Láthatatlan árvák – milyen alkoholbeteg szülő mellett felnőni?

A tegnap és a ma gyermekei

„Kérsz egy jaffát, Kis Kokó?” – És én kértem. Ahogy apámnak odatolták a sört, nekem is odatolták a jaffát. Persze megkóstoltam a sört is, talán háromévesen ittam le róla először a habot, aminek az állaga izgalmas volt, de a szagától és az ízétől egy életre megundorodtam. Milyen szülő az ilyen, aki sörhabot itat egy háromévessel, kérdezné most a józan polgári olvasó, de hát milyen lenne, alkoholista.”

Ezek a sorok Kovács András Péter egyik, a kötetben megjelent novellájából származnak. A humorista évek óta őszintén beszél színpadon és azon kívül is édesapja alkoholizmusáról, amely a kepmas.hu-nak adott korábbi interjújában is szóba került.
„Apám még a karácsonnyal sem kivételezett, akkor se tudta megállni, hogy ne az ital legyen az első. Ez gyerekkoromban úgy fájt, igazságtalannak éreztem, hogy miért nem bír ki legalább egy napot a mi kedvünkért, hogy igazán velünk lehessen…szerette volna önfeledten érezni magát a társaságunkban, csak mi nem kaptuk meg őt.”

„Amit ő nyert a Kőbányaival, pont azt vette el tőlünk” – idézte fel a Dumaszínházban tartott könyvbemutatón.

Ahogy a humorista, úgy a kötet többi szerzője is mind a „tegnap gyermeke”, azaz alkohol- vagy más szenvedélybetegséggel küzdő szülők mellett nőttek fel.  Szemléletes, őszinte, sokszor könnyfakasztó, vagy épp vicces történeteken keresztül mutatják be, milyen is volt a gyermekkoruk. Fontosnak tartják megosztani és láthatóvá tenni a szenvedélybeteg családban nevelkedő gyermekek érzéseit, tapasztalatait, nehézségeit.

„Arra persze nem emlékszem, náluk hogyan kezdődött, de mindennapos lett a sör, a bor, az ünnepnapokon az Unicum […] Anyáék hol kirobbanóan jókedvűek voltak, hol leverten feküdtek egész nap. Kiszámíthatatlan volt, mikor faggatnak az iskola miatt, mibe kötnek bele. Megtanultam csendben lenni, elvonulni, elleni magamban.” Ez már Karafiáth Orsolya: Amikor a papa lelegelte a mama haját – Történetek felnövéshez című könyvének egy részlete, amely szintén helyet kapott a Láthatatlan árvák lapjain.

De ha léteznek a tegnap, léteznek a ma gyermekei is. Kik ők? Az idén megjelent friss WHO-adatok szerint a magyarországi felnőtt lakosság több mint 20 százaléka problémás alkoholfogyasztó. Ezzel világelsők vagyunk.

Ma hazánkban körülbelül 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik, a másik, vagy mindkettő szülő alkoholbeteg. Ők a „ma gyermekei”.

De számukat csak becsülni tudják, és sokszor alábecsülik.

„Mivel általában sem a tegnap, sem a ma gyermekeivel nem foglalkozunk eleget, így lesznek ők elfeledett gyermekek” – írja Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, a könyv ötletgazdája a bevezetőben, amely Előszó helyett az Aperitif címet viseli.

Merjünk beszélni róla

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat több kiadványában is foglalkozik az elfeledett gyermekekkel. 2018-ban elindított Apa-Anya-Pia programjuk legfontosabb célja bemutatni, kimondhatóvá tenni a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek helyzetét, ezáltal esélyt biztosítani számukra a segítség elérésére. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Láthatatlan árvák is. Célja, hogy egyre többet merjünk beszélni az elfeledett gyermekek problémáiról.

„Hogy azok a gyerekek, akik alkoholista szülő(k) mellett nőnek fel, minél egészségesebb felnőttek lehessenek. Legyen segítségük, hogy amit megéltek, azt minél egészségesebben élhessék túl: lehessen egészséges párkapcsolatuk, egzisztenciájuk. Másrészről, hogy azok a felnőttek is, akik ilyen családban nőttek fel, minél egészségesebben élhessenek” – foglalta össze célkitűzésüket Frankó András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának intézményvezetője.

Ugyanis akik ilyen családban nőnek fel, sokszor felnőttként sem tudnak túllépni a traumán.

