Miért hazudozik ez a gyerek?

Iustitia vagy Aequitas?

Az ókori Rómában nem kedvelték túlzottan az igazság és igazságszolgáltatás istennőjét, Iustitiát. Vonzóbbnak találták a jogegyenlőséget és méltányosságot megtestesítő alakot, Aequitast, akit kezében mérleggel ábrázoltak. Később a zord Iustitia magába olvasztotta társát, mely nemcsak növelte népszerűségét, de a korrektség istennőjévé válva autentikusabb lett, hiszen eltekintve minden kontextustól és körülménytől, nem létezik „mezítelen igazság”. Inkább számtalan valóság állítható párhuzamosan egymás mellé, amelyek közül mindenkinek a magáé jelenti az igazságot.

Mi a hazugság?

Alapvetően a másik szándékos megtévesztését gondoljuk hazugságnak. Nem mindegy azonban, milyen célból döntünk a valóság torzítása mellett. A fehér vagy kegyes hazugság mások érzéseinek védelmét, vagy a konfliktus elkerülését szolgálja, jellemzően a nők vetik be. A férfiak elsősorban saját önbecsülésük fenntartása érdekében füllentenek. A fekete hazugság a saját érdekeink szem előtt tartása mellett, illetve haszonszerzés végett a másik fél megkárosítása. A közvélekedés az előbbit elnézi, az utóbbit elítéli. De valóban jó-e a kegyes hazugság?
Ha egy viszonyban a békességet, a másikkal való kapcsolat fenntartását helyezzük előtérbe, választhatjuk az őszintétlenséget.

Sok párkapcsolat, barátság marad fenn az egymásnak kölcsönösen elnézett, apró megtévesztéseknek köszönhetően.

Például tudom, hogy a barátnőm kibeszél, mégsem szembesítem vele, helyette inkább nem tárok fel előtte igazán fontos érzéseket és gondolatokat, cserébe viszont jól érezzük magunkat együtt. Fogalmazhatok magamnak így: ő a pletykás, de szórakoztató barátnőm. Hogy mikortól válunk hiteltelenné a kapcsolatainkban, azt a saját magunkkal szembeni őszinteségünk határozza meg. 

Ez a gyerek hazudozik

A gyerekek nagyotmondása vagy meseszövése a felnőttkori hazudozástól különbözik. A totyogók átlátszó ferdítésein még legtöbbször együtt nevet a család. Mintha éreznénk, hogy a kicsi értelmi fejlődésével áll kapcsolatban, amikor az apa szintetizátorán éktelenkedő festéknyomok gazdájának a szomszédot nevezi meg, aki persze nem is járt ott.
A kognitív fejlődés során az ovisok fantáziatevékenysége egyre élénkebben bontakozik ki, ami ún. fantáziahazugságokhoz vezet. Egy szülinapi zsúron a fiam a legnagyobb komolysággal állította a kisállatai iránt érdeklődő anyukának, hogy neki otthon 50 cápája van az akváriumában, abból egy rózsaszín, ami a nővéréé. Néha egész csoportok közös meseszövése okoz fejtörést a pedagógusnak, mint abban az óvodában, ahol bármilyen csínytevés eredetét kutató kérdésre kórusban kiabálták a leleményes középsősök: „a láthatatlan gyerek volt!”

Az ovis fantáziálás azért nem minősül hazugságnak, mert nincs meg benne a megtévesztés szándéka.

Nem tudják pontosan szétválasztani a vágyaikat a valóságtól, és legtöbbször saját magukat buktatják le, mivel senkit sem akarnak igazán becsapni.

Büntessem vagy hunyjak szemet?

A hazugság és csalás képessége az érzelmi és szociális intelligencia fejlődéséhez is kapcsolódik. A társasjáték során csaló kisiskolás saját ügyességét próbálgatja: vajon lebukom vagy át tudom verni a többieket? Ebben az időszakban kezdenek érdeklődni a szemfényvesztés művészete, a bűvészet iránt is.

Ahhoz, hogy valakit becsapjunk, el kell tudnunk képzelni, mi játszódik le a fejében, előre kell vetítenünk a reakcióit, ami jelentős empátiás készségeket igényel. Nem véletlenül képtelenek a hazugságra az autizmus spektrumzavarral élők.

A kisiskolások kialakult szabálytudatuk miatt egyre inkább szembesülnek a normák áthágásának következményeivel. Legtöbbször azért nem mondanak igazat, mert meg akarják úszni a büntetést. Ha értékeljük az őszinteséget, és nem csapunk le kegyetlenül minden apró kihágásra, akkor jó eséllyel becsületességre szoktathatjuk őket. A súlyos megtorlással olajat öntünk a tűzre! Sok, később notórius hazudozó szülei kíméletlen, autoriter nevelési stílust alkalmazó, merev normákat követő személyiségek voltak. Viszont semmiképp ne hunyjunk szemet! Egyszerűen öntsünk tiszta vizet a pohárba: tudunk a valótlanságról, a kommunikáció alapját ez nem képezheti tovább.

Kép

Kép: Unsplash/Eric Muhr

Titkolózás, hallgatás, kamuzás

A serdülő a leválás során a hallgatással, titkolózással teremti meg a távolságot saját maga és szülei között. Ahogyan szobájába zárkózva kirekeszti őket intim szférájából, úgy a nem kommunikálással jelzi: „ne gyertek közelebb!” Az élmények megosztásának gátlása a határképzést szolgálja.

A kíváncsiskodás, tolakodás kényszeríti a serdülőt hazugságra: akkor kamuzik, amikor veszélyben érzi függetlenségét, bontakozó autonómiáját, személyes életét.

A kamaszkor a különböző szerepek próbálgatásának időszaka is. Néha úgy tűnhet, a serdülő nem önmagát adja, amikor a kortárs csoport normáit követve más arcát mutatja, mint amit a szülő ismer. Átmeneti jelenségről van szó, amely során a fiatal fontos viselkedésformákat sajátít el, identitását formálja. Ugyanakkor a túlzott alkalmazkodás akár a szülők, akár a kortársak elvárásaihoz az egészséges személyiségfejlődés rovására mehet, megakadályozva az érett, felnőtt önazonosság kialakulását. Sok kamasz szeretne népszerű lenni, aminek érdekében énidegen magatartással, érzésekkel, gondolatokkal és értékekkel azonosulhat. Mindez hiteltelen kapcsolatokhoz, életformához és személyiséghez vezethet. A gyógyír a fiatal valós önmagának elfogadása és támogatása lehet.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>