Kártyákon rendszerezte barátai tulajdonságait az MBTI kitalálója – egy szakmaiatlan, de népszerű személyiségteszt története

A huszadik század elején Freud és Jung munkássága nyomán óriási divatja lett a pszichológiának. A tudatalatti folyamatok és a szexualitás titokzatos, izgalmas befolyása párosult a mindent átható prüdéria fokozatos enyhülésével, így aztán új távlatok nyíltak a szabadabb gondolatok számára.

Mindez kiegészült a relativitáselmélet és a kvantumfizika megdöbbentő állításaival és az első világháború váratlan borzalmaival, nem csoda hát, hogy a régi, megszokott világ sokak szemében szinte feje tetejére állt.

Ebben a folyamatosan változó, rendszeresen újabb csodálatos felfedezéseket hozó korszakban élt Amerikában egy Katharine Cook Briggs nevű hölgy, aki szenvedélyesen érdeklődött Carl Gustav Jung és az általa képviselt pszichológiai elméletek iránt. Az volt a legfőbb ambíciója, hogy a saját „szakterületén”, a gyereknevelés tárgyában maradandót alkosson. Nagy felbuzdulásában kidolgozott egy „engedelmességen és kreativitáson” alapuló rendszert, amelyet aztán meglehetősen nagy sikerrel propagált is különböző népszerű újságokban. A módszer lényege az volt, hogy a gyereknek nem jár automatikusan a kellemes, felhőtlen időtöltés, a szülői szeretet és a játék. Meg kell dolgoznia érte, hogy aztán annál nagyobb örömmel, kiérdemelt jutalomként kapja meg. Példaként Katharine a saját lányát, Isabelt hozta fel ezekben az újságcikkekben. Esti mese például csakis a házimunka és a tanulás után, ezek fizetségeként járt a kislánynak.

Tizenhatféle ember

Akár működött ez a módszer, akár nem, anya és lánya mindenesetre egész életükre szóló, mély kapcsolatban maradt. A pszichológia iránti lelkesedésük is közös volt. Az érdeklődésük nemsokára az emberi személyiség felé fordult. Nagyon szerettek volna létrehozni egy olyan rendszert, amely a személyiségjegyeket jól átlátható, tiszta kategóriába, táblázatokba rendezi.

Az anya minden ismerőséről és barátjáról jegyzeteket készített, majd a gondosan kategorizált tulajdonságokat kártyácskákon rendszerezte. Egy idő után komoly kartotékrendszer állt a rendelkezésükre, amit a lánya nagy örömmel használt fel és fejlesztett tovább. Mire felnőtt és megházasodott, kiforrott a kettejük közös koncepciója.

Isabel Briggs Myers rengeteg érdekes témába belekapott, harmincéves korára a társadalom megbecsült polihisztorának tekintette magát, és nem kevés pénzt keresett ügyesen megírt detektívregényeivel. A személyiségteszt fontosságát persze soha nem felejtette el. Kidolgozott egy négy ellentétpáron, azaz nyolc tulajdonságon alapuló táblázatot, és az így létrehozott tizenhat kategóriába szervezte az emberiség személyiségjegyeit. Szerinte mindenki vagy introvertált vagy extrovertált, továbbá érzékelő vagy intuitív, gondolkodó vagy érző, illetve megítélő vagy észlelő. Ezek meghatározásához egy kilencvenhárom kérdésből álló, önbevallós kérdőívet szerkesztett, amit bárki kitölthetett, és így belekerülhetett valamelyik kategóriába. A végeredmény négy tulajdonság, amit négy kezdőbetűbe sűrítve kap meg a teszt kitöltője.

Természetesen egyikük sem rendelkezett semmiféle diplomával, pszichológiai képzésben nem vettek részt. Isabel tudatosan, kifejezetten büszkén vallotta, hogy ilyesmire nincs is szüksége.

Zseniális érzékkel tapintottak rá, mire van szüksége a népszerű pszichológiára áhítozó embereknek. Fáradhatatlanul reklámozták az elgondolásukat, ami lassan, de biztosan eladható termékké vált.

Mindez anyagilag is egyre fontosabbá vált számukra, mivel a gazdasági világválság a harmincas évek elejére tönkretette Isabel virágzó krimiírói karrierjét. Az áttörést az hozta meg, amikor a második világháború végére sikerült meggyőzniük a CIA elődjét a teszt hasznosságáról. Az amerikai állami titkosszolgálat ezentúl az ő rendszerüket használta arra, hogy felmérje a leendő alkalmazottak személyiségét. Kapott egy jó hangzású, latin eredetű szavakkal díszített nevet is: Myers–Briggs Típusindikátor.

A személyiségteszt-iparág úttörői

Ettől aztán beindult az üzlet. Tíz évvel később már olyan óriásvállalatok is használták mint a General Electric, a Standard Oil és a Bell Laboratories. Rövidesen szerves részévé vált a vállalati világnak, és hozzájárult ahhoz is, hogy a huszadik század végére visszavonhatatlanul kialakult a „vállalati dolgozó”, a „szervezeti ember” archetípusa. És persze hatalmas, jól fizető vállalkozássá vált. Anya és lánya alaposan meggazdagodott, és mire Katharine Cook Briggs 1968-ban meghalt, az MBTI már megkerülhetetlen volt szinte minden komolyabb cégnél.

Valódi pszichológusok persze próbáltak tiltakozni, mivel szakmailag az egész tesznek semmi értelme. A személyiségjegyek teljesen találomra vannak kiválasztva, a teszt nem ismer átmeneteket a különböző tulajdonságok között, mindenki vagy az egyik végponthoz tartozik, vagy a másikhoz. Ha másodszor is elvégeztetik valakivel, akkor az esetek felében teljesen más eredmény jön ki, mint először.

A Myers–Briggs semmiféle valódi pszichológiai próbát nem áll ki, a szakma képviselői szerint leginkább olyan, mintha valaki kártyát vetne a dolgozóknak, vagy nagy hűhó keretében elkészítené a horoszkópjukat. Jó pénzért bárki elvégeztetheti a cégénél, sőt, a teszt megíratására való adminisztrátori jogosultságot is könnyedén meg lehet szerezni egy borsos árú tanfolyam keretében.

A népszerűsége azonban minden józan észérv ellenére töretlen. A szakemberek szerint azért, mert leegyszerűsíti a valóságot, kellemes, könnyen érthető kategóriákat ad a kezünkbe, és ráadásul egyetlen rossz tulajdonság sem merül fel benne, még utalás szintjén sem. Ráadásul egyszerű, könnyű és kellemes élmény végigcsinálni.

Mind a mai napig évente kétmillióan töltik ki, és legalább kétszáz amerikai állami hivatal használja, beleértve a hadsereget is.

Az a döbbenetes méretű iparág, ami a különböző könnyű és jól érthető személyiségtesztek köré szerveződve a mai napig prosperál, nagyrészt ennek az első sikertörténetnek köszönheti a létezését.

A Myers–Briggs Típusindikátor évente körülbelül húszmillió dollárt termel a tulajdonosainak. Nem rossz eredmény egy képzetlen, de lelkes anya–lánya páros részéről, akik a tizenkilencedik századból indultak, és egyszer csak a modern világban találták magukat. 

A cikk a Képmás magazin 2018. novemberi számában jelent meg. Fizessen elő a lapra ITT!