Viselkedésünk „a génjeinkbe van írva” – vagy mégsem?

Napjainkban igen sok téves és valós tény kering arról, mennyiben genetikusan meghatározottak a betegségeink, viselkedésünk, döntéseink. Ezt a témát dolgozza fel egy, az interneten megjelent és közzétett előadás, amelyben világhírű tudósok osztják meg tudásukat az epigenetikával kapcsolatban. Cikkünk igyekszik közérthetően visszaadni dr. Máté Gábor orvos, a szenvedélybetegségek világhírű szakértője, dr. Robert Sapolsky, a Samford University neurológia professzora, dr. James Gilligan pszichiáter és dr. Richard Wilkinson, a társadalomepidemiológia professzorának okfejtéseit a környezeti tényezők és a genetika kapcsolatáról.

A hajlam nem jelent eleve elrendelést!

Skizofrénia vagy éppen figyelemhiányos hiperaktivitás – sokan meg vannak győződve róla, hogy csakis genetikus eredetű lehet e két betegség. Ez a megközelítés nem helytálló, hiszen néhány nagyon ritkán előforduló betegségen kívül semmi sincs genetikailag programozva, mondja dr. Máté Gábor. Bár több komplex betegséghez rendelhetők genetikai komponensek, amelyek hajlamossá tehetik az egyént az adott betegségre, de a hajlam nem egyenlő korántsem a predesztinációval, nem minden arra hajlamos egyénben alakul ki az adott betegség. „A szívbetegségek, rák, szélütés, reumás betegségek, autoimmun betegségek, elmebetegségek, szenvedélybetegségek egyike sem genetikailag meghatározott” – mondja a szakértő. Az emlőrákos betegek közül 100-ból csak 7 ember hordozza az emlőrákra hajlamosító géneket, a többi 93 nem, vagyis 93-nak nincs erre hajlama, mégis megbetegszik.

Dr. Máté Gábor egy igen érdekes vizsgálatra is felhívja a figyelmet, amelyet Montrealban végeztek. Öngyilkosság áldozatainak agyát vizsgálták boncolással. Kiderült, hogy ha egy öngyilkost gyermekként bántalmaztak, a bántalmazás genetikai változást eredményezett később az agyában. Ez a genetikai változás azonban nem volt meg azoknak az agyában, akiket nem bántottak. „Ez egy epigenetikus hatás. Az epi azt jelenti: fölötti. Tehát, az epigenetikus hatás az, amikor egy környezeti hatás be- vagy kikapcsol bizonyos géneket” – magyarázza az epigenetika lényegét a magyar születésű, Kanadában élő orvos, író.

Szerinte a genetikai érvelés megengedi azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyjuk a múlt- és jelenbéli szociális tényezőket. Véleménye szerint a genetikából eredeztetni egy kóros jelenséget nem más, mint meghátrálás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a társadalmi, gazdasági, politikai tényezőket, amelyek sok problémás viselkedés hátterében állnak.

Richard Wilkinson, a társadalomepidemiológia professzora szerint a gének különböző módon lehetővé teszik, hogy a környezetünkre reagálhassunk. „Némely kora gyermekkori hatás és gyermeknevelési forma hatással van a gének megnyilvánulására. Ki- és bekapcsol különböző géneket, hogy egy másik fejlődési pályára állítson, ami illeszkedik az adott világhoz, amelyben élnünk kell” – magyarázza a Nottingham Egyetem szakértője.

Kép

Kép: Rod Long/Unplash

Az emberi erőszakosság pusztán genetikai hajlam?

A közelmúltban számos más vizsgálat is folyt a gének hatásának kutatása kapcsán, például Új-Zélandon, ahol néhány ezer embert vizsgáltak meg rendszeresen születésüktől kezdve egészen a 20-as életéveikig. E kutatás során beazonosítottak egy abnormális gént, egy genetikai mutációt, amelynek volt valami köze az erőszakosságra való hajlamhoz, és ez nagy sajtóvisszhangot kapott. Azzal viszont alig foglalkoztak, hogy ez csak abban az esetben volt érvényes, amikor az egyén gyermekkorától súlyos bántalmazásnak volt kitéve. „A gyerekek ezzel az abnormális génnel nem lettek hajlamosabbak az erőszakra, mint bárki más, sőt, valójában kisebb volt náluk az erőszakosság aránya, mint a normális génekkel rendelkező embereknél, de csakis abban az esetben, ha nem bántalmazták őket gyerekkorukban” – magyarázza meg az eredményeket dr. James Gilligan amerikai pszichiáter.

Ha elhisszük, hogy minden alapból a génjeinkbe van programozva, elhisszük azt is, hogy semmit sem tehetünk, hogy az emberek erőszakra való hajlamát megváltoztassuk.

Az erőszakosság biológiai magyarázata nemcsak félrevezető, hanem képes kárt okozni Gilligan szerint, mert ha ezt elhisszük, nagyon egyszerű azt mondani: semmit sem tehetünk, hogy megváltoztassuk az emberek erőszakos hajlamát! Mindössze annyit tehetünk, hogy megbüntetjük, elzárjuk vagy kivégezzük őket. Ilyen hozzáállással nem érdemes a szociális környezet, a szociális létfeltételek javításán fáradozni.

A genetikai érvelés megengedi nekünk azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyjuk az embernek a múltbeli és jelenbeli szociális környezetét, annak hatásait. Egy találó megfogalmazással: „Minden a génekben van – ez egy olyan magyarázata annak, ahogy a dolgok vannak, ami nem veszélyezteti azt, ahogy a dolgok vannak.” Vagyis önfelmentés és a társadalmunk felmentése a dolgok jobbá tétele alól. A genetikai érvelés egyszerű megfutamodás Máté Gábor szerint, ami lehetővé teszi számunkra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a társadalmi, gazdasági és politikai tényezőket, amelyek sok problémás viselkedés hátterében állnak. 

„Génjeink tehát nem mindenhatóak”

Genetikai állatkísérletek során kifejlesztettek egy különleges technikát, amellyel kivettek egy gént egy egérből, ennek eredményeképp sem az egér, sem az utódai nem rendelkeztek azzal a génnel. Ez tulajdonképpen egy fehérje volt, amely a tanuláshoz és az emlékezéshez kapcsolódott – vázolja fel a lényeget dr. Robert Sapolsky, a Sanford Egyetem professzora, aki a neurológiai tudományok szakértője is egyben. Ezt a kísérletet az intelligencia genetikai alapjának bizonyítékaként értékelték és ünnepelték. „Ha fogod ezeket a genetikailag károsított egereket, és az áltagosnál sokkal gazdagabb, serkentőbb környezetben neveled őket, teljesen legyőzik ezt a hiányt” – hívja fel a figyelmet a teljes valóságra a professzor, ami egyben az epigenetikus elméletet támasztja alá.

Dr. Robert Sapolsky szerint, ha valaki ma azt mondja, bizonyos viselkedés a génekben van, tulajdonképp azt kellene értenie alatta, hogy

„Genetikai hozzájárulás van abban, ahogyan a szervezetek reagálnak a környezetre. Gének befolyásolhatják, mennyire kész egy szervezet megküzdeni egy adott környezeti változással.”

Hozzáteszi, ha a régi értelemben mondja az ember, hogy valami „a génekben van”, nagyon veszélyes és elterjedt téveszmével találhatja szembe magát, amely akár a „fajnemesítés” (eugenika) veszélyes vizére is irányíthatja a tudományt.

Forrás:

Emberi természet – interjú szakértőkkel (magyar szinkronnal)