Játék a Down-szindrómás Lalikával – Bizalomskála és szappanbuborékok
A Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központjának Ilka utcai bejáratánál találkozunk Kormos Katával és Lalikával. Amikor megkérdezem, segíthetek-e a babakocsit felvinni a lépcsőn, praktikus-öntudatos választ kapok: „Köszi, egyedül szoktam.” Azonnal ráismerek a kemény nőre, aki a Mégis podcastban azzal zárta az interjút, hogy a Down-szindrómás gyerekek szüleit általában vagy szánakozva és értetlenül szemlélik, vagy hősnek tekintik, de szerinte egyik sem jó viszonyulás, hisz ugyanolyan szülők, mint bárki más.
Lalika nagy érdeklődéssel figyel minket, de nem adja ő sem könnyen a mosolyt az idegeneknek, később a gyógypedagógusnak is meg kell küzdenie érte. Igaz, most ébredt, ráadásul betegség miatt három hete nem jártak itt, és ez egy tizenöt hónaposnak nagy idő a bizalomskálán. Az előszobából nyíló ajtók azonban csábító, színes játékbirodalmakba nyílnak, ráadásul az egyikben ott van Dorka, a meseszoba játékmestere.
Ficskovszky-Kiss Dorottya gyógypedagógus a szőke kisfiút komplex korai gyógypedagógiai foglalkozással várja: ez a finommotorika, a kognitív funkciók, a kommunikáció, az önellátás és a mozgás fejlesztését is jelenti. Dalokkal és mondókákkal, színes szalagokkal, zörgő falevelekkel és úszó szappanbuborékokkal motiválja Lalit, s közben mutatja is Katának, milyen szépen kiemeli magát a karjával, hogy elérje a pörgő-fújó csodaszerkezetet, amit ő irányíthat, és mennyit ügyesedett a finommozgása, ahogy a dobozba dugdosott szalagokat kihúzogatja.
Legközelebb talán már menni fog az integetés is búcsúzáskor. „A kézmozdulat megvan, csak rá kell erősíteni” – mondja a gyógypedagógus.
„Most Lalival leginkább a finommotorikára fókuszáltunk, az elemi szintű utánzásra – ezt láttátok a tükörnél –, volt nagymozgásos feladat, amellyel az egyensúlyi rendszert fejlesztettük, illetve ok-okozati összefüggéseket is tanultunk” – magyarázza a játék után a szakember. Az érintett családok általában heti egyszer jönnek gyógypedagógiai foglalkozásra és mozgásfejlesztésre.
A babákkal már egészen pici kortól tudnak csoportos fejlesztéseken is foglalkozni, ahol az anya-gyermek kapcsolat alakulására, illetve a mozgásra összpontosítanak. „Lehetőség van arra is, hogy megbeszéljék, ki hol jár a fejlődésben, szóba kerül például az evés, az alvás, ez szintén nagyon fontos terület a Down-szindrómás gyerekeknél. Az én foglalkozásaimon hangsúlyt fektetek arra, hogy a szülők tisztában legyenek a tipikus fejlődésmenet lépéseivel, ahhoz viszonyíthassanak, de ne essenek kétségbe, hanem lehetőségük legyen megérteni, hogy az ő gyerekük miért nem tud egy adott mérföldkövet még elérni.”
Kata hazafelé indul kisfiával, s elgondolkodom azon, amit a lépcsőházban mond. Mióta idejárnak Lalikával, kevésbé érzi magát elszigetelve kisgyerekes anyukaként, mint annak idején két nagyobb gyermekével, akik már tizenévesek.
A Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központjában elsősorban Down-szindrómás csecsemők és kisgyermekek komplex gyógypedagógiai fejlesztésével foglalkoznak. Gyógypedagógiai vizsgálattal, tanácsadással és fejlesztéssel, szülőcsoportok és táborok szervezésével várják az érintetteket, valamit szakmai továbbképzéseket is szerveznek.
A Mégis podcast adásában a Kormos Katával készült interjút itt hallgathatják meg.
Ez a cikk a Szerencsejáték Zrt. támogatásával a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
Kapcsolódó tartalom
Egy apa, aki egyedül maradt Down-szindrómás gyermekével – „Ez a kisfiú ugyanúgy tud örülni a napsütésnek, mint bárki más”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
