Kell-e félni a világ túlnépesedésétől?
Kettős érzéssel tölt el, amikor a túlnépesedési félelem újabb hulláma tör a világra, miközben mi itt, Európa közepén azon töprengünk, hogyan lehetne a következő generáció létszámát növelni. Tény, ha hazánkban nem születik elég gyermek, nagyjából annyi, amennyi meg is fogan, akkor igencsak bajban leszünk nyugdíjas éveinkben. A most négy nagyszülő és két szülő által körülrajongott egykéknek harminc-negyven év múlva egyedül kellene eltartaniuk hat nyugdíjast. Saját gyermekeik mellett.
Kép: Publicdomainpictures
A budapesti Demográfiai Csúcson terítéken volt a túlnépesedés és a demográfiai válság dilemmája. Egyes kutatók szerint, ha az elmúlt évek tendenciái folytatódnak, 2050-re megáll a népességnövekedés a Földön; mások szerint a Föld lakóinak száma a következő száz évben felével növekszik, nagyjából 11 milliárdra. Ám a népességnövekedést – ahogyan a konferencián is elhangzott – elsősorban nem a gyermekek száma okozza, hanem a hosszabb várható életkor. Ugyanis a jobb egészségügyi körülmények hosszabb életet eredményeznek, így többen élünk a bolygón, mint korábban.
Ezért talán nem a gyermekek számának csökkentésével kellene válaszolni erre a helyzetre, hanem helyén kezelni a dolgot: megtanulni másokra figyelni, erősíteni a generációk és népek közötti együttműködést annak érdekében, hogy az erőforrásokhoz mindenki hozzájuthasson.
Óriási tüntetések, hatalmas médiafigyelem és aggódó környezetvédők szlogenjei övezték a szeptember végi ENSZ-csúcstalálkozót, amelynek a középpontjában a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása állt. Nő a népesség, nő a fogyasztás, a globális felmelegedés idejét éljük, miközben nejlonba fojtjuk a bolygónkat.
És a megoldás? Sokan még mindig a pusztításban gondolkodnak. Még mindig a „családtervezésnek” csúfolt abortuszok előmozdítását célozzák, mindezt a szabadság, a nők szabadságának mázával leöntve. Az ENSZ szakértői, és szakosított szervei (UNFPA, WHO, stb.) a magzatok elhajtásával kívánják megoldani az éhezés és az alultápláltság problémáját a gazdaságilag hátrányos helyzetű régiókban. Az abortusz liberalizálását tartják megoldásnak – az oktatás, egészségügy és infrastruktúra fejlesztése helyett.
Pedig kézenfekvő a megoldás. Az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete (FAO) adatai szerint a világon évente termelt élelmiszer egyharmada vész kárba. A szegény országokban aratás után a nem megfelelő tárolás eredményeként, míg Európában és Amerikában inkább a vásárlást követően kerül a kukába. Ebből a mennyiségből kétszer annyi(!) embert lehetne jóllakatni, mint ahány éhező van.
A megoldás tehát nem az, hogy nem tekintjük embernek a méhen belül megfogant életeket, hanem az, hogy itt kevesebbet és körültekintőbben fogyasztunk, hogy máshova is jusson. Nem sokkal, csak egy kicsivel. És nem dobjuk ki az ételt. Főleg nem nejlonzacskóba zárva!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
