Káosz a magyar–brazil meccsen
Köszöntöm a kedves nézőket! Izgalmas estének nézünk elébe, hiszen hatalmas dolog a világbajnok brazilok ellen pályára lépni. Mindenképpen óriási erőbedobással fogja felvenni a magyar válogatott a harcot. Van kikért szurkolnunk, nincs más alternatívánk, mint győzni ezen az estén, előtte azonban halljuk a himnuszokat. Érdekes, mintha valami óriás átsuhant volna a stadion felett, egy pillanatra minden sötétbe borult. Na, de lássuk a játékot.
Kezdőrúgás Kisstől. Kovács nekiindul, Kovács, már a tizenhatoson belül, kapufa. Valami hatalmas a pályára esett. Úgy néz ki, mint egy fogkefe. A nézőtérről? Nem tudom megállapítani.
A harmincnyolcadik percben járunk. Támadnak a brazilok, megpattant a labda, szöglet. Most meg kell mondjam, szerencsénk volt. Varga, szép csel. Varga, Nemecsek, Kiss, Kiss rálő és gól! Teljesen szinkronban mozognak a fiúk, mintha egy gondolat irányítaná őket. Mindjárt vége a félidőnek.
De mi ez? Jól látom? Egy hatalmas kéz jelent meg a stadion felett. A labda után nyúl. Még életemben nem láttam ilyet!
Mindenki menekülni próbál. Most eltűnt a kéz, és a labda is visszakerült. Ez valami egészen elképesztő volt. A fiúk próbálnak magukhoz térni. Uramisten, megint itt van! Fellökte Kisst, aki egyszerre zuhant el Kováccsal. Ez a kéz a labdára hajt. Most elragadja. Valaki csináljon már valamit! Jézusom, most víz zúdult a brazil Ricardo fejére a semmiből! Alig tér magához. Több orvos próbál segíteni a sokkot kapott játékoson. És a labda megint gurul. Kovács és Kiss most idegesen szaltóznak. Szinkronban pörögnek megállás nélkül. Ez szabálytalan lenne, de ezen a meccsen, úgy látszik, hihetetlen dolgok történnek. Gól! A brazil kapus tajtékzik, Kiss azt üvölti, ez Isten keze volt, a kéz viszont a kapuba nyúl, és kiemeli a labdát. A bíró a sípját fújja, a közönségben is hatalmas a fejetlenség. A többség a kijáratok felé nyomul. Közben a labda valahogy visszakerül. Totális a káosz. Megint itt a kéz. Kergeti a labdát. Olyan, mintha ügyetlenül hadonászna. Valaki értelmetlen szavakat gagyarászik a háttérben. Kész, végem van. A meccset lefújják, a játékosok pánikszerűen menekülnének, de ugye fel vannak fűzve a rúdra. Ez így színtiszta kegyetlenség.
A szobában három gyerek ült a földre helyezett asztalka körül. Két nagyobb és egy pelenkás.
– Anya, légyszi vidd már ki innen Balázst! Egyfolytában belenyúl a játékba. Így nem lehet ezt csinálni.
– Drágáim, játsszatok szépen együtt! Még van egy kevés tennivalóm!
– Anya, folyton kihalássza a labdát! Gólt kaptam miatta.
– Légy türelmesebb, kérlek! Csak egy pár perc.
– Balázs nyála folyik! Csupa ragacs a játékosom feje!
– Már itt is vagyok. Ki vezet?
– Azt hiszem, Balázs.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Mi, hogy ne nyomkodjam a gombokat? Na, ne legyél már ideges!” – Egy kisiskolás gyerek kalandjai az állásinterjún
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
