Egy titokzatos szent, aki saját maga számára is érthetetlen csoda volt – Pio atyára emlékezünk
„Magam számára is misztérium vagyok” – állította Pietrelcinai Szent Pio, akinek olyan csodás képességei voltak, amelyek az emberi ész számára felfoghatatlanok. Olvasott az emberi lelkekben, testhőmérséklete a 48 fokot is elérte, ötven éven át viselte testén Krisztus sebeit, intenzív virágillatot árasztott magából, egy időben egyszerre két helyen volt jelen, közbenjárására sokan meggyógyultak, és tudta, mikor fog meghalni. Halála napján, szeptember 23-án emlékezik meg Pio atyáról a katolikus egyház.
48 fokos lázban égve
Pater Pio úgy élt az emberek között, mint egy űrlény, aki nem evilágból való, és akin nem találnak fogást a természet törvényei. Valóságos létra volt ég és föld között; megnyitotta az eget, csodákat zúdítva a hétköznapok hús-vér világába, és sokakat vezetett Isten felé. Bár 1887-ben született, úgy sanyargatta magát, mint egy középkori szent. Fiatal szerzetesként fűtetlen szobájában gyakran aludt a földön, feje alá pedig követ helyezett párnaként. Állandóan betegeskedett, és annyira legyengült a szervezete, hogy az orvosok sem tudtak vele mit kezdeni. Azt hitték, a pappá szentelését sem éri meg. Elöljárói hosszabb hónapokra hazaküldték, ahol egy szalmából tákolt kunyhóban időzött, csendességben.
Nap mint nap fizikai és lelki fájdalmakat élt át, démonokkal küzdött, köhögési rohamok törtek rá, és felszökött a testhőmérséklete.
„Mintha kemencében lennék, de mindvégig öntudatomnál” – így tombolt testében a 43, 45, sőt 48 fokos testhőmérséklet. A lázmérők szétpattantak a forróságtól, de a lovak hőmérője megmutatta az igazságot. Az olasz szerzetes lélekben is izzott, és fáradhatatlanul tevékenykedett sokak megtéréséért. Pio atya alig táplálta vézna testét; általában egy bögre forró csokoládét fogyasztott naponta, de egyszer pár héten keresztül csak néhány korty vizet bírt magában tartani. A jó levegő miatt San Giovanni Rotondo kolostorába küldték, az Adriai-tenger partjára, Gargano hegyére. Ez lett az otthona földi élete végéig.
„Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz”
A ferences szerzetesek 1918. szeptember 17-én ünnepelték a stigmatizáció napját, amikor Assisi Szent Ferenc megkapta a testén Krisztus sebeit. Másnap Pio atya a feszület előtt imádkozott a templomban, és Jézus vérző sebekkel jelent meg előtte. Sebeiből sugarak törtek elő, amelyek behatoltak a szerzetes kezébe, lábába és mellkasába. Összeroskadt a testébe nyilalló fájdalomtól, és amikor a bal oldalához nyúlt, véres lett a tenyere. A vérzés nem akart elállni, ezért rongyokba bugyolálta magát. Amikor a házfőnök tudomást szerzett a csodáról, megérintette a sebeket, mint a kételkedő Tamás apostol, és vizsgálatot rendelt el.
Luigi Romanelli professzor, klinikai főorvos megmagyarázhatatlannak tartotta a két kézfej, a két lábfej és a mellkas mély vágásait, amelyekből vér folyt. Két héten át gyógykezelték, és naponta fertőtlenítették a sebeket, cserélték a kötést, de hiába. Nem lehetett begyógyítani egyiket sem, és az orvosok feltételezése szerint legalább egy csészényi vérveszteséget okozhatott naponta. „Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz” – mondta Jézus Pio atyának, aki így halála időpontját is megtudta.
A stigmák mellett a vállán is megjelent egy sérülés, amely Krisztus keresztjének a nyoma volt. Csak a későbbi II. János Pál pápának árulta el, hogy mind közül ez a legfájdalmasabb sebe.
Pio atya halála után három évvel, amikor lepecsételt ládáiból előkerültek a ruhadarabjai, a gyapjúingén egy tíz centiméter átmérőjű, kör alakú vérfoltot találtak a jobb váll alatt. Ezt a stigmáját titkolta. Szintén csak egyetlen embernek beszélt arról, hogy nagy fájdalmat okoznak a fején a töviskoszorú nyomai. A sebeiből erős virágillat áradt, amelyet a szenten kívül mindenki érzett, aki mellett elhaladt.
