Kádár Annamária: „Engedjük meg a gyerekeinknek a negatív érzéseket”

A szerző két kislány édesanyja, de a mesekönyv témája nem a gyereknevelés kapcsán, hanem a saját gyerekkori félelmeiről jutott eszébe. „Én rettegtem a sötétben: a függöny mögött megbúvó árnyaktól meg attól, hogy valaki leharapja a lábamat, úgyhogy alaposan bevackoltam magam a takaró alá, nehogy kilógjon valamim” – mondta Pifkó Célia.

„Ha vizualizáljuk, például lerajzoljuk a félelmünk tárgyát, akkor láthatóvá válik, hogy kivel vagy mivel kell szembenéznünk, és így könnyebb vele megküzdeni – mondta Kádár Annamária, aki szintén két óvodás kislány édesanyja. – Ha a lányaim félnek valamitől, komolyan veszem a félelmeiket, hiszen a bagatellizálás csak növeli a szorongásokat. A mágikus félelmeket mindig igyekszem mágikus megoldással kezelni. Mivel a mi gyerekeink a szellemektől tartanak, nálunk van otthon mumusűző spray: egy üres flakonba raktam levendulavizet, ezt használják a lányok, ha attól félnek, hogy szellem van a szobában” – tette hozzá.

Fontos, hogy megengedjük a gyerekeinknek a negatív érzések, például a félelem megélését, és lényeges az is, hogy tudatosítsuk, a félelmeket nem kognitív, hanem érzelmi szinten kell kezelni.

Egy apuka például hosszasan magyarázta a kislányának, miért nem kell félnie a krokodiltól, de a logikus következtetések egyáltalán nem segítettek. Az ilyen félelmeket érzelmi szinten és a mágikus világon belül kell kezelni.

A pszichológus elmondta, hogy a gyerekek nagyjából négy és fél éves kortól képesek arra, hogy beleéljék magukat a történetbe, de ne azonosuljanak vele. Éppen ezért ez előtt a kor előtt nem tanácsos például népmesét olvasni a gyerkőcöknek, mert felerősíti a félelmeiket.

A „Szörnyek a szobádban” című mesekönyvről bővebben ITT olvashattok.