„Engem a saját belső lemezjátszóm is kiválóan elszórakoztat” – Várdai István a koncerttermekben és a hétköznapokban
Várdai István nyolcévesen kezdett csellózni, huszonhárom évesen megnyerte a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyt, és mellé még a közönségdíjat is elhozta. Azóta a szakma, a közönség és a sajtó is odafigyel rá, ő pedig hatalmas tempóban dolgozik. Egymás után adja a koncerteket, művészeti vezetője a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, közben tanít a bécsi Zeneakadémián, és nagy erőkkel szervezi az augusztus 13-án kezdődő tizenkettedik Kaposfestet. Interjúnkban a zeneművész mellett a civil Várdai Istvánra is kíváncsiak voltunk, ő pedig szívesen beszélt családjáról, fellépések előtti izgalomról és rítusokról, s megtudtuk azt is, hogy miért nem visel szinte soha inget a hétköznapokon.
– „A zene olyan örömöt okoz, amelyet az emberi természet nem nélkülözhet” – mondta Konfuciusz. Önt már gyerekkorában is folyamatosan érték zenei hatások, hiszen édesanyja zongoratanár, édesapja karnagy-zenetanár. Miért épp a gordonkát választotta?
– Ahhoz, hogy gordonkán játsszunk, a hangszert szinte teljesen át kell ölelni. Beékelődik az ember mellkasába és lábai közé, vagyis érezhetjük minden rezdülését, és ez nagyon motiváló. Hangfekvése az emberi hang tartományában mozog – mély basszustól a koloratúr szopránig –, s a hangszerek közt betöltött funkciója is roppant sokoldalú. Először csak ösztönösen vonzódtam a csellóhoz – csak később mutatkozott meg, hogy milyen nagyon passzol a személyiségemhez.
– Emlékszik még az első koncertjére? Hogy mit érzett és mit játszott?
– Egy zeneiskolai koncert egyike volt az első koncertjeimnek, és előtte rettenetesen izgultam, de valahogy a zene és a hangszer, illetve a tanáraim instrukciói átsegítettek az izgalmon, és minden rendben ment. Fantasztikus volt érezni a közönség lelkesedését, és a mai napig úgy gondolom, hogy felemelő érzés, amikor az ember önmagának és másoknak örömet tud okozni.
– Van bevált rítusa fellépés előtt?
– Mindig lefekszem a földre koncert előtt. Ez segít, hogy fejben rendszerezzek, összegezzek, jót tesz a gerincemnek és segít relaxálni. A fellépések napján mindig nagyon figyelek az elfogyasztott koffein- és szénhidrátmennyiségre, semelyiket nem viszem túlzásba.
– És ha épp nincs fellépése, mivel szokott „bűnözni”?
– Édességeket nemigen eszem, kivéve macaront. A feleségemnek van most egy mozzarellás, fetás tésztasalátája, ami nagyon ízletes. Mostanában azt fogyasztom a legszívesebben.
– Roppant gazdag repertoárral rendelkezik, de ha csak néhányat lehetne választania azon zeneszerző géniuszok közül, akiknek a műveit legszívesebben mindenkinek felírná receptre, kiket említene?
– Bachot mindenképpen, és Beethovennek is vannak olyan darabjai, amik nagyon motiválóan tudnak hatni, például az Eroica, a VII. szimfónia vagy a cselló-zongora szonáták, és alkalomadtán ott van Schubert C-dúr fantáziája, a Wanderer-Fantasie is.
– Könnyűzenét nem is hallgat szabadidejében?
– Én próbálom a funkciójuk szerint értékelni az egyes zenéket. Ha olyan kedvem van, hallgatok könnyedebb zenét is, de például az RnB-t húsz perc után megunom. Az élet körülöttem olyannyira felgyorsult, hogy számomra az igazi kikapcsolódás az, amikor teljes csönd van körülöttem. Engem a saját belső lemezjátszóm is kiválóan el tud szórakoztatni.
– Régóta tudjuk, hogy a zenehallgatás és a zenetanulás transzferhatásai páratlan értékűek. Magamon eddig mindig azt tapasztaltam, hogy a klasszikus zene hallgatása – különösen Vivaldi művei – lényegesen csökkenti a pánikrohamaim intenzitását.