Aki pupilla nélkül látott
Pietrelcinai Szent Piót sokan kérték, hogy imádkozzon gyógyulásukért. Wanda Poltawska, négygyermekes lengyel édesanya és orvos, aki a ravensbrücki koncentrációs tábort is megjárta, váratlanul rákos beteg lett. II. János Pál pápa, aki akkor még lengyel püspök volt, Pio atya közbenjárását kérte a gyógyulásáért. Az ima meghallgatásra talált, és a gyógyult személyesen is felkereste San Giovanni Rotondót, hogy hálát adjon. A szentmisét követően Pio atya odalépett a nőhöz, és megkérdezte tőle: „Hát minden rendben van?”
Wanda Poltawskát nemcsak ez lepte meg, hanem a szentmisében az átváltoztatás is. Észrevette, hogy a pap kezén a kötés vöröses foltot engedett át, és orvosként látta a fájdalmat az arcán.
Egy alkalommal egy olasz, vakon született kislány látogatta meg a népszerű szerzetest. A találkozás után látott, de továbbra sem volt pupillája.
Ugyanabban az időben, egyszerre két helyen
A csodás gyógyulások között olyanok is előfordulnak, amikor Pio atya a kolostor falai között, cellájában tartózkodott, mégis találkoztak vele egész más helyen lévő kórházi szobában. Bilokációnak hívjuk azt az állapotot, amikor a testet nem köti tér és idő, azért ugyanabban az időben egyszerre több helyen is megjelenhet. Úgy képzelhetjük el, mint a feltámadt Jézust, aki tanítványait felkereste, és zárt ajtókon keresztül lépett eléjük.
Egy Hong-Kong-i hitetlen nő több műtéti beavatkozáson is átesett, de nem tudták megszüntetni a belei szivárgását. Erős fájdalmat érzett, és alig maradt esélye a túlélésre. Egy barna köpenyes férfi lépett a kórházi ágyához, megfogta a kezét, és imádkozott érte. Biztatta, hogy véget értek szenvedései. A beteg látta, hogy a csuklyás férfi kézfején hegek vannak, de akkor még nem ismerte. Másnap minden értéke jó lett, és teljesen meggyógyult. Viszont hiába próbálta megkeresni a papot, hamarosan kiderült, hogy Pio atya 1968-ban meghalt, őt viszont 1977-ben látogatta meg a kórházban.
Szintén rejtélyes eseményként tartják számon, amikor a második világháború idején amerikai bombázók azt a parancsot kapták, hogy ostromolják San Giovanni Rotondo városát.
Amikor felkészültek a lőszer kibocsátására, egy barna köpenyes, szakállas, sebzett kezű szerzetest láttak a levegőben, a repülőgép előtt, aki arra kérte őket, hogy forduljanak vissza.
Később az egyik pilóta felismerte Pio atyát, aki rámosolygott, és a vállára tette a kezét.
Egy alkalommal, amikor Mindszenty bíboros a budapesti, Conti utcai cellájában szentmisét szeretett volna bemutatni, és Pio atya segítségét kérte imájában, az olasz szerzetes meglátogatta őt a börtönben, és elvitte a szükséges eszközöket.
A sebek nyom nélkül eltűnnek
Halála pillanatában a sebek behegedtek, nyom nélkül, ezt a halálakor jelenlévő orvos igazolta. 1968. szeptember 20-án letelt az ötven év, amit Jézus ígért a szent életű embernek. Két nappal később, vasárnap kerekesszékben és legyengült állapotban mutatta be Pio atya utolsó szentmiséjét. Az áldás alatt összeesett. Éjszaka meggyónt, felvette a betegek szentségét, és éjjel két óra harminc perckor meghalt. Több mint százezren vettek részt a temetésén. II. János Pál pápa, akinek a hagyomány szerint előre megjövendölte pápaságát, 1999. május 2-án boldoggá, 2002. június 16-án szentté avatta őt. Különleges képességei ellenére Pio atya alázatos és egyszerű maradt. Talán ez sokkal nagyobb csoda, mint az őt körbevevő természetfeletti jelenségek.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>