Élet a császármetszés után

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a császármetszések arányát 10–15 százalékosra kellene csökkenteni.

Ennek ellenére ma Magyarországon százból negyven nő számíthat arra, hogy ilyen módon fogja világra hozni gyerekét.

Ehhez képest a kismamák tájékozatlanok a beavatkozással kapcsolatban, a témát a mai napig rengeteg tévhit övezi, sokan tabuként kezelik magát a kérdéskört is. Arra még a szülésfelkészítőkön is minimális idő jut, hogy elmondják a leendő anyukáknak, mire számítsanak, ha a vajúdás császármetszéssel végződik, a műtét után pedig gyakran csak a sebkötözés lépéseiről kapnak tájékoztatást. Pedig a megfelelő gyógyuláshoz arra van szükség, hogy az érintett édesanyák ezen túlmenően is figyeljenek a felépülésre.

Nem várt császármetszés

„2014-ben hoztam világra első kisfiam, császármetszéssel. Ennek lehetőségét orvosom többször is belengette arra hivatkozva, hogy számítani kell rá, mert túl nagy a baba. Ennek ellenére reménykedtem, nem erre készültem. Tudtam ugyanis, hogy önmagában a nagy súly nem indokol császárt, csak az orvosok a hiányos irányelvek és a jogi környezet miatt – Magyarországon évek óta nincs érvényes nőgyógyászati protokoll! – gyakran indokolatlanul terelik ebbe az irányba a kismamát.

Egy elvégzett császárért ugyanis ritkán perelnek, egy el nem végzettért inkább, ha baj van” – mondja Kiss Verus.

Egészségügyi újságíróként a témára az átlagnál nagyobb rálátása volt, mégis azon kapta magát, hogy tizenkét óra vajúdás után ott fekszik a műtőasztalon, és a kiszolgáltatott helyzetben és a módosult tudatállapotban még kérdezni sincs ereje. Bár elméletileg tudta, miként zajlik a beavatkozás, senki nem mondta el neki, hogy mit kell tennie a heggel, hogyan segítse elő a sebgyógyulást. A kórházban ugyan találkozott gyógytornásszal, de ő csak leszidta, hogy elefántnyira dagadt a lába, miért fekszik még mindig – azt viszont senki nem mondta, hogy ha mihamarabb felkelne, és célzott gyakorlatokat végezne, akkor mindez mérsékelhető lenne. Gyermekét ráadásul az „aranyórára” sem kaphatta meg, majd órákra szeparálták, ami rányomta a bélyegét a gyermekágyi időszakra.

Kihívás az orvoskeresés

Második kisfia 2016-ban jött világra, kórházváltást követően, ismét császármetszéssel, annak ellenére, hogy nem rohant az első fájásokkal az intézménybe, és több fórumon tájékozódott a császár utáni hüvelyi szülés lehetőségeiről. Viszont ez a szülés már „gyógyító” volt: második fia azonnal vele lehetett, mellre kerülhetett, az apa is megkapta „szőrkontaktusra”. A babát nem adta be a csecsemősökhöz sem – a csodálkozó tekintetek ellenére –, tudván, az első órák és napok rendkívüli jelentőséggel bírnak a későbbiekre nézve. A műtét után már gyógytornára járt, rengeteg kezelést kapott, sok egyéb mellett kipróbálta a kineziotape-et, a manuális terápiákat. Nem sokkal a pici érkezése után lakhelyet is váltottak, a fővárosból egy agglomerációs településre költöztek. Ott ismerte meg Rákosi Dóra gyógytornászt, aki maga is négyszeres császáros anyuka.

A csoportos tornák után rengeteget beszélgettek, megvitatták azt is, hogy a műtéti úton szülő kismamák mennyire nem találják a helyüket a Facebook-csoportokban, hogy a császáros anyukák a sebkezelésen túl nem tudják, mire kell még figyelniük a műtétet követően, vagy hogy milyen szövődményekkel járhat egy ilyen hasi műtét.

Mozgásban maradni

„Én is csak Dórától hallottam arról, hogy a heggel érdemes foglalkozni, masszírozni, kenegetni. Ugyanilyen fontos a mozgás: a császárral szült anyukáknak már a kórházban el kellene kezdeniük a gyógytornát, erre bátorítani kellene őket akkor is, ha szakember nem áll rendelkezésre. Az orvos és a szülésznő arra sem hívta fel a figyelmem, hogy a műtét utáni összenövések kialakulásának esélyét tornával tudom csökkenteni. Azt sem mondták el, hogy mik az esélyeim a császár utáni hüvelyi szülésre” – mondja Verus. Akarnak ugyanis harmadik gyereket, és ugyan elméletileg nem kizárt a természetes út, az orvosok többsége (két) császár után már lehetőséget sem ad erre. Ezt sok helyen a nem naprakész kórházi protokollok sem engedik. Pedig egy újabb műtét mindig nagyobb rizikó, mint egy hüvelyi szülés, pláne, ha nem is áll fenn nyomós indok.

