Kozák Luca az Év sportolója, akinek természetes, hogy felsegíti a földről a vetélytársát
„Estem sokkal nagyobbakat is gyerekként, mint amekkorákat a gátakon edzésen” – nevet Kozák Luca Európa-bajnoki ezüstérmes, országos csúcstartó gátfutó, az év női sportolója, amikor arról kérdezem, mennyire félelmetes „ellenfelei” a gátak. Luca a civil életben is szeret problémákat megoldani, ha nem is mindet olyan gyorsan, amilyen sebességgel a pályán az akadályokat veszi. Aktuális csúcsideje szerint 100 méteres távon 12,69 másodperc alatt suhan át 10 darab 84 centi magas gát felett. Azért írom ilyen precízen, mert a 26 éves debreceni sportolónő a versenyszámok mellett a számok embere is: vegyész diplomával a zsebében jelenleg pénzügy-számvitelt tanul.
Az erőt adó háttér
Gyerekként az egyik legjobb barátnője csábította le az atlétikapályára, aki aztán hamar abbahagyta az edzéseket, Luca viszont már csak a jó társaság miatt is ott ragadt. Nem csoda, ahogy mondja, két öccsével együtt – akik ma Miskolcon kosárlabdáznak – örökmozgók voltak, s egy debreceni belvárosi lakásban élve valahol le kellett vezetniük az energiát. Miután kiderült, hogy Luca erős, ügyes és gyors is – ehhez a sportághoz mindhárom fontos –, arra is rájött, hogy a gátfutásban nagyobb kihívás, több izgalom van, mint a síkfutásban. A hosszútávfutás pedig szóba sem jöhetett nála, azt ki nem állhatja, de edzésfeladatként elvégzi. 13 éves kora óta a hírhedten szigorú trénerrel, Suba Lászlóval dolgozik, a sikerekhez persze a kitartásán túl tanárnő édesanyja és vállalkozó édesapja támogatása is kellett.
„Anya mindig azt mondta, ha valaki valamiben tehetséges, az érték, lehetőség, amit ki kell aknázni. Azóta tudom, hogy ez a hozzáállás nem minden családban természetes, amióta nemrég általános iskolásoknál jártam beszélgetni, és ők rácsodálkoztak. Nálunk nyilván hozott áldozatokat a család, hogy sportolók lehessünk – nem tudtunk például együtt nyaralni menni –, de mi ezt nem éltük meg lemondásként. Ez a háttér ma is fontos alap, a nehéz időszakokban erőt ad. Nehéz időszaknak nem mindig az számít, ami kívülről annak látszik, a tokiói olimpia elődöntőjében történt esésemen például hamar túlléptem. A tavalyi évem sokkal nagyobb hullámvasút volt – bosszantó sérüléssel az elején –, de mivel a végére meglett az Eb-ezüstérem országos csúccsal, mások főleg a jót láthatták belőle.”
Sportemberek szerelme
Luca 2022-ben is pont olyan természetességgel állt talpra a peches évkezdésből, amilyen magától értetődő volt bő fél évvel korábban az olimpián, hogy felsegítse a földről az elődöntőben vele együtt szó szerint elbukó jamaicai vetélytársát. A jelenetről készült felvétel bejárta a világsajtót, sőt fair play-díjat eredményezett, amin Luca meg is lepődött, mert szerinte ez a sportemberi magatartás az alap.
Sportemberséget mondjuk a párjával, Pásztor Bence kalapácsvetővel kölcsönösen tanulhatnak egymástól, hiszen hosszú évek óta együtt vannak úgy is, hogy Bence Veszprémben lakik és edz, ami nem csak egy ugrás Debrecenből, de ők tisztelik a másik céljait, és jól is kezelik a távkapcsolatot.
„Magyarországon nincsenek távolságok, és hétvégente fixen egymáséi vagyunk – egyszerűsíti le ezt a kérdést is az élet minden területén hűséges sokszoros magyar bajnok. – Nyilván rengeteg munkánk van a kapcsolatban, két ember kell, hogy így működjön, és azon vagyunk, hogy vagy Veszprémben, vagy Debrecenben előbb-utóbb összeköltözhessünk. Ami a családtervezést illeti, a jövő évi párizsi olimpiát még mindenképp végigcsinálnám, de attól nem zárkózom el, hogy utána jöjjön egy baba, egy »kis Pásztor«. És egyáltalán nem kizárt négy évre rá Los Angeles sem 32 évesen, már anyaként.”
