Beszélni a gyászról és megbékélni a sorssal – A Magasságok és Mélységek üzenete

A családapa felelőssége

Vannak, akik szerint a hegymászók őrültek, mert teljesen értelmetlenül kockáztatják az életüket egy életveszélyes hobbi, az adrenalin és néhány magas hegycsúcs miatt, s vannak, akik az emberi teljesítőképesség határainak feszegetéséért tisztelik őket.

Erőss Zsolt első magyarként 2002-ben mászta meg a 8850 méter magas Mount Everestet. Kilenc éve május 20-án, 45 évesen társával, Kiss Péterrel elérte a Kancsendzönga csúcsát, de ereszkedés közben eltűntek. Kiss holttestét másnap reggel meglátták, Erőss Zsoltét pedig egy évvel később, 8100 méter magasságban egy rámpán fedezték fel. Már a vele történt tragédia előtt is sokan kérdezték: hogyan képes Hilda együtt élni azzal a tudattal, hogy férje minden expedíció alkalmával az életét kockáztatja a hegyen? Pláne úgy, hogy két gyermekük van.

Nem tartozik egy apa is felelősséggel a gyermekei iránt?! Hogyan lehet valaki annyira felelőtlen, hogy felesleges izgalmaknak teszi ki a szeretteit, kockáztatva azt, hogy azok esetleg apa és férj nélkül maradnak? Ezek a kérdések is rendre elhangzottak.

2013-ban Sterczer Hildára a média is hiénaként tapadt, szinte felelősségre vonta, amiért „elengedte a férjét”. Csoma Sándor rendező felismerte, ahhoz, hogy a kívülállók megértsék a hegymászók különleges világát és Erőss motivációit, a hozzá legközelebb álló ember, a feleség szemszöge szükséges. Az ő fájdalmán, gyászán és gondolatain keresztül kirajzolódhat egy kép, amelyet látva talán félretesszük előítéleteinket.

Kép

Részlet a filmből

Haragtól a beletörődésig

Már rögtön az első tíz percben belecsöppenünk a 2013-as eseményekbe, amelyeknek hiába tudjuk a kimenetelét, nézőként mégis izgulni tudunk. És reménykedünk Sterczer Hildával együtt, hogy az, ami a Kancsendzöngán zajlott, valójában meg sem történt. A film a jelen és a múlt, a realitás és az emlékfoszlányok pallóján egyensúlyoz, közben kirajzolódik egy megfontolt, két lábbal a földön álló, a hegymászásért szintén lelkesedő, az érzelmeit nehezen kimutató nő képe, a fiatalon özvegyen maradt Sterczer Hildáé, akit Pál Emőke alakít bravúrosan, minden mimikája, mozdulata mesél.

Mesél arról, hogy az emberek és a média támadásai közepette hogyan jut el egy feleség – aki egyben édesanya is – a haragtól a beletörődésig, s hogyan képes szimbolikusan eltemetni a „másik felét”, szeretett férjét.

És hiába nem Erőss történetéről van szó, szelleme átjárja az egész filmet, karaktere a visszaemlékezések alatt bontakozik ki. Trill Zsolt Erőss Zsoltja makacs, öntörvényű, mániákus sportember, de apa és férj is. Hogy ennyire képesek voltak átlényegülni, az talán annak is köszönhető, hogy a filmben a színészek Hilda és Zsolt saját ruháiban játszanak.

Kép

Részlet a filmből

A hegymászás halálos „diagnózis”?

A néző mélységet és magasságot egyaránt megél a 98 perces játékidő alatt; a legtorokszorítóbb jelenet – amely mindenkit elgondolkodtat arról, vajon mit csinálna az özvegyéhez hasonló helyzetben – az, amikor Hilda kislánya az édesapja felől kérdezősködik. A film nagy részét valós események adják, de fikciós elemek is bekerültek a történetbe. Csoma Sándor mély empátiával, közhelyektől mentesen mutatja be ezt a két embert, döntéseik mozgatórugóit, különleges személyiségüket.

„Ahogy Zsolt az amputációt követően megmászott még két hegyet lábprotézissel, Hilda ugyanekkora erővel állt fel a tragédia mélységeiből” – mondta még nyáron a rendező a film.hu-nak adott interjújában, Sterczer pedig a Képmásnak korábban így nyilatkozott:

„A hegymászás ahhoz hasonlít, mint amikor az ember megkapja a rákos diagnózisát. Van esélyed, hogy túléld, és van esélyed, hogy meghalj. Ez elgondolkodtat arról, hogy mit is ér az élet.”

Csoma Sándor anyaggyűjtés és inspirációszerzés gyanánt maga is falmászóterembe járt, valamint hegymászókról készült dokumentumfilmekből és Révész Szilvia A Hópárduc felesége című, Sterczer Hildával készített interjúkötetéből is táplálkozott. A magashegyi jeleneteket az Altausseer-tó mellett és a Dachstein-gleccseren rögzítették, a színészek segítségére képzett vezetők és mentők voltak (kaszkadőrt nem kértek, így nekik kellett legyőzniük a félelmüket 3000 méter magasan). A képi világ oppozíciókra épül: meleg és hideg, sötétség és fény, fent és lent váltakozik, szív és ész, valamint élet és halál „találkozik”.

Ez a film, egyrészt arra biztat, hogy merjünk beszélni a gyászról, másrészt megmutatja, hogyan lehetséges megbékélni a sorssal, s elindulni a reményt adó jövő felé, valamint segít megérteni a hegymászók – a mindennapi emberétől eltérő – értékrendjét és motivációit. Reméljük, nemsokára streaming-szolgáltatónál is viszontlátjuk ezt a csodálatos magyar gyöngyszemet, addig is az Oscar-díjas Deák Kristóf tanácsával zárjuk e cikket, amelyet a film díszbemutatóját követően osztott meg a közösségi oldalán:

„Nézd meg, mert jobb ember, jobb magyar, jobb apa/anya leszel tőle!”

A rendező nevéhez olyan sikeres rövidfilmek fűződnek, mint a Nem történt semmi, vagy a Casting, amelyben együtt dolgozott azzal a Gijs Naberrel, aki Enyedi Ildikó Feleségem története című filmjében is látható, főszerepben. A Magasságok és Mélységek forgatókönyvét Csoma Sándor írta, folyamatosan egyeztetve Erőss Zsolt özvegyével. A filmet a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjában fejlesztették. Pál Emőke és Trill Zsolt mellett Nagy Enikő, Horváth Lajos Ottó, Tankó Erika és Fenyő Iván is látható; a film operatőre Tóth Levente, vágója Márton Dániel.