nőgyógyász szakmát is könnyen meg tudtátok győzni a cikluskövetéses módszerrel és a NaPro Technológiával kapcsolatban?
– A kezdetektől nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy itthon is legyen „NaPro-s” orvos, hiszen eleinte a klienseinknek külföldre kellett járniuk ahhoz, hogy valaki értelmezni tudja a ciklusukról vezetett táblázataikat. Cikket írtunk róla, ismerősök ajánlásai alapján kerestünk meg orvosokat, de arra kellett rájönnünk, hogy a nagyhírű szülészorvosoknak, akiknél hosszú a sor, egyszerűen nincs idejük a meddőséggel foglalkozni. Ezt nem bántásként mondom, de a bevett protokoll az, hogy ha nem jön a baba, irány a meddőségi klinika. A biznisz pedig sajnos virágzik, hiszen itthon körülbelül 100–150 ezerre becsülik a meddőséggel érintett párok számát, és az arányuk növekvő tendenciát mutat.
Az érintettek azt gondolják, hogy csak két út áll előttük: a lombik vagy az örökbefogadás, pedig van még egy harmadik is, csak azt még ki kell taposni.

Boldogok vagyunk, hogy jelenleg Magyarországon már nagyjából ötvenen oktatják a cikluskövetéses módszereket, és örvendetes az is, hogy már van négy magyar orvosunk, akik elvégezték a NaPro- képzést az Egyesült Államokban.

Kettejüknek a Katolikus Szeretetszolgálat „Természetes gyermekáldás”-projektjének támogatásával nyílt erre lehetősége. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által is támogatott program keretében már kiképeztünk 30 szakembert, jelenleg pedig további 30 fő oktatása zajlik, ők jövőre fognak végezni.

A NaProTechnológia és a FEMM Health is a helyreállító orvoslás körébe tartozik. Míg az utóbbi alapvetően és magas tudományos szinten a hormonális összefüggésekre koncentrál, a NaPro-nak nagyon jó eredményei vannak sebészeti téren, a hormonális eltérések mellett pedig azt is vizsgálja, hogy a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a túlzott stressz, a kialvatlanság stb. hogyan hat a páciens egészségére, fogamzóképességére.