Ennek ellenére a kismamák is evidenciaként kezelik, hogy a műtét után már kizárt a hüvelyi szülés, ebbe belenyugszanak egy esetlegesen traumatikus szülésélmény után is.

Kép: pxhere

Tévhitek kereszttüzében

„Dóra és én egyaránt néztük a fórumokat, amelyeken folyamatosan tévhitekkel, nagyfokú tájékozatlansággal találkoztunk. A közvélemény pedig sokszor elítéli a császáros anyukákat” – emeli ki Verus. Megszületett a kismamáknak hiteles információt és segítséget jelentő Császárvonal gondolata. A projektről Dórával ötleteltek a legtöbbet, lektorokat kértek fel, hogy hitelesítsék munkájukat. A tartalmi rész java részét Verus írta, és olyan dúlával, szülésznővel, aneszteziológussal, háziorvossal, szexológussal, hordozási tanácsadóval, pszichológussal lektoráltatta, aki maga is császárral szült. Olyan szülész-nőgyógyászt is kerestek, aki a témáról naprakész, tudományos bizonyítékokon alapuló információkkal rendelkezik, így lett a projekt védnöke dr. Prosszer Mária, aki egyben lektorálta is a szövegeket. A szoptatás- és kötődéspárti anyag az applikációban 100 oldalnyi lett, rengeteg gyakori kérdéssel, tippel, szótárral, szülési terv- és kórházipakk-összeállítóval, gyógytornavideókkal. Az applikációt Verus szoftverfejlesztő férje készítette, a munkát éjjelente végezték, miután elaludtak a gyerekek. Bár a projekt még nincs teljesen kész – három lába lesz, abból a Facebook-közösség és az androidos applikáció már működik, de hamarosan a weboldal és az alkalmazás iOS-verziója is elkészül. Sok kismama kaphat itt segítséget.

Hiába cél ugyanis, hogy a császárok száma csökkenjen, pusztán emiatt nem lehet a műtéti úton szülő kismamákat magukra hagyni. Segíteni kellene, hogy az érintetteket minél kevesebb meglepetés érje. Az utólagos feldolgozás is könnyebb akkor, ha az anyukák előre készülnek erre az eshetőségre is.  

Gyógyító mozgás

„Nem reprezentatív felmérésünk szerint – 3636 édesanyát kérdeztünk meg tavasszal – a császáros kismamák 86 százaléka egyáltalán nem találkozik gyógytornásszal a műtét után, pedig a megfelelő testmozgás nagyon fontos. Keringésjavító, átmozgató gyakorlatokra – ami ilyenkor még inkább csak bokakörzés, combfeszítés, térdhajlítás, popsiemelés, ágy szélére való kiülés – egyből szükség lenne, amint az érzéstelenítő hatása megszűnik. Tehát a műtét után már hat órával” – mondja Rákosi Dóra gyógytornász. Hozzáteszi, a mozgás nemcsak a regenerálódást és a szöveti gyógyulást segíti, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a kismama pszichésen is jobban érezze magát, és a kicsit könnyebben el tudja látni. A fizikai aktivitás a fájdalmat is csökkenti. A kismamáknak a mozgás mellett a testtartásra is érdemes figyelniük, az ugyanis az egész testre és a hegre is hat. Az etetésnél, pelenkázásnál, játék közben használt előre görnyedő tartás állandósulása kihathat a seb keringésére. Sokszor a kismamák a heg miatt nem mernek törzsfordítást sem végezni, félnek a természetes mozgásoktól. Az ezt is korrigáló gyógytorna az első három hónapban mindenképpen fontos. Ha nincs panasz, akkor ezt követően már kezdődhet a törzsizom és a szétnyílt hasizom erősítése, de a császárral szült édesanya csak fokozatosan térhet vissza korábbi rutinjához.

Dóra azt szokta javasolni, hogy futással például legkorábban csak hét hónappal később próbálkozzanak az anyukák (ha nincs semmi panaszuk az addigi mozgásoktól), addig tartózkodjanak minden olyan mozgástól is, amely komolyabb ugrálással jár.

A futás a műtét után három hónappal még azoknak sem javasolt, akik amúgy hozzá vannak szokva a rendszeres edzéshez. Fontos, hogy az anyák figyeljenek a testük jelzéseire is, hogy mi az a mozgás, ami jólesik és nem túl megterhelő.