Magyar kutatók segítenek a szülőknek, hogy megértsék a „kamaszagy” működését
Miért szól vissza oly ingerülten kamaszunk, amikor csak egy ártatlan kérdést tettünk fel neki? Egyáltalán, miért csap be bennünket gyermekünk egyre „felnőttesedő” külseje? Egy magyar kutatás a világon egyedülálló módszerekkel eredt a serdülők agyában lejátszódó érési folyamatok nyomába, hogy megtudják, mi jár a kamaszok fejében. A Béta projektről – és arról, hogy az eredmények miként segíthetnek a szülőknek gyermekük jobb megértésében – a HUN-REN-ELTE-PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoportban dolgozó Oláh Gyöngyi kognitív kutatóval beszélgettünk.
Elrontottunk valamit?
Amikor első gyermekünk megszületik, azt gondoljuk, csak az első néhány hónapot éljük túl, utána már minden könnyebb lesz. Aztán amikor eljön az első születésnap (meg a második és a harmadik), kicsit már megingunk ebbéli hitünkben, és amikor gyermekünk kamaszodni kezd, a teljes kétségbeesés vesz rajtunk erőt.
Mi történik ezzel az eddig szófogadó vagy legalábbis kezelhető gyermekkel?
Közben persze akaratlanul is összehasonlítjuk őt az osztály más tanulóival, és ekkor már végképp nem értjük, miért csak mi nem tudjuk gyermekünket a jó irányba terelni. „Mit rontottunk el?” – tesszük fel az önmarcangoló kérdést, pedig a kamaszkor a legérzékenyebb periódus az ember életében, az ilyenkor bekövetkező testi, lelki és társas változások miatt. Azt, hogy mi jár a kamasz gyerekek fejében, miért viselkednek úgy, ahogy, valójában a kutatók is csak most kezdik megfejteni.
Forradalmian új eljárás a biológiai kor meghatározására
Az iskolás gyermekek testi fejlettségét az 1870-es évektől vizsgálták rendszeresen, és az már az 1920-as évekre világossá vált, hogy a gyerekek egyre hamarabb lépnek a pubertáskorba. Az ipari forradalom idejéhez képest ma már nagyjából öt évvel korábban megkezdődik ez a folyamat, ám annak meghatározását, hogy a valódi életkorhoz képest mennyi a gyermekek biológiai életkora, az elmúlt száz évben leginkább csak a másodlagos nemi jellegek alapján állapították meg a szakemberek.
„A gyermekek fejlettségének mérésére korábban mindenféle, gyakorlatilag a külső jegyeken, egyéni becsléseken alapuló módszereket használtak a tudományban, ami elég erősen szubjektív faktor.
A pubertás kezdetétől az agy igen komoly szerkezeti átalakuláson megy keresztül, amelynek végeredményeként a felnőttekre jellemző agykérgi hálózatok kialakulnak.
Fontos lenne tehát személyre szabottan tudni, kinél hol tart ez a folyamat, mert az agy átalakulása közbeni érzékeny időszakok olyan funkcionális következményekkel járnak, amelyek meghatározók a későbbi egészséges felnőtt működés, valamint a pszichés zavarok kialakulása tekintetében” – világítja meg a kutatás lényegét Oláh Gyöngyi, a Béta projekt tudományos segédmunkatársa.
A HUN-REN‒ELTE‒PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoportja által 2017-ben Kovács Ilona pszichológiaprofesszor vezetésével indult projekt során a magyar kutatók egy olyan forradalmian új eljárást vezettek be a fejlődéskutatásba, amely a gyermekek biológiai korát a csuklótájék csontjainak ultrahangos vizsgálatával állapítja meg. Az így kapott csontkor a gyermekek nagyjából 60–70 százalékánál átfedést mutat a valódi életkorukkal, viszont nem kevesen vannak olyanok, akiknek a csontkora meghaladja a kronológiai korukat, mások viszont a csontkoruk alapján jelentősen lemaradtak a fejlődésben életkorukhoz képest. Mivel a csontkor szoros összefüggésben van a hormonális éréssel, ezen adatok alapján a test külső érési jeleinél sokkal pontosabban meg tudják határozni a kutatók a valódi biológiai kort.
Csontkor és intelligenciahányados
Azonnal adódik a kérdés, vajon lehet-e összefüggést kimutatni a csontkor és az intelligenciahányados között, azaz szülői agyra lefordítva, elküldjem-e csontkorvizsgálatra a hatosztályos gimnáziumi felvételi előtt a gyermeket?
„Pontosan a kognitív funkciókat szerettük volna első körben megvizsgálni, hogy a csontkor, illetve a csontkor által definiált biológiai kor hogyan hat ezekre.
Fontosnak tartottuk, hogy minél több kognitív funkciót tudjunk megvizsgálni, ezért egy intelligenciatesztet használunk ennek a letapogatására, felmérésére.
Tehát nem pontosan az IQ-ra gondolunk, amikor a csontkor-meghatározottságról beszélünk, hanem az IQ-tesztek által mért részképességek fejlődésére voltunk kíváncsiak” – válaszolja a Semmelweis Egyetem doktorandusza.
A kutatók 11–15 éves lányokat vizsgáltak, akiket a csontkoruk alapján osztottak gyorsabb, átlagos és lassabb érésű csoportokba, hogy megtudják, a biológiai és a kronológiai kor különbsége miként hat az egyes kognitív funkciókra. A kísérlet egyik eredménye – nem annyira meglepő módon – az, hogy a verbalitás elsősorban életkorfüggő: ahogy haladunk előre az időben, annál ügyesebbek a gyerekek a verbális képességekben, például a szókincsük növekszik, jobban tudnak az általános megértési feladatokban is teljesíteni.
A kísérletben vizsgálták a munkamemória kapacitását is, amely képességünk elengedhetetlen a feladatok pontos végzéséhez, például matematikai műveletek végzése vagy akár jegyzetelés esetében.
Kiderült, hogy a munkamemória működését nagyon erősen a biológiai kor határozza meg: az azonos életkorú lányoknál egyértelműen látható volt, hogy akiknek a csontkora magasabb, azoknak jobbak a munkamemória-képességeik is.
A munkamemóriáért az agy frontoparietális hálózata felelős, így a fejlett munkamemória azt is megmutatja, hogy az adott kamasz agyának ez a része előrébb tart az érésben. A kutatók azt is kimutatták, hogy az agy fehérállományához köthető feldolgozási sebesség is gyorsabb a nagyobb csontkorú fiatalok esetében.
Rejtett versenyelőny a felvételin
„Ezt a munkamemória-előnyt, illetve -különbséget leginkább éppen a 13 éves korosztályban, tehát pontosan a hatosztályos gimnáziumi és középiskolai felvételi időszak környékén álló kamaszok esetében vettük észre, és nagyon sokat beszélgetünk arról, miként lehetne ezt a felismerést applikálni a magyar oktatási rendszerbe. Hiszen az érésben előrehaladott kamaszoknak egy olyan rejtett versenyelőnyük van, ami a felvételinél perdöntő lehet. Szuper lenne például egy nulladik, kompenzációs osztály indításának lehetősége, ahol nem a lexikális tudás elsajátításán van főleg a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a gyerekek behozhassák az esetleges érésbeli különbségeket” – osztja meg a kutatók véleményét Oláh Gyöngyi.
A kutató azt sem tagadja, hogy tanárokkal beszélgetve kiderül, ők is nagyon erős különbséget vesznek észre a gyerekek tanulási képességeiben, ami felvetheti a 12–13–14 éves gyermekek esetében egy, a mainál jóval differenciáltabb oktatás szükségességének kérdését is.
Hiszen a tanár a jelenlegi, standardizált osztályozási keretek között nem térhet el rugalmasan a tanulók értékelési rendszerében.
A megtévesztő külső, avagy miért kiabál a kamasz?
Fontos azt is megjegyezni, hogy a viselkedésünk kontrollálásáért, az érzelemszabályozásért felelős prefrontális területek strukturális fejlődése, érése még a húszas évek elejéig is eltart, szemben a gyorsabban fejlődő érzékelésért és érzelmi reaktivitásért felelős területekkel. Így amikor a 172 centis, 15 éves kamasz fiunkat megpróbáljuk felnőttként kezelve, észérvekkel meggyőzni, ám válaszként hirtelen indulatkitörést kapunk, ne lepődjünk meg: ez egy biológiailag is meghatározott normális működés, a külső megtévesztő, belül az idegrendszer lehet, hogy még egy kiskamaszé!
Azonosítani a legérzékenyebb időszakokat
A Béta projekt célja, hogy a kutatók minél több területen tudják megvizsgálni az eltérő biológiai éréssel összefüggő fejlődésbeli különbségeket, illetve azokat a szenzitív periódusokat szeretnék minél pontosabban azonosítani, amikor a kamaszok agya leginkább nyitott a környezeti változásokra, és ezáltal a legsérülékenyebb is.
„Ha ezeket a legérzékenyebb időablakokat tudjuk azonosítani, akkor mi szülők, tanárok és más, gyerekekkel foglalkozó szakemberek is tudni fogjuk, mikor kell a legnagyobb figyelmet fordítani a gyermekek mentális egészségére.
Az is érdekel bennünket, hogy a már említett felgyorsult érés hogyan fogja érinteni ezt a generációt, milyen pszichoszociális kihívásokat okozhat, vagy milyen egészségügyi következményei lehetnek.
A korai pubertás a kognitív funkciókra több nemzetközi tanulmány szerint is hathat, és ha egy támogató hátterű családról van szó, akkor ez előnyt jelenthet, viszont ha egy kevésbé támogató, kevésbé jó szocioökonómiai hátterű családban nevelkedik a fiatal, akkor a korai érés akár veszélyeztető tényező is lehet a kamasz fejlődésére” – foglalja össze a projekt valódi célját Oláh Gyöngyi.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>