Ecce homo! - Lépj közelebb a képhez!

Munkácsy Mihály festménye a Jézus megkorbácsolását követő jelenetet ábrázolja, amikor Pilátus bíborpalástba öltöztetve, fején töviskoronával kivezetteti őt a tömeg elé.

A római helytartót ezúttal nem a kegyetlenség motiválja, ellenkezőleg, szeretné megmenteni a vádlottat, de még inkább önmagát. Kelepcében van. Nem akarja elítélni Jézust, mivel az ellene felhozott vádakat hamisnak találja, de a felbőszült, keresztet követelő tömeg miatt fel sem mentheti, mert az a karrierjébe, sőt akár az életébe kerülhet.

Sok mindent megpróbált már. Felajánlotta, hogy kegyelmi jogkörénél fogva elbocsátja Jézust, ám a sokaság Barabást választotta. Faggatta őket: Mi rosszat tett ez az ember? Válasz nincs, csak hisztérikus üvöltés: feszítsd meg! Nem hatnak itt észérvek, a tömeg ítéletet akar, nem igazságot. Ekkor jön a végső kétségbeesés szülte mentő ötlet: megkorbácsoltatja Jézust. Erre mint római helytartónak ítélet nélkül is joga van a közrendet megzavaró személlyel szemben, Jézus ügye pedig igencsak megzavarta a Pászkát ünneplő város közrendjét. Pilátus azt reméli, ha a tömeg meglátja a véresre vert embert, talán megesik a szíve rajta, és beéri ennyivel.

Kiviszi hát a megkorbácsolt, megalázott, kigúnyolt Jézust eléjük, és elhangzik a halhatatlan mondat: Ecce homo! Íme az ember!

Pilátus szándéka egyszerűen az lehetett, hogy szánalmat keltsen, és nevetségessé tegye a vádat. Így mutatja a képen teátrális karmozdulata is: Íme, nézzétek ezt a szerencsétlen embert! Mit akartok még tőle? Miféle veszélyt jelenthet számotokra? Még hogy ez trónkövetelő? Ugyan kérem! Ha volt is valami vétke (én ugyan nem találtam), tessék, megkapta érte a magáét. Engedjétek hát, hadd bocsássam el! – Így Pilátus, az egyszerű lélek, akinek fogalma sincs, mi zajlik itt, mi a tét valójában. Ennyit akarhatott közölni.

Ám szava, akaratán és tudtán kívül, mérhetetlenül több, az emberi öntudat, önismeret, öneszmélés kulcsmondata. Íme, az Ember! Íme, ilyen az ember, félholtra vert, megalázott, a világba kivetett lény! Íme az Ember, amilyenné lett Ádám, az első ember óta! Íme, ti vagytok ez az ember. És mi mind. Íme, az önmagát megkoronázó, önbecsapó ember! Bíborruhát, királyi koronát ölt, és nem veszi észre, hogy koronája tövis, maga fonta magának, maga gyötri, kínozza, korbácsolja, adja halálra magát naponta önnön bűneivel! Ezt jelenti az Ecce homo! És ezt is: Íme, az ember, az igaz ember, a bűn előtti, Isten akarata szerinti ember, aki megőrizte emberségét, mert engedelmes volt Istennek! Íme, az ember! Őt juttattátok ide! – Munkácsy Jézusa nyugodt arccal, emelt fejjel, egyenes tartással áll a tömeg fölött. Nem ő a nyomorult, szánalomra méltó, ítélet alatt álló – hanem az ember.

Munkácsy Mihály: Ecce homo! Olaj, vászon; 413x605 cm