Huszárik Kata: „Az idei karácsony lesz az első, amikor együtt készítjük a bejglit

Mindössze tízéves voltál, amikor elveszítetted édesapádat, Huszárik Zoltánt. Mi a legkedvesebb emléked róla?

Sajnos elég kevés emlékem van róla, inkább a halála előtti egy évben kezdtük valóban felfedezni egymást. Nem volt a klasszikus értelemben vett édesapa, de az élénken él bennem, amikor levitt a Hortobágyra, ahol a Csontváry-filmjét forgatta, és voltunk együtt a barátainál Gödön is, ahol életemben először lovagoltam. Apu nagyon büszke volt rám, hogy meg tudtam ülni a lovat.

Több mint 10 évvel ezelőtt édesanyáddal nagy fába vágtátok a fejszéteket: elhatároztátok, hogy édesapád emlékére létrehoztok egy alapítványt, a Huszárik Alapítványt, s emlékházat is berendeztek a szülőhelyén, Domonyban. Hol tart most a projekt?

Nem nagy fába, egyenesen mamutfenyőbe vágtuk a fejszénket. Teljesen kezdőként csupa olyan dologgal szembesültünk, amelyek némileg megnehezítették az életünket.

Amikor még élt a nagymamám, mindig mondogatta, hogy ne adjuk el a domonyi házát, alakítsuk át inkább Huszárik-emlékházzá.

Halála után, 2006-ban édesanyámmal elhatároztuk, hogy megpróbálunk eleget tenni a kívánságának, mert mi is egyetértettünk abban, hogy apukám hagyatékát jó volna a nagyközönség elé tárni. Apu számos képet készített golyóstollal, grafitceruzával, színes ceruzával, filctollal, szénnel és pasztellel. A képekben gondolkodás mindennapos tevékenységként volt jelen az életében, a filmjeihez is rajzolt vázlatokat, de a lovak is fontos szereplői az életművének. A Huszárik Zoltán Emlékház és Tájház, amely terveink szerint Domonynak, de a környező településeknek és minden kultúrateremtő kezdeményezésnek a közös otthona lehetne, még nem jött létre, mindenesetre annyit elértünk, hogy az ország számos pontján, de még külföldön is rendezhettünk kiállítást a rajzaiból, emellett szerveztünk vetítéseket, beszélgetéseket. Az idei év különleges volt: édesapám születésének 90., halálának 40. évfordulójához értünk.  Domony községben egyébként a művelődési házat is édesapám után nevezték el, előtte a bronz mellszobra látható, valamint megjelent egy könyv is, amelyben apu kortársai emlékeznek vissza a vele eltöltött időkre.

Örökölted édesapád kézügyességét?

A kézügyességét igen, a rajzkészségét sajnos nem, pedig nagyon vágytam rá. Szerettem volna képzőművészeti irányba menni, de nem így alakult. Még mindig sok minden érdekel, ami művészettel kapcsolatos, köztük a fazekaskorongozás is, épp ezért viccesen azt szoktam mondani, hogy még mindig nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek.

Kép

Kép: Emmer László

Ha képzőművész nem is lettél, azért a színészetben remekül megtaláltad önmagad, sikeres pályát tudhatsz magadénak.

Igen, bár most, a pandémia miatt színházi munkáim egyáltalán nincsenek. Óriási szerencsém, hogy három évvel ezelőtt a Magyar Televízió tartott egy castingot, amelyre engem is elhívtak, és a legnagyobb meglepetésemre megkaptam egy tudományos magazinműsor vezetését, a Multiverzumot. Nagyon szeretem ezt a munkát, mert számos helyre eljutottam általa, sok érdekes embert ismerhettem meg, és olyan témákkal is foglalkozhattam, amelyek felett egyébként lehet, hogy elsiklottam volna magánemberként.

Januártól indul egy új filmes heti magazin Nagytotál címmel az M5 csatornán, amelynek szintén műsorvezetője leszek.

Akartam is kérdezni, hogy így, az év vége közeledtével milyen projektek vannak kilátásban, de ezzel meg is válaszoltad a kérdést. Ám ne menjünk el a közelgő karácsony mellett sem! Gyerekként milyen ajándékot vártál a legjobban?

Nem is karácsonyra kaptam a legvágyottabb ajándékom, hanem a Mikulás hozott egyszer nekem egy csodaszép fonott babakocsit. Mindig el kellett mennem sétálni, amíg a Mikulás elhelyezte az ajándékokat otthon.

Süteményeket illetően bejgliimádó vagy, vagy szoktál valami egyedivel is kísérletezni a konyhában ilyenkor?

Nálunk az a megállapodás, hogy én főzök, édesanyám pedig süt. Ő készíti a bejglit, ami nagyon-nagyon finomra szokott sikerülni minden évben, persze ő mindig elmondja, hogy nem sikerült túl jól, mert nem elég édes, nem elég puha, de ez nem igaz. Szerintem csak azt várja, hogy dicsérjük. (nevet) Az idei karácsony lesz az első, amikor együtt készítjük a bejglit. Izgatottan várom! Emellett van egy specialitásom, egy karácsonyi puding, amelyet nem sütni, hanem gőzölni kell. Alig van benne liszt, gyakorlatilag aszalt gyümölcsökből és magvakból áll, és mindenki előszeretettel fogyaszt belőle.

Mit kívánnál magadnak a 2022-es évre?

Nagyon szeretnék már egy kis rendszert teremteni az életemben. Az elmúlt másfél évben nagyrészt otthon voltunk a pandémia miatt, és én mindig mondogattam, mennyi mindent fogok csinálni. Olyasmiket, amikben örömömet lelem. De aztán arra eszméltem, hogy eltelt háromnegyed év, és semmit nem tudok felmutatni. Kifolyt az idő a kezemből, elnyelt a mosogató, tűzhely, mosógép Bermuda-háromszöge. Mindenesetre jó tapasztalat volt ez arra, hogy rádöbbenjek, muszáj lefektetnem magamnak bizonyos kereteket, és igenis kell, hogy időt szakítsak a hobbijaimra, a kikapcsolódásra is.