Mark Wahlberg: „Vállalom a felelősséget a tetteimért"
Mark Wahlberg kiskamaszként nem filmsztár vagy sportoló akart lenni, hanem bűnöző, ami sikerült is neki. Aztán bekövetkezett, amit a lehető legrosszabbnak érzett, és amiből a lehető legjobban került ki, börtönbe került. A Gondviselés azonban működésbe lépett.
Wahlbergnek négy gyermeke van, a feleségével boldog házasságban élnek. „Én vagyok a világ legszerencsésebb férfija, hogy egy ilyen csodálatos nő egyáltalán szóba állt velem.” Felesége, Rhea Durham modellként dolgozott mielőtt megismerkedtek volna. Kapcsolatuk valóban kiegyensúlyozott, elkerülik őket a botrányok. „Katolikus hitem az életem legfontosabb aspektusa. – vallja – Minden napom azzal kezdődik, hogy térdre borulok és hálát adok Istennek. Amikor pedig kilépek otthonról, az első dolgom, hogy bemegyek a templomba. Erre a tíz percre nagy szükségem van, semmiért nem hagynám ki. Ha úgy tudom kezdeni a reggelt, hogy elmondom az imáimat és összerendezem a gondolataimat, akkor az egész napom jó lesz, mert tudom, hogy a helyes úton járok.”
Wahlberg a Beverly Hills-i Jópásztor plébániához tartozik, rendszeresen részt vesz az egyházközségi rendezvényeken, és ő a motorja a közösség hajléktalanokat támogató programjának, amelyben nem csak anyagilag, de a munkájával is részt vesz.
„Fontos, hogy akiknek nincs otthonuk, érezzék, van, aki törődik velük, és azon dolgozik, hogy újra talpra állhassanak.” A színész őszintén hiszi, hogy minden, amit elért, nem a saját érdeme, hanem különleges ajándék. „Hihetetlen mennyiségű áldásban és kegyelemben részesültem. Azért is járok mindennap templomba, hogy ezt megköszönjem, és ne feledkezzem meg arról, hogy mi igazán fontos az életben. Ha most hirtelen mindez megszűnne, akkor is végtelenül hálás lennék Istennek mindazért, amiben részem lehetett.”
Bűn és büntetés
Aki Wahlbergnek csak egyetlen filmjét is látta, hát annak nem a templomjáró családapa ugrik be vele kapcsolatban. Többnyire ugyanis mindenre elszánt akcióhősöket alakít, akik hol a jó oldalon állnak, hol nem. A sztár előéletének ismeretében ebben semmi meglepő nincs. Mark Robert Michael Walhberg 1971. június 5-én született Boston város leglepukkantabb munkásnegyedében, Dorchesterben. Ő volt a kilencedik, legkisebb gyerek. Mindkét szülőjének ez volt a második házassága, és bár mindketten katolikusok voltak, vallásukat nem gyakorolták. „Amikor kikerültem az utcára, az egész vallás dolog minden jelentőségét elvesztette számomra.” Ez 14 éves korában történt, amikor végleg kicsapták az iskolából. „Túl vagány voltam a sulihoz, engem inkább az utca vonzott. Sok hülyeséget csináltam, amiért aztán keményen meg kellett fizetnem.” Nos, Wahlberg több mint félszázszor került valamilyen összeütközésbe a törvénnyel. Lopott, rabolt, verekedett, autókat kötött el – egyik szomszédjukét például tizenötször. Árult mindent, amit megvettek, fegyvert és kábítószert, amire aztán maga is rászokott. „Amint belekezdtem a bűnöző életmódba, a fejemben azonnal megszólalt egy hang, hogy rossz úton járok, és börtönben fogok kikötni. Három bátyám addigra már börtönviselt volt, az egyik nővéremet pedig annyiszor varrták be, hogy számon sem tudtam tartani.”
Amikor Wahlberg 16 éves lett, kábítószer hatása alatt megpróbált kirabolni egy patikát, megtámadott egy biztonsági őrt, leütött egy embert, egy másikat pedig fél szemére megvakított. Két év szabadságvesztésre ítélték. „Ott voltam hát, ahová mindig is tartottam, és azok között az emberek között, amilyen mindig is lenni akartam, de nem örültem neki.
Nincs borzasztóbb érzés, mint amikor ilyen fiatalon becsapják mögötted a börtönajtót. Sokszor éreztem magam annyira sarokba szorítva, ahonnan már nincs kiút.
Amikor az ember bajba kerül, hirtelen megtanul újra imádkozni: ’Édes Istenem, add, hogy élve kikerüljek innen, soha többé nem fogok semmi rosszat elkövetni!’” És az ima meghallgatásra talált, a két évből mindössze két hónapot kellett letölteni, feltételesen szabadlábra helyezték. „A visszaesési arány óriási, a legtöbb ember számára az első börtönbüntetés egy új élet kezdete, de nem a jó értelemben véve. Én viszont elhatároztam, hogy soha többé nem kerülök ide vissza.”
Alsógatyás rapper
És a fiú első útja a börtönből a plébánosához, Flavin atyához vezetett. A pap pedig a védőszárnyai alá vette a fiatal bűnözőt, pedig a dolog egyáltalán nem volt veszélytelen. Wahlberg az ő segítségével szakított a bandájával „néhány nagyon kemény verekedés” árán. De mihez kezdjen most magával? Még mielőtt börtönbe vonult volna, egyik bátyjával, Donnie-val és három másik sráccal alakítottak egy fiú zenekart New Kids On the Block néven, de Mark még viszonylag korán kiszállt, nem tetszett ugyanis neki a csapat „jófiús” imidzse. Mire kijött a börtönből, az Új Kölykökből világsztárok lettek, és Donnie a kapcsolatai révén beajánlotta öccsét egy lemeztársasághoz, hogy nézzék meg, hátha… A társaságnál pedig láttak fantáziát a fahangú, de remek mozgású és megnyerő külsejű fiúban. Válogattak mellé még néhány táncost, és 1989-ben megszületett a Marky Mark and the Funky Bunch rap zenekar. Első albumuk, a Music for the People óriási siker lett. Marky Mark a tinilányok bálványa lett és nem volt ritka, hogy a koncertjét egy szál alsónadrágban fejezte be. Nem kerülte ez el az alsónadrág-gyáros Calvin Klein figyelmét sem – a boxeralsóban feszítő Wahlberg poszterei hamarosan ellepték Amerikát.
Kutyából szalonna
Kutyából nem lesz szalonna, vagy legalábbis nem azonnal. Ez a Marky Mark még messze nem az a négygyerekes családapa, aki ajándékot csomagol az otthontalanoknak karácsonyeste, de már nem is börtöntöltelék. A balhék azonban még nem kerülik el. A verekedéseitől hangos a bulvársajtó, egyszer még Madonna sleppjével is bajszot akaszt, pedig szegről-végről rokona is az énekesnőnek.
A csapat második albuma csúfosan megbukott, és Wahlberg elhatározta, hogy megpróbálkozik a filmmel, bár sosem akart filmszínész lenni. A filmvásznon először az 1994-ben készült Reneszánsz emberben mutatkozott be, és annyira meggyőző alakítást nyújtott, hogy az még a fanyalgókat is elhallgattatta. Az igazi nagy áttörést pedig a Boogie Nights (1997) hozta meg neki, amiben a pornófilmsztár Dirk Digglert játszotta. Hát, igen.
„Ma már nem vállalnám el azt a filmet, ahogy néhány másikat sem, amit forgattam. Gyerekeim vannak, akik az én példámat figyelik. Azt hiszem, így is sok minden miatt kell majd magyarázkodnom a gyerekeim előtt.”
Tiszta lelkiismerettel
A sztár egy ideje kikéri lelki vezetője, Flavin atya véleményét, hogy milyen szerepeket vállaljon el. Azért mondta például vissza a Brokeback Moutain – Túl a barátságon főszerepét, mert erkölcsileg vállalhatatlannak találta. A The Fighter – A harcos főszerepét viszont elvállalta és fantasztikusat alakított benne. Egy ideje producerkedik is. „Jó érzékem van az üzlethez, tudom, hol lehet megfogni a pénzt. A Csempészek is egy olyan 60 millió dolláros film volt, amit 25 millióból forgattunk le.” Kaszkadőrre például nem sokat költöttek, aki tudta, maga csinálta az összes jelenetét. A filmjei szinte kivétel nélkül jól teljesítettek, a siker azonban nem vette el a józan eszét. „Ha szakmailag mint színész vagy producer nagyszerűt alkotok, de közben mint apa megbukom, akkor megbuktam. A mennyországba nem a szakmai teljesítményem miatt juthatok el, hanem ha jó férj, jó apa, jó ember voltam. Amióta hagyom, hogy a hit minél jobban átjárja az életemet, csodálatos dolgok történnek velem. Sok rossz dolgot tettem, amit nagyon bánok, de nem a neveltetésemet kárhoztattam érte. Már kora gyerekkoromban megtanították a különbséget jó és rossz között. Teljes felelősséget vállalok mindenért, amit elkövettem, és amit tudok, szeretnék jóvátenni. Keresem például azt az embert, akit a fél szemére megvakítottam, de még nem találtam meg. Nagyon fontos, hogy bocsánatot tudjak kérni.”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>