Kell-e csoda ahhoz, hogy kijussunk egy őrülten nehéz helyzetből? – A Köztünk élő angyalok főhősei személyes mélypontok után érkeztek meg szerepükbe
A Köztünk élő angyalok című filmet látva pár órán át úgy éreztem, legalább a lelkem egyik felének Amerikába kellett volna születnie. És nem elsősorban azért, mert úgy álltam fel a képernyő elől, hogy visszajött a világba vetett hitem. Hanem, mert rögtön utána, hogy benne maradjak még egy kicsit az élményben, fellapoztam néhány magyar weboldalt véleményekért, de hamar be is csuktam őket. Szirupostól a giccsesig záporoztak a filmre a jelzők, végül csak a hasonló tengerentúli fórumok nyugtattak meg, hogy nem csupán nekem esett jól megismerni a Michelle – a keresztnév jelentése: Istenre hasonlító – nevű kislány hollywoodiasan tálalt, de alapvetően az élet által írt történetét.
Hétköznapi csodatevő
A Köztünk élő angyalok-ban a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank egy louisville-i (Kentucky állam) fodrászt alakít, aki nappal frizurákat készít másoknak, esténként pedig italokat magának, ugyanis alkoholista.
A színésznő a karaktert édesapja halála után öt hónappal kezdte el megformálni, azt követően, hogy amíg a tüdőtranszplantáción átesett férfit ápolta, három esztendőt is a kameráktól távol töltött.
Ennek a bevezetőben említett Michelle Schmitt történetét tekintve különös jelentősége van.
A filmben ugyanis a Sharon nevű fodrásznő egy anonim alkoholisták találkozójáról kisétálva a boltban meglátja egy újság címoldalán az ötéves Michelle-t, aki nem elég, hogy épp most veszítette el súlyos betegség miatt az édesanyját, maga is sürgős májátültetésre vár. Sharon a kislány felkarolásában egy önmagán – és az italon – túlmutató célt talál, ezért jótékonysági hajvágást szervez a szalonjában, amelynek bevételével bekopog a nagybeteg Michelle meglepett édesapjához.
A felesége halála és a kisebbik lánya betegsége miatt összetört, a kórházi költségek kapcsán anyagi csődbe is sodródott férfi először bizalmatlanul fogadja a látogatót, de nincs abban a helyzetben, hogy végképp visszautasítsa a segítségét. Már csak azért sem, mert Sharon – ahogy saját maga fogalmaz – „sok dologban erős, de a nem-ek elfogadása nem tartozik ezek közé”.
„Egy káosz” – jellemzi a férfi a nőt, „Máris illik közénk” – nyugtázza édesanyja, Michelle nagymamája, aki úgy véli, a fodrásznő betoppanása válasz a keresztény közösségbe járó család imáira.
Annál is inkább, mert a gyógyulófélben lévő alkoholista „angyalnak” innentől személyes küldetésévé válik a kislány életének megmentése. Az elhivatottságra további nyomós oka is van: ő maga a saját fiától elhidegült, hiába igyekszik újra közel kerülni hozzá. „Sajnálom azt a kislányt. Nem azért, mert beteg, hanem, mert a te segítségedre számít” – így vélekedik édesanyjáról a fiú. A nő innentől még inkább minden követ megmozgat, hogy anyaként és csodatevőként is bizonyítsa alkalmasságát.
Mélyen hívő akciósztár
A Sharon karakterével szinte eggyé olvadó Hilary Swank partnere a filmben az apa szerepében némi meglepetésre az az Alan Ritchson, akinek a karja akkora, mint másnak a combja, és akit éppen ezért főleg akciósztárként (elsősorban a Reacher sorozatból) ismerhetünk. Ha viszont a színész múltjába és jelenébe tekintünk, rájöhetünk, hogyan kerül az alapvetően hívő – de az őt ért csapások miatt épp kételkedő – apa szerepébe.
Ritchson ugyanis mélyen vallásos katolikus családban nőtt fel, ám fiatal modellként szexuális zaklatás áldozata lett, amit egy híres fotós követett el vele szemben.
Emiatt a férfi néhány éve megpróbált öngyilkos lenni: felakasztotta magát a háza padlásán, ám mielőtt megfulladt volna, izomerejének köszönhetően sikerült felhúzódzkodnia és megmenekülnie.
Ezt követően fordult újra a hit felé, amelytől korábban a szórakoztatóipar világában eltávolodott.