A szakember egy családterápiás alkalomról érkezett a könyvbemutatóra, és felidézte egy fiatal lánnyal folytatott beszélgetését. „Az én gyerekkorom akkor kezdődött, amikor az apám abbahagyta az ivást. 16-17 évesen” – mondta a lány.
Frankó András szerint a legfontosabb az lenne, hogy az Apa-Anya-Pia szókapcsolatban a pia helyét végre felváltsa a gyerek. Állami szinten egyébként külön alkoholstratégia továbbra sem létezik. De a szakember abban bízik, kapnak majd támogatást arra, hogy az alkoholfüggőséggel foglalkozó szakembereknek képzéseket szervezzenek.

Kép

A könyv borítója

A család közös titka?

Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus húsz éve dolgozik az addiktológia területén. A kötet ötletgazdája és egyben szerzője minden novella után írt egy rövid szakirodalmi kitekintést, egyfajta magyarázatot a szépirodalmi szövegekhez. 

„A szenvedélybetegséget a mai napig tabusítás jellemzi, úgy teszünk, mintha nem lenne, nem nézünk oda. Az ember elfordítja a fejét. Gyerekek szenvedését látni nagyon megterhelő, sokan ezért próbálnak nem oda nézni.

Sokáig próbálja a család titkolni, leplezni, kifelé azt mutatják, minden nagyon rendben van, belül meg történnek a súlyosabbnál súlyosabb dolgok.

Ezzel beáldozzák a családban nevelkedő gyermekeket. Ennek egészen biztos, hogy következményei vannak” – fogalmazott a könyvbemutatón.

Az alkoholbeteg szülővel vagy szülőkkel felnövő gyerekeknél 40–60 százalék esély van arra, hogy valamilyen mentális probléma alakul ki. Azaz minden második gyerek „megússza”, de aki nem, annál nagyon fontos, hogy mikor kap segítséget.
„Ha pedig nem kapnak segítséget, akkor ezeket a függőségeket továbbviszik” – hangsúlyozta a szakpszichológus. Hozzátette, a családhoz tartozás fontos eleme a közös hallgatás. A gyerek sokszor érzi, hogy valami nem oké, mégis van egy erős tilalom, hogy a külvilág felé, vagy a családon belül se beszéljen róla.
„Ezek a gyerekek szinte kivétel nélkül azt élik meg, hogy velük van valami baj, és azért van probléma a családban. Sokszor magukra maradnak, és ezt az alapélményt viszik tovább akár életük végéig” – magyarázta.

.A titoknak viszont van egy másik vetülete is.

„Mindenki tudja, hogy iszik az apa, erről beszélnek a kamasz gyerekek, de az, hogy ez őket magukat is mérgezi, csak most lett téma” – teszi hozzá Frankó András. A szakember bizakodó, ugyanis korábbi kötetük már egyetemi tananyag szociális munka szakos hallgatóknak. Hasonló sorsra érdemes a Láthatatlan árvák is…

Kinek szól, és kinek nem a könyv?

A könyvet az érintett „elfeledett gyermekeknek” ajánlják, hogy elindulhassanak a felépülés útján, emellett azoknak a szakembereknek, akik munkájuk során találkoznak velük.

De a Láthatatlan árvák igazából minden felnőttnek szól, hiszen ma Magyarországon talán nincs is olyan ember, akinek a családjában, környezetében ne lenne alkohol- vagy más szenvedélybeteg érintett.

Kinek nem ajánlják? 18 éven aluliaknak. Ugyanis – mint fogalmaznak – a jelenleg hatályos társadalmi berendezkedés alapján ők csak ahhoz elég nagyok, hogy ezeket az ártalmakat elszenvedjék, ahhoz, hogy olvassanak róla, nem.

A kötet bevételét a szenvedélybeteg szülők gyermekeit támogató AAP programra fordítják.

Elekes Dóra-Fábián Gábor-Hoffmann Kata – Karafiáth Orsolya – Kemény István – Kovács András Péter-Mattik Dóra: Láthatatlan árvák
Szépirodalom és szakirodalom az Elfeledett gyermekekről
Kiadja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (2022)

Hova lehet fordulni?
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat a 06 1 201 1045-ös és a 06 1 355 0337-es telefonszámon hétköznap 9–17 óra között hívható, de elérhető a [email protected] email címen és az El-fogadó Facebook-oldalon is. Mind az egyéni, mind a csoport alkalmaknál lehetőség van online konzultációra.
További részletek a kimondhato.hu oldalon.