– Kísérletek bizonyítják, hogy a zene gyógyító hatású. A hang egy közeg mechanikai rezgése, ami hullámokban terjed. A rezgések képesek kapcsolódni a saját rezgéseinkhez, ennélfogva érzelmeket is képesek kiváltani belőlünk. Ha az ember egy megnyugtató zenét hallgat, garantáltan lassulni fog a pulzusa és megnyugszik. Nekem is volt korábban pánikrohamom, utólag tudom, hogy a fokozott izgulás indukálta. Ekkoriban még nem tudtam tudatosan bánni a légzésemmel, de aztán tanultam néhány technikát, köztük az Alexander-technikát, ami nagyon bevált, és a zavaró izgulás abbamaradt.
– Milyen az a Várdai István, aki épp nem koncertezik, tanít vagy zsűrizik? A hétköznapokon is öltönyt visel?
– A múlt évi Kaposfesten a harmadik napon eljutottam oda, hogy abban a pólóban mentem ki a színpadra, amiben próbáltam. Egyszerűen nem volt időm átöltözni. A hétköznapokon elég ritkán veszek fel inget, mert általában nem jók a méretek a magasságom miatt. Van pár darab, amit szabó készített, azokba legalább beleférek. Úgy gondolom, hogy a koncerteken azzal is meg lehet tisztelni a zenét, ha olyan fellépőruhát vesz fel az ember, amiben nem feszeng, s ami nem akadályozza a koncentrálást. Persze azért meg kell adni a módját.
– Egy éve született meg második gyermeke – a kisfia után egy kislánnyal bővült a család. Mit érzett, amikor először meglátta, kezébe fogta?
– Olyan ez, mintha kiteljesedne az univerzum, és a lét egy másik szintre emelkedne, ahol minden félelem és probléma okafogyottá válik.
– Engedékeny szülő?
– Nagyon. Abszolút le lehet venni a lábamról egy mosollyal. Egy pontig legalábbis.
– Feleségével milyen a családképük, úgy értem, milyen nevelési elvekben hisznek?
– Konkrét nevelési elvek nincsenek nálunk, inkább úgy fogalmaznék, hogy inspiráláson alapuló pedagógiát alkalmazunk. Következetességre, emberségre, egymás és mások iránti toleranciára tanítjuk őket, és próbáljuk távol tartani az egészségtelen egoizmustól. Nem erőltetjük rájuk a zenét, de ha majd úgy érzik, hogy szeretnének zenével foglalkozni, teljes mértékben, örömmel fogjuk támogatni a törekvéseiket.
– Nemsokára kezdődik Kaposvár legjelentősebb komolyzenei fesztiválja, a Kaposfest. Milyen érdekességeket emelne ki a rendezvények sorából?
– A klasszikuson belül a könnyedebb és fajsúlyosabb műfajok aránya mindennap megmutatkozik. Különleges hangszerek is helyet kaptak idén: először áll a Kaposfest színpadára Avi Avital, a világ legismertebb mandolinművésze, és első alkalommal játszik Magyarországon Ksenija Sidorova világhírű harmonikaművész. Több koncerten is fellép Matvey Demin fuvolaművész, a Csajkovszkij Verseny fúvós kategóriájának győztese, valamint Eldbjorg Hemsing norvég és Alexis Cárdenas venezuelai hegedűművész.
– Baráti Kristóffal hét évvel ezelőtt vették át a fesztivál művészeti vezetését Kelemen Barnabástól és Kokas Katalintól. Mi motiválta önöket a kezdetekkor?
– A Kaposfest már akkor egy jól felépített és virágzó fesztivál volt, amikor átvettük a művészeti vezetését, de az mindenképpen motivált minket, hogy ezt a fantasztikus eseménysorozatot hogyan lehetne még magasabb szintre emelni. Nagyon tetszettek Kaposvár adottságai, többek között a Kossuth tér, a Csiky Gergely Színház és a Liszt Ferenc Zeneiskola Hangversenyterme. Mindemellett pedig minden fellépő művésznek nagy élmény a közönséggel együtt töltött minőségi egy hét.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>