A nehezen ébredőket is motiválhatják a legbölcsebb római császár tanácsai – „Vigyázz, el ne császárosodj!”

Sokunkhoz hasonlóan állítólag Marcus Aurelius római császárnak is meggyűlt a baja a korai keléssel, ám sztoikus filozófiája – amit igyekezett a gyakorlatba is átültetni – sokat segített neki abban, hogy felülemelkedjen e nehézségen is. A Kr. u. 121-ben született Marcus Annius Catillius Severus, aki Marcus Aurelius néven lett császár, azon öt legkiválóbb római imperátor egyike volt, akiket a késői utókor pozitívan értékelt műveltsége, erkölcse és uralkodói képességei alapján. 

Ifjú arisztokrataként Róma egyik előkelő negyedében nőtt fel, ahol kiváló nevelésben részesült: a legjobb tanárok oktatták retorikára, görög nyelvre, filozófiára és jogtudományra. 

Tehetségével és szorgalmával kiemelkedett kortársai közül, aminek köszönhetően Hadrianus császár is felfigyelt rá. 

Ezért is parancsolta meg utódjának, Antoninus Piusnak, hogy egy másik patronáltjával, Lucius Verusszal együtt fogadja örökbe a fiatalembert. Antoninus Pius 161-es halála után Marcus és Lucius társcsászárként vetták át a hatalmat, míg utóbbit a birodalmat tizedelő járvány el nem vitte 169-ben. Ettől kezdve Marcus Aurelius egyedül uralkodott, egészen 180-ban, 59 évesen bekövetkezett haláláig. A végzet egy hadjárat előkészületei során érte Vindobona (a mai Bécs) közelében.

Sztoikus nyugalommal a nehéz időkben és a szürke hétköznapokon

Bár Marcus Aurelius uralkodói ténykedése leginkább a folyamatos háborúskodás jegyében telt, a harcok szünetében arra is szakított időt, hogy lejegyezze a sztoicizmus szellemiségével átitatott gondolatait. Elmélkedések című műve (magyarul Huszti József fordításában) ezeknek az összefoglalója, és a legolvasottabb világirodalmi művek közé tartozik. 

A sztoikus filozófia vagy sztoicizmus egy a Kr. e. 3. században a kitioni Zénon által Athénban alapított gondolkodási iskola, illetve tanainak összessége. A „sztoikus” kifejezés a görög sztoa = „(oszlop)csarnok”, „terasz” szóból ered, mivel az előadásokat és összejöveteleket kezdetben az athéni piactér előcsarnokaiban tartották. Különösen etikai vonulata gyakorolt nagy hatást az utókorra. Felfogásuk szerint a Logosz az a természetfeletti pozitív, észszerűen működő erő, amely irányítja a világot. A jó eszméje azt jelenti, hogy követjük és alkalmazkodunk a Logosz (világlélek, istenség) által irányított világ történéseihez. Az önmérséklet a fő életelv, a szenvedélyeket és az egyéni önzést le kell győzni. Mivel minden ember a világlélek megtestesülése, mindenki egyenlő értékű. 

A mai hétköznapokban éppúgy használható, gyakorlatias filozófiai megközelítés egyik legfontosabb, máig ható üzenete, hogy azokra a dolgokra érdemes csak fókuszálni, amikre befolyásunk van. 

Amiken nem tudunk változtatni – például az élet rövidsége vagy az elmúlás –, azokat bölcs beletörődéssel kell fogadni. 

Innen ered a sztoikus nyugalom kifejezés.

Kép

Marcus Aurelius mellszobra – Forrás: Wikipédia

A sztoikus gondolkodásmód aktualitását igazolja az is, hogy a koronavírus-világjárvány kitörését követő első negyedévben 28 százalékkal több fogyott Marcus Aurelius Elmélkedéseinek nyomtatott kiadásából, mint más időszakokban. A Penguin Random House amerikai könyvkiadó illetékese szerint a filozófiai irányzat hirtelen népszerűségéért a pandémia okozta létbizonytalanság volt a felelős. (Marcus Aurelius maga is átélt egy járványt. Uralkodása idején, 165 táján robbant ki a Római Birodalmat megtizedelő – a pestishez hasonló – antoninusi járvány, ami a csúcspontján napi háromezer halálos áldozatot követelt.) Szintén ugrásszerűen megnőtt a kereslet egy másik híres sztoikus bölcs, Seneca művei iránt is: Erkölcsi levelek című művének eladása 42 százalékkal emelkedett ugyanebben az időszakban. 

Bár a sztoikus világlátás hasznos megküzdési stratégiákat ad válság idejére, egyáltalán nem szükséges krízishelyzet ahhoz, hogy sztoikusan próbáljuk megélni a dolgokat. A filozófus császár például arra is tanít, hogyan élhet az ember teljes életet a szélsőséges érzelmek elkerülésével és az erényes jellem ápolásával.   

„Hánynak-vetnek a külső események? 

Találj már rá időt, hogy valami jót tanulj, s szüntesd be az ide-oda kapkodást. De vigyázz, nehogy valami más tévelygésbe bonyolódj! 

Mert balgák azok, kik sürögve-forogva belefáradnak az életbe, s nincs határozott céljuk, ami felé minden törekvésüket és egész eszmevilágukat irányítanák.”

Marcus Aurelius nemcsak azt a kérdést teszi fel magának, hogyan lehetne jobb császár, arról is elmélkedik, hogy mit jelent általában véve jó embernek lenni. „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó” – figyelmeztette magát feljegyzésében.

Kép

Kép forrása: Needpix

Egy lelkiismeretes uralkodó, aki nehezen kelt reggelente

Állítólag Marcus Aurelius is sokat küszködött a reggeli keléssel. Egyik életrajzírója, Frank McLynn szerint a filozófus császár álmatlanságban szenvedett, ami miatt nagyon nem szeretett reggel korán kikelni az ágyból. Ám hogy jó példával járjon elöl, igyekezett mégis mindennap időben felkelni. Az Elmélkedések ötödik könyvében olvasható belső monológjában ezt írja napindítóként:

„Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: »Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam?«” – figyelmezteti magát, majd hozzáteszi: „…mindenesetre ez élvezetesebb! – De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé? – De hát pihenni csak kell! – Kell! –  én is azt mondom. De a természet megszabta a pihenés mértékét, mint ahogyan megadta az evését és az ivásét is. Mégis túllépsz a mértéken, az elegendőn” – inti magát, és ezáltal minket is.

Számára a korai ébredés jóval többről szólt, mint hogy hogyan lehetne a lehető legtöbbet kihozni egy napból. 

„Azzal, hogy rákényszeríted magad, hogy akkor is felkelj az ágyból, amikor nem akarsz, úgy éled az életet, ahogyan azt élni kell, ahogyan a természet szánta.” 
Ezeket a „motivációs” tanácsait – a reggeli ébredést megkönnyítendő – akár mi magunk is a napi rutinunk részévé tehetjük a szundigomb nyomogatása helyett. 

Felhasznált irodalom:
https://bigthink.com/high-culture/marcus-aurelius-meditations-morning/ 
https://www.nationalgeographic.com/history/article/morning-routine-history-marcus-aurelius-ben-franklin 
https://www.theguardian.com/books/booksblog/2020/apr/16/how-stoics-are-speaking-to-locked-down-readers