„Ha én szegény leszek, akkor elmegyek hozzátok koldulni!” – Teréz, a kis sváb cselédlány története 2.

Az „eltréflizett” tányér és a 16 pengő 

Teruska 1931. július 2-án Goldstein Jenő családjához szegődött a budapesti Kertész utcába. A családfő foglalkozása szerint „magánzó” volt, ami a mai vállalkozónak felelhetett meg, de hogy mit csinált valójában, azt Terus nem tudta. A kétszobás, konyhás, fürdőszobás lakásban a két szülővel együtt hat felnőtt gyermekük élt: három fiú és három lány. Terus fonott kosarának a konyhaasztal alatt találtak helyet. A kinyitható vaságyát nappal a fürdőszobában tartotta, este a konyhában állította fel.
A hálószoba fehér bútorral volt berendezve, ott aludt a két szülő és a három lány. Az ebédlőben nagy asztal állt székekkel, tálaló, egy sezlon és két kinyitható vaságy – ez volt a fiatalemberek, Lébi, Sműli és Jasszi hálóhelye. 

A cselédlány beosztása: mindenes – feladata volt a takarítás, a mosogatás, a felmosás, a segítség a főzésben és a mosásban.

A ruhák teregetése a lichthofban történt. Amikor a pincéből kellett felhoznia a tüzelőt, a hátsó lépcsőt használta, meg egyébként is az szolgált a cselédség számára. Terus a fiatalabb lánnyal, a kedves Hannával járt bevásárolni a Klauzál téri csarnokba, a húst kizárólag a kóser hentesnél szerezték be. Eltelt egy kis idő, amíg felvette a család életritmusát. Tudta már, hogy reggelente a férfiak fekete-fehér csíkos gyapjústólával a fejükön, bőrszíjakkal a homlokukon és a karjukon, az asztal körül járva hangosan imádkoznak; hogy szombatonként nem dolgoznak, olyankor a napot imádsággal töltik. 

Megtanulta, hogy a szekrény tetején álló edények a szédertálak, azokat kizárólag ünnepek alkalmával használják, mégpedig pészahkor, ami a zsidó húsvétot jelenti. Szombat esténként libahúsból készült a finom vacsora, a fonott kalácsot az apa szegte meg és osztotta szét. Terus kint a konyhában azt ette, amit bent a család. Más ízek voltak, mint az otthoniak, de ízletesek. Például a sóletet és a zöldbabfőzeléket, amibe mézeskalácsot reszeltek és sok zöld petrezselymet kevertek bele, igencsak megkedvelte. Lébi, aki foglalkozását tekintve tanár volt, ha a cipőjét nem találta elég tisztának, szóvá tette, és újra átkeféltette Terussal. Az üvegpoharat a fény felé tartotta, és ha homályosnak ítélte meg, kivett egy másikat a pohárszékből.
Terus azt is megtanulta, hogy külön kell használni a tejes és a zsíros edényeket, még a mosogatásnál is el kell különíteni azokat. Egyszer mégis figyelmetlen volt: ugyanarra a tányérra tette a vajas kenyerét és egy kis maradék libatöpörtyűt. 

Az asszony meglátta, és felkiáltott: „Most eltréflizted a tányért! Na, nem baj, csomagold be egy papírba, és vidd haza!” 

Bátyja, Tóni rendszeresen eljött a havi béréért, amit hazavitt a mamának. Legközelebb, amikor jött, a lány a tányért is odaadta neki. „Tudod mit? – javasolta a szemfüles suhanc. – Tréflizz össze többet is!” De Terus ilyet többet nem tett. Nem akart kárára lenni a gazdáinak.

Teréz vasárnap délutánonként kimenőt kapott. A hazautazásra nem volt elég idő, meg pénzbe is került volna, így a biai barátnőjével felmentek a Gellért-hegyi Sziklakápolnába, vagy a Körúton sétáltak, jó időben néha a Ligetbe is kimentek. Hannával éppen egy bevásárlásból mentek haza, amikor az utcán a rikkancs újságot lobogtatva kiabálta a legújabb hírt: „Biatorbágyon felrobbantották a viaduktot! A vonat a mélybe zuhant! Sok a halott és a sebesült. Óriási szenzáció!!!” Terus arra kérte Hannát, hogy vegyen egy újságot, és abban reménykedett, hogy a szeretteinek nem esett bántódása.

Kép

Bach Teréz munkaadója ebben a házban lakott a Kertész utcában  – a szerző felvétele

Teréz Goldsteinéknél havi 16 pengőt kapott. A mama ezt kevesellte: „Kérjél 18-at!” – mondta. Azt viszont a gazda sokallta, ezért el kellett tőlük mennie. „Legalább a pészahot várd meg! – kérlelték a lányok. – Olyankor finom maceszgombócot főzünk. Maradj még!” De a mama hajthatatlan volt. Már talált is egy másik helyet egy Wesselényi utcai vendéglősnél 20 pengőért.

Szexuális zaklatás a konyhában

Teréz 1932. március 1-én belépett az új munkahelyére. Igaz, hogy a keresete több lett, de a munkája is: a háztartási feladatok mellett néha be kellett állnia a söntésbe kiszolgálni. Ezt az elfoglaltságot, némi gyakorlat után végül is megszerette. 

„Mit kér, fehéret vagy kadarkát?” – kérdezte a vendégeket. Azok megdicsérték szép rózsás arcát. 

A férfiak kártyáztak, ittak, a sört közvetlenül a pincéből lehetett felpumpálni. Az asszonya finom, omlós töpörtyűs pogácsájának híre ment a környéken. 

A vendéglőből egyenesen a konyhába jutott az ember, ott volt az éléskamra is, és egy szűk folyosóról vaslépcső vezetett fel az emeleti két szobához és a fürdőszobához. A lány a konyhában aludt, megint csak összecsukható vaságyon, ruháit a spájzban tartotta a konyhaszekrény aljában.

Az asszonya nagyon kedves volt hozzá. Egyszer bizalmasan elmesