Ember tervez, Sziszüphosz sosem végez! – Miért mindig akkor jön a szerelő, amikor kupi van?

Ember tervez…! Én például vasárnap azzal a tudattal hajtottam álomra a fejem, hogy másnap a home office-ban hallgatok egy kis Bachot, és amíg vidáman csicsereg a fülembe a barokk, rendes munkaidőben elvégzem a feladataimat, majd elhozom a gyereket az óvodából, utána pedig eltakarítom a hétvégi játék- és főzésmaraton romjait. A gondtalan „koncsertók” helyett azonban Beethoven jött, tőle is az ötödik szimfónia, a szerelő pedig mindig akkor kopogtat, amikor arra van a legkevésbé szükséged, hogy beengedj valakit az otthonodba.

mosatlan tényérok
A kép illusztráció – Forrás: Freepik

„Ennek a gyereknek forró a homloka” – a megállapításom egy csapásra szétzúzta a napirendemet, de nincs mese: a gyerek az első. Kimentem a konyhába, hogy főzzek egy mézes teát, de hiába emeltem fel a kart, víz helyett csak morgás jött a csapból. Magyarázatot a postafiókban pihenő e-mail adott, ami a társasházi levelezőlistára érkezett valamikor az éjszaka folyamán: „Zubogott a csövekben a víz, el kellett zárnom a főcsapot.”

Túl sok információ volt ez a reggeli első kávé előtt, amit víz híján nem tudtam elfogyasztani.

„Nincs mese, ki kell hívni a szerelőt” – hangzott el a diagnózis, közben lassított felvételként peregtek le a szemem előtt az alábbi képek: mosatlantorony, szennyeshalom, fogkrémes tükör, kajafoltos konyhapadló, a plüssmackó-világtalálkozó romjai, aknamező legóból, valamint a bevehetetlen hálószoba (ó, miért is hoztam fel a szüleimtől azokat a ruhákat, amiket kamaszkoromban hordtam utoljára, mégis fel akartam itthon próbálni őket, hogy elbüszkélkedhessek azzal, hogy vásárlás helyett újrahasznosítok?!). 

Káosz és Jung

A takarítás nemcsak a beteg gyerek és az elvégzendő munkamennyiség miatt volt lehetetlen, hanem azért is, mert az egyenletből hiányzott az egyik legfontosabb képlet: a H2O. Ekkor eszembe jutott, mit mondott Carl Gustav Jung: „A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény”! Gondoltam, érdemes tovább menni ezen a jungi vonalon. A mosatlanokat besuvasztottam a sütőbe, a szennyesből ferdetornyot alkottam, majd letakartam egy színes huzattal, ösvényt vágtam a plüssök között (így már nem is kupi, hanem díszsorfal!) „et voilà”! Az eredményre nem vagyok büszke, de miközben várom a szerelőt, próbálok arra gondolni, hogy „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”.

Végül én vittem őt körbe a négylakásos házon, így lopva bepillanthattam az alattunk lakó kisgyerekesekhez, ahol persze gyönyörű rend volt (hogy csinálják?). Aztán a mi lakásunk következett, belépett a srác, s belőlem rögtön kiszakadt az, hogy „Bocsi a rendetlenségért”, ő pedig „Hölgyem, én már sok mindent láttam” nézéssel mosolygott rám vissza.

Amikor tekintetem a mosógépre tévedt, erősen kitágult pupillákkal szuggeráltam a tetején felejtett igencsak feltűnő színű fehérneműt.

Azon morfondíroztam, hogy tegyek úgy, mintha ott se volna, vagy vegyem el? Végül csendben odasomfordáltam, és mint egy ragadozó, lecsaptam a prédára, majd a zsákmánnyal a ferdetorony mögé bújtam.

Nem jön ki a matek

Amikor elhárították a hibát, nem tudtam igazán örülni annak, hogy végre újra van vizem, mert azon bosszankodtam, miért pont most lett átjáróház az otthonunk, amikor pár napja olyan szép és tiszta volt minden? Sokak szerint túl nagy ügyet csinálok belőle, a férjem is csak nevet ezen, mert szerinte senkinek semmi köze ahhoz, hogy éppen milyen állapotok uralkodnak a lakásban, de ő könnyen beszél! Amikor felvetődik a kérdés, hogy miért van rendetlenség, ma is mindig a nőre mutogat a társadalom, hiszen, ha nem csillog a WC, az egyértelműen a mi kudarcunk. Általános vélemény, hogy a rendetlenség a mi belső káoszunkat, igénytelenségünket tükrözi, meg ha elég jól nevelnénk a gyerekeinket, akkor mindig elpakolnának maguk után, és a zoknikat is összehajtanák, no meg persze ha nem törődnénk annyit a munkánkkal, több időnk lenne az „igazán FONTOS dolgokra”.

Én inkább úgy látom, hogy miközben ma már teljesen természetes, hogy a nő bedobja a fizetését a közösbe a költségek felére, a társadalom továbbra is elvárja, hogy a házimunka száz százalékát ő végezze a családban, így viszont nekem nem jön ki a matek! Nálunk a férjem kiveszi a részét a feladatokból, amennyire teheti, de ő is nagyon sokat dolgozik (ki nem manapság?), szóval a maradék időnket szívesebben töltjük a kislányunkkal, mint állandó törölgetéssel. 

Kép
kupi
A kép illusztráció – Forrás: Freepik

„Hagyd a dagadt ruhát másra!” „OK!”

Régen azt hittem, majd egyenként összeválogatom a legjobb hozzávalókat az életemhez, aztán rá kellett jönnöm, hogy a dolgokat csomagban kapjuk.
Szeretnék szuper anya, feleség, a társaság közepe, a hivatásom legjobbja és a takarítás királynője lenni, de nem megy.
Mivel az anyaságomból és a munkámból nem szeretnék lejjebb adni, bizony legtöbbször a konyha(pucoló)tündér húzza a rövidebbet. Állandó koszban élni nyilván nemcsak csúnya, hanem egészségtelen is, ezért rendet csinálni mindig találok időt, de a rendtartás teljesen más tál tészta, állandó készültség, sziszüphoszi munka.

A szülés előtt sokat gondoltam József Attila „Mama” című költeményére, és arra, hogy mennyi gyermeki csalódottság koncentrálódik a versben. Vajon másképpen alakultak volna Attila dolgai, ha „őt viszik inkább a padlásra”, ha az anyja fizikailag és érzelmileg elérhetőbb számára? Sajnos ez keveseknek adatott meg akkoriban, de ma már általában nagyobb az emberek döntési szabadsága. Örülök annak, hogy amikor legutóbb a lányom azt mondta, a mosás ráér, menjek inkább kártyázni, eleget tettem a kérésének. Úgy tűnik, hogy a nemi sztereotípiák miatt belém van kódolva, hogy rosszul érezzem magam, ha úgy tör rám valaki, hogy éppen nagy a kupi, de most itt az ideje az átprogramozásnak!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti