Eger csillaga, Gárdonyi Géza, aki Istentől egy időre eltávolodott, majd visszatért hozzá

A pályaelhagyó tanító

Gárdonyi Ziegler Géza néven született 1863 augusztusában a Gárdony külterületének számító Agárdpusztán, ahol apja, Ziegler Sándor uradalmi gépmesterként dolgozott. Az elmagyarosodott Ziegler család Szászországból származott, az ősök kovácsok, vasművesek voltak, Sopron közelében, a Várvidéken telepedtek le. Az apa fiatal, vagyonos kovácsmester volt, majd gépésztechnikus, aki Bécsben alapított egy vasipari üzemet az 1840-es évek derekán, 1848-ban azonban gyárát odahagyva Pestre ment, és Kossuthnak ajánlotta fel a szolgálatait.

Fegyverüzemet alapított, amely Pesten, majd Nagyváradon működött, Világos után pedig szökve, kalandos úton tért vissza az országba. A hatóságok le is tartóztatták, ám barátai hamis alibit szolgáltattak neki, így elengedték. Ezt követően, vagyonát veszítve kovácsként, gépészként számos hazai uradalomban dogozott, épített gőzmalmot, volt cséplőgép mellett gépmester. Feleségül vette 1860-ban a kisnemesi származású Nagy Teréziát, hét gyermekük született, de közülük csak Géza és két öccse érte meg a felnőttkort.
A család az apa gyakori állásváltoztatásai miatt számos faluban lakott, sőt Pesterzsébeten és Óbudán is. Géza az elemi iskolát Pesten kezdte, de kisdiákként a gyakori költözések miatt sok helyen megfordult. Sárospatakon tanult 1874-től, két év elteltével a pesti Kálvin téri református gimnáziumban tanult, ott is érettségizett, majd Egerbe került, a Líceumba, az Érseki Tanítóképzőbe.

Sem lelkes, sem jó tanuló nem volt, ám itt írta a helyi diák- és élclapokba első publicisztikáit, karcolatokat, humoros és gúnyos tárcákat, és már használta a Gárdonyi írói álnevet, amelyet hivatalos névként csak jóval később vett fel.

Gyakorló majd kezdő tanítóként ő is vándorútra indult, Somogyban, majd Devecserben, Sárváron tanított, közben 1882-ben megszerezte a tanítói oklevelet. 1884–85- ben Dobronyban volt kántortanító, de egyre inkább az írás, az újságírás vonzotta, tanítóként az egyházi hatóságok zaklatásait is megelégelte.

Kép

Gárdonyi Géza fiatalon

Művészek és bogarak között 

A következő években pesti, győri, szegedi, aradi lapok munkatársa volt, gyakran költözött, lényegében szellemi szabadfoglalkozásúként tartotta fenn magát. Ekkor már írt verseket, novellákat, népszerű ponyvaregényeket, megszülettek első igényesebb regény- és színdarabpróbálkozásai. Pestre költözött 1891-ben, Bródy Sándor barátsága révén állandó munkatársa lett a Magyar Hírlapnak, parlamenti tudósítóként is dolgozott, bekerült az írói társaságba, kezdett nevet szerezni magának.
Barátságot kötött Feszty Árpáddal, egész jó hegedűs lévén a híres prímással, Dankó Pistával, társasági találkozásokkor nagy tisztelettel nézet fel Jókai Mórra. Egerbe költözött 1897-ben, házat, majd szőlőt vett magának. 

Kép

Dankó Pista

Idővel botanikus kertet telepített, szabadidejében növénygyűjtéssel, bogarak és pókok megfigyelésével foglalkozott. 

Közben azonban egyre nagyobb lendülettel és egyre több sikert aratva írt, sorra jelentek meg folyóiratokban és könyv alakban különféle műfajú munkái, állandó szerződéssel a Singer és Wolfner kiadónál kötelezte el magát. 

Az én falum című népies novellagyűjteménye alkalmi írásaival belépett az irodalom világába, legnagyobb írói sikerének ideje azonban 1899-ben érkezett el, amikor folyóiratban, részletekben kezdte közreadni az Egri csillagokat, amely rövidesen könyv alakban is megjelent, a későbbi kiadásokat azonban fáradhatatlanul tovább javította.  

Történelembe burkolva 

Az alapjaiban hiteles történelmi regény a magyar kitartás és hősiesség, a hazaszeretet példáját, a helytállás mintáját kínálta. Gárdonyi törekedett a történelmi hűségre, komoly históriai előtanulmányokat végzett, áttekintette a történelmi és irodalmi forrásokat, járt Konstantinápolyban, alapos gyűjtőmunkával a vár védői közül csaknem háromszáz egri hős nevét, személyi adatait is azonosította, ez a tisztelgő és emlékező adatsor pedig függelékként bekerült a mű régebbi kiadásaiba.
 
Közben több európai országban, francia, olasz és német földön tett utazásokat, Párizsban járva már egy új történelmi regényre készült, és ihletet meríteni felkereste azt a catalaunumi síkságot is, ahol egykor, 451-ben a népvándorlás viharaiban a hunok és a rómaiak mérték össze erejüket. Meg is jelent 1902-ben A láthatatlan ember, Zétának, egy rabszolgafiúnak és egy hun lánynak a plátói és tragikus szerelméről szóló történet, amelyhez Attila király és birodalma, valamint a korabeli Konstantinápoly kínálta a történelmi keretet. 

Ebben az időben színpadi sikert is aratott Gárdonyi: bemutatták Pesten A bor című, népszínművek világát idéző darabját. 

Ez egy gazda és felesége között pár pohár bor elfogyasztása miatt támadt házastársi konfliktus bemutatása volt, de versek, novellák, regények egész sora született tollából. 

Kép

Kép: Wikipédia

Társas élet és magány 

Miközben a századfordulóra írói karrierje kiteljesedett, Gárdonyi a magánéletében nem volt sikeres. Feleségül vette 1885-ben Csányi Máriát, akitől három fia és egy lánya született, ám kapcsolatuk az asszony kikapós természete miatt kezdettől boldogtalan volt. Útjaik 1892-ben elváltak, a hivatalos válás kimondására azonban hosszú huzavonát követően csak 1907-ben került sor. A gyerekek, akikről apjuk mindvégig gondoskodott, az anyánál maradtak, később azonban két fiú Gárdonyihoz került Egerbe, ahová az író idős édesanyját is magához vette, és elmebeteg lánya intézeti elhelyezéséről is ő gondoskodott. 

A szerelemben később sem volt szerencsés, több visszautasításban volt része, így megmaradt „egri remetének”, ahogyan barátai emlegették, bár feljárt Pestre, élt társasági életet, tett külhoni utazásokat, különösen München volt a kedvére, amelynek légkörét az Ida regénye is felidézi. Irodalmi társaságokhoz tartozott, 1910-ben tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Mivel pályája kezdetén a klérus részéről számos sérelem érte, eltávolodott katolikus hitétől. Egy időben antiklerikális, ateista eszmékkel kacérkodott, érdekelte az ezotéria és a lélekvándorlás gondolata, lelkesen tanulmányozta a darwinizmus eszméit. 

Később azonban visszatért a hithez, vonzani kezdte a misztika, a lelki élet, amely már harmadik nagy történelmi regényét, az 1908-ban megjelent, Árpád-házi Szent Margit életét feldolgozó Isten rabjait is áthatotta.  

Tézisregénynek számító 1913-as munkája, a Szunyoghy miatyánkja, a személyes létezés lényegét keresi. Háború idején írott kisregényei is elfordulnak a történelmi témától. Élete utolsó éveiben az Ida regényén dolgozott, amelyben a dzsentri, a polgár és a művész világának találkozását mutatta be finom lélektani megfigyelésekre támaszkodva egy ifjú pár történetén keresztül. 

A regény kéziratának befejezésekor Gárdonyi egészségi állapota már hanyatlott. Korábban is beteges alkat volt és javíthatatlan hipochonder, ekkor azonban már szív- és vesepanaszok is gyötörték. Ágynak esett 1922 őszén, és október 30-án meghalt. Eger városa saját halottjának tekintette, pap barátai pedig kijárták Szmrecsányi Lajos érsek engedélyét arra, hogy sírja ne a temetőben, hanem az egri várban legyen. Így földi maradványait a Bebek bástya őrzi, fejfáján végakarata szerint ennyi áll: „Csak a teste”.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.