A jeruzsálemi Templom-hegy miért olyan fontos, és miért háborús konfliktusforrás?
A jeruzsálemi Templom-hegy a zsidóság számára a világ közepe, ahol a bibliai Első Templom idejében az ég összeért a földdel. Ma azonban a terület és a magaslatot körülvevő város is nemzetközi viták állandó középpontjában áll. A hely története a Bibliával kezdődik, és státuszának megoldhatatlansága szintén hosszú évtizedekre tekint vissza.
1967 júniusában, a hatnapos háború csúcspontjaként – amelyet a zsidó állam Egyiptom és Szíria ellen vívott – az izraeli hadsereg elfoglalta Jeruzsálem Óvárosát, amely 1948 óta jordániai megszállás alatt állt. 2000 évvel azután, hogy a zsidókat kiűzte a Római Birodalom a városból és Júdea tartományából, Dávid király városa újra izraeli kézre került.
Az egyik katona beszámolója szerint miután elhallgattak a fegyverek, a Templom-hegy őrzésével bízták meg az egységét. Egy férfi, aki a jordániai parlament hivatalos idegenvezetőjeként dolgozott, megszólította őket, és felajánlotta, hogy körbe vezeti őket. Megmutatta nekik a Sziklamecsetet, és elmondta, hogy ahol az épület áll, muszlim hagyomány szerint ott állt egykor a salamoni templom legbelsőbb része, amit a Biblia a „szentek szentjének” nevez, ahová a főpap csak évente egyszer léphetett be. Az idegenvezető azt is elmondta nekik, hogy a muszlimok mindig féltek attól, hogy ha a zsidók egyszer elfoglalják a Templom-hegyet, akkor lerombolják a mecseteket, és felépítik a saját templomukat. Az idegenvezető azt is hozzátette, hogy a zsidók most biztos már másnap elkezdik az építkezést. Izrael azonban néhány nap után a Templom-hegy felügyeletét egy jordániai Waqfnak (muszlim vallási alapítvány) kezébe adta. Ezzel elhárítottak egy potenciális háborút.
54 év telt el azóta, de a szent hely státusza még mindig az izraeli–palesztin konfliktus középpontjában áll.
Izraelben egyre több olyan szervezet van, amelyek azért lobbiznak, hogy a zsidók is imádkozhassanak a Templom egykori helyszínén, egyes szervezetek pedig egyenesen a Harmadik Templom felépítését szeretnék. De miért is olyan fontos a zsidóság számára a Templom-hegy és maga a Templom? A válasz a Bibliában található.
A bibliai idők két temploma
Az ókori Izrael fénykora Dávid és Salamon királyhoz köthető. Dávid hatalmas vagyont szerzett, és évtizedes háborúk során legyőzte az ország külső és belső ellenségeit. A Biblia tanúsága szerint Dávid „házat szeretett volna építeni az Úrnak”, hogy legyen állandó helye a szövetség ládájának (amelyet frigyládának is neveznek), és Jeruzsálemben végezhessék el a Tórában (Mózes öt könyve) megadott szertartásokat. A Templom telkét Dávid vette meg a jebuzeus Araunától (II. Sámuel 24). Az épületet végül Dávid fia, Salamon király építtette fel. Hét éven át tartott a munka, és az épületnek és az akkori Jeruzsálemnek csodájára jártak a környező városok lakói, sőt távoli tartományokból is érkeztek uralkodók megtekinteni a várost (lásd Sába királynőjének történetét).
Politikai okokból és Jeruzsálem státusza körüli viták miatt vannak olyan történészek és politikusok, akik Dávid és Salamon létezését is kétségbe vonják.
Azonban az elmúlt évtizedek izraeli ásatásai, különösen Dávid városa maradványainak felfedezése, régészetileg is alátámasztják a Biblia történeteit az ősi királyokról.
Az Első Templomot a babiloniak rombolták le i.e. 586-ban, a zsidókat elhurcolták földjükről, majd közel két évszázadon át tartott a különböző csoportok visszatérése a babiloni fogságból. A perzsa Kürosz király engedélyt adott nekik a Templom újjáépítéséhez. A Második Templom ismert formája az időszámításunk előtti első századból származik, amikor Heródes király alapos javításokat hajtott végre az épületen, és a hegyet megerősíttette egy fallal, amely ma részben megegyezik azzal, amit Nyugati falnak vagy Siratófalnak neveznek. A Heródes-féle Templom állt Jézus korában is.