„Mindig azért imádkozom, hogy Isten oly módon avatkozzon be az életembe, hogy az út, amelyen járok, összhangba kerüljön az ő akaratával” – vallotta. És ezt annyira komolyan is gondolja, hogy két évvel ezelőtt InstaChurch néven saját YouTube-csatornát indított, ahol – szigorúan politikamentes – videókat tesz közzé a Bibliáról és ahhoz kapcsolódóan mindennapi életéről, munkáiról. „Azért vagyok keresztény, mert Jézus arra hív minket, hogy mindhalálig szeressünk másokat” – hangzik a vallási ars poeticája, azt pedig hatalmas dolognak tartja, ha Krisztus nevét az emberek a mozikban is hallhatják.
Egyszerre erősek és gyengék
És itt értünk vissza a Köztünk járó angyalok-hoz, amely a louisville-i keresztény közösség összefogását is megmutatja – de nem hangsúlyozza túl – a beteg Michelle-ért. Arról is szól ugyanakkor, hogy isteni beavatkozás nélkül is lehet olyan erős egy közösség, hogy a látszólag lehetetlent is lehetővé fordítja.
Hát még, ha mindehhez hozzávesszük, hogy azok a valós események, amelyek alapján a film készült, három évtizeddel ezelőtt történtek, amikor az az összefogás, amelyet a fodrásznő kezdeményezett a kislány megmentéséért, még nem alapulhatott interneten, közösségi médián – mégis megszületett.
Hilary Swank és Alan Ritchson párosa azért lebilincselő a filmben, mert mindketten egyszerre erősek és gyengék. A nő küzd a démonaival, függőségével és fia elutasításával, miközben elsöprő lendülettel szerez meg minden támogatást egy jó ügyhöz. A férfi pedig hús-vér izomkolosszusként döcög jobbra-balra az otthonában, ahol minden a feleségére emlékezteti, és ahol halomban hevernek a befizetetlen számlák. Azaz hiába erős fizikailag, ha az élete történései lélekben – érthetően – a padlóra küldték, hiszen úgy érzi, képtelen volt megvédeni szerelmét és kislányát az alattomos betegség pusztításától.
Mindketten úgy keltenek bennünk rokonszenvet, hogy közben tele vannak hibákkal és szorongással, de épp ezekből keletkezik az az érzelmi erő, amely a nézőt is magával rántja az események sűrűjébe. A kontrasztot jól szolgálja az a különbözőség is, hogy a nő harsány, szókimondó, nem ismer határokat, a férfi pedig csendes, zárkózott, ami a családtagjaiért vívott küzdelmét – Sharon nélkül – korlátok közé szorítaná. Abban, hogy ők a bajban találkoznak, mégis van egy megmagyarázhatatlan sorsszerűség.
Velünk is megtörténhet
Őket és gyermekeiket figyelve nekem eszembe sem jutott, hogy a filmes eszközök giccsességén vagy a megvalósítás sziruposságán fanyalogjak.
Inkább olyan kérdések kezdtek foglalkoztatni, hogy például kell-e csoda ahhoz, hogy kijussunk, netán mást kijuttassunk egy őrülten nehéz helyzetből, vagy elég az empátia és a kitartás.
Meg hogy a mai megosztott világban is vannak-e még ügyek – úgy mint voltak ezek szerint 1994-ben –, amelyek mentén az emberek képesek mindent félretéve összetartani.
A Köztünk élő angyalok nem egy újabb történet arról, hogy egy sérthetetlen hős megmenti a világot. Ebben esendő, sérülékeny emberek igyekeznek túlélni és ebben másokat is segíteni. Itt az akciósztár – aki épp csak külsőre az – sem képes azzal megoldani a bonyodalmat, hogy leüt valakit vagy felrobbant valamit. Ezek az események bárhol a világban megtörténhetnek, ahogy az USA-ban meg is történtek. Azt leszámítva például, hogy a fodrásznő a valóságban nem küzdött a filmbeli démonaival, vagy nem azokkal küzdött. Michelle későbbi sorsát most nem spoilerezném el, bár az internetről kideríthető.
A mai vizuálisan lenyűgöző, de tartalmilag leegyszerűsített sikerfilmek mellett ez az alkotás nem hoz semmi korszakalkotót a filmiparnak, de üzenetével sokunkat inspirálhat. Éppoly tökéletlenül emberi, ahogy a főszereplői és mi, nézői is azok vagyunk. Előbbiek közül különösen Swank alakítása vonzza a figyelmünket, mert azt hinnénk, kiszámítható lesz, mégis folyamatosan meglep. A történet pedig önmagában friss levegő egy olyan korban, amely egymás ellen fordít ahelyett, hogy összekötne.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Mi történik velünk egy krízis után? – A „Stu atya” című filmről pszichológusszemmel
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