Újabb izgalmas esztendő
Persze egy sportoló életében mindig a következő év a legfontosabb, 2023 nyarán ráadásul Budapest atlétikai világbajnokságot rendez. Luca erre is egy folyamat részeként tekint, nem dimenzionálja túl, noha tudja, a hazai közönség extra motivációt adhat, ez a kemény edzésmunkáján mit sem változtat. Csapatban segíti őt erőnléti edzőként ifjabb Suba László, akinek a felesége, Suba Emese Réka pedig a gyógytornász. Luca szerint ők ellensúlyozzák egy kicsit idősebb Suba Laci bácsi keménységét, bár az ő örök elégedetlensége is kell a cél eléréséhez. Ez idén is az egyéni, egyben magyar csúcs megjavítása. S hogy miként zajlanak közben az év sportolónőjének mindennapjai? Ahogy eddig, mégis másképp.
„Az Év Sportolója Gála óta rengetegen keresnek, szelektálnom kell a felkérések között. Az utcán is egyre többen felismernek, legutóbb egy bankban gratuláltak.
A szüleim már régebben kiköltöztek Debrecen mellé egy nagy kertes házba, ahol állatokat – racka juhokat, kecskéket, magyar tarkákat és szürkemarhákat – tartanak, nekem is ez a bázis. Ahogy az edzésekkel összeegyeztethető, haladok a pénzügy-számvitel tanulásával, mindig reál beállítottságú, matekos, kémiás voltam. A vegyész szak elvégzésekor azért rájöttem, hogy a civil életben aligha a kutatás világa felé mozdulnék, de az sem biztos, hogy a sportban maradok. A mostani szakom kellőképp nehéz, és jól jöhet a boldoguláshoz.”
Barátok, jelképek, világháló
Ha már újra a számoknál tartunk: Lucának három nagyon jó barátnője van, mint mondja, inkább a minőségre, nem a mennyiségre megy. Közülük az egyik szintén Luca, ő az a gyerekkori „legjobb”, akivel együtt kezdték az atlétikát, és akivel egymás születési évét is magukra tetováltatták. Luca testét ezen kívül kedvence, egy kis T-rex dinoaszaurusz, az olimpiai ötkarika és a boldogság kék madara is díszíti, utóbbi az édesanyjával és az öccsével közös jelkép.
A legmegindítóbb tetoválása pedig nagyapja kézírását őrzi. „Anyukám talált tőle egy papíron egy idézetet, amelyből egy sort az ő eredeti kézírásával magamra varrattam. A szöveg arról szólt, hogy mi a legtöbb, amit a barátodnak, az ellenségednek, a szüleidnek adhatsz. Ebből emeltem ki: »amit önmagadnak, az a szerénység«.”
Luca a közösségi médiát is szerényen kezeli: beszámol a fontos történésekről, de nem tolja túl a tartalomgyártást. „Irigylem azokat, akik edzésen is mindig jól néznek ki, s persze mindig van náluk telefon a videókészítéshez, de nekem a napi szintű szereplés egyelőre nem a világom. Tudom persze, hogy hatalmas kör érhető el így a fiatalok közül, ami a példaképpé válást segítheti, és az nyilván nekem is fontos célom, hogy a sportágamat minél többen megismerjék. Ha a budapesti vébének köszönhetően csak százzal több gyerek kimegy majd a pályákra, az már nagy siker. Nem kell, hogy élsportolók legyenek, csak szeressék a mozgást, a jó társaságot. Engem is az fogott meg először.”
Egy jó kávé helyett – három!
S hogy a szabadidejében mi fogja meg Lucát? Azt mondja, sportolóként a nagybetűs pihenés. Akkor is jól érzik magukat a párjával, ha ki sem mozdulnak otthonról, csak töltődnek. Ha főznek, ezt főleg Bence oldja meg – remekül. Az otthoni ízeken kívül Luca nagy szerelmei még a pizza, a hamburger és a kávé – előbbi kettőt persze csak verseny után engedi meg magának, de akkor még fontosnak is tartja ilyen értelemben a lazítást. Kávéból pedig napi három a minimum, ez szinte szenvedély nála.
A pörgés mondjuk kávé nélkül is garantált a hétköznapjaiban. Reméljük, a bő fél év múlva esedékes világbajnokságig az edzéseken minél több akadályon túljut, s a pályán kívül minél kevesebbet állít elé az élet. Ha így lesz, augusztusban nyugodt szívvel léphet majd be a budapesti stadionba, vállán a sporttáskájával, rajta az édesanyjától kapott kabalakulcstartóival: két egyszarvúval. Hangolódásként zenét hallgat, majd a szokásos rituáléja szerint a rajt előtt felugrik, beteszi előbb a jobb, majd a bal lábát is a rajtgépbe. A startpisztoly eldördülése után pedig egyszerre lesz erős, ügyes és gyors.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>