Jézus már gyermekként is feljárt a Templomba a családjával a zsidó ünnepekkor, majd törvénytartó zsidóként felnőttként is ellátogatott Jeruzsálembe, amelyről az evangéliumok részletesen beszámolnak.
Az Újszövetség leírja, hogy Jézus a Templom lerombolásának és felépítésének metaforáját a saját halálára és feltámadásra használta, amely az ellene felhozott hamis vádak egyike lett. Később maguk az apostolok is jártak a Templomba, Péter első gyógyítása épp az épület bejáratánál történt.
A Második Templomot a rómaiak i.sz. 70-ben rombolták le, a zsidókat kitiltották Jeruzsálemből, egy részüket elvitték rabszolgának, sokan pedig szétszóródtak más tartományokba. A zsidó diaszpóra közel 2000 éve alatt a Templom-hegy több alkalommal cserélt gazdát. A muszlim hódítók a 7. században foglalták el Jeruzsálemet, és ekkor épült meg a templom helyén a Sziklamecset. A hely kiválasztása nem volt véletlen: a muszlimok a meghódított területeken gyakran építettek mecseteket más vallások templomainak a helyére. A 11. században építették fel az al-Aksza mecsetet – ennek nevét azóta a muszlimok a teljes Templom-hegyre használják. Egy rövid időre a keresztesek kezébe került a hely, akik templomokká alakították a mecseteket. Érdekesség, hogy a keresztesek az al-Aksza mecsetet „Salamon templomának” nevezték át. Miután Szaladin szultán visszafoglalta Jeruzsálemet, a mecseteket helyreállították, és a hely egészen 1967-ig muszlim kézen volt.
Harmadik Templom?
Az Atlantic magazin leírja, hogy amikor 1967-ben az izraeli hadsereg elfoglalta az Óvárost, a lelkes katonák kitűzték a zászlót a Templom-hegyen. Mose Dajan védelmi miniszter távcsövön keresztül figyelte az eseményeket a Szkópusz-hegyről, és azonnal odaszólt rádión, hogy vegyék le a zászlót.
Dajan úgy ítélte meg, hogy felrobbantaná a Közel-Kelet amúgy is puskaporos hangulatú közéletét, ha Izrael átvenné az irányítást a Templom-hegy felett.
Dajan egyéni döntése volt tehát, hogy a béke kedvéért feladja a zsidók jogát a helyre. Ekkoriban az izraeli rabbik többsége is úgy gondolta, hogy vallási szempontból is veszélyes lenne a Templom-hegy a zsidók számára, mivel nem tudják pontosan, merre állhatott a Szentek szentje, ahová senki nem léphet be. A mai napig kint van egy tábla a hegyen, amely erre figyelmezteti a látogatókat. A judaizmust követő zsidók egy része szerint csak a Messiás építheti fel a templomot, mások nem osztják ezt a nézetet. A cikk szerint azóta is vita van arról, hogy helyes volt-e Dajan döntése.
A hatnapos háború óta eltelt években létrejöttek olyan lobbicsoportok, amelyek az izraeli parlament tagjait próbálják meggyőzni arról, hogy a zsidók imádkozhassanak a Templom-hegyen. Jelenleg ugyanis még békeidőben is végig őrök kísérik a látogatókat, és felszólítják őket a távozásra, ha elkezdenek imádkozni. Az érzékeny politikai helyzet miatt az izraeli politikai vezetők inkább kerülik a kérdést. Izraelben van egy Templom-intézet nevű szervezet, amely kimondottan a Harmadik Templom felépítése mellett érvel. Az intézet célja, hogy aktívan készüljenek a templom felépítésére, akkor is, ha jelenleg ennek nincs politikai realitása.
A muszlim lakosság körében továbbra is jelen van a félelem, hogy Izrael egy nap elfoglalja a Templom-hegyet, és ebből időnként komoly konfliktusok pattannak ki.
Azonban Izrael vezetői tisztában vannak vele, hogy felbolydítaná az 1,8 milliárd főt számláló muszlim világot, ha megváltoztatnák a status quot. Emlékezetes, hogy a második intifáda is azután tört ki, hogy Ariel Sáron miniszterelnök fellátogatott a Templom-hegyre. Azóta a politikusok még óvatosabbak. Így Izrael népe a Templom-hegy helyett a Siratófalnál imádkozik, többek között azért, hogy egy nap olyan világban éljenek, ahol a zsidók is békében imádkozhatnak a vallásuk legszentebb helyén anélkül, hogy ez lángba borítaná a régiót.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A „világ csendőrének” hallása szelektív – Egy állam, amelyik bármit megtehet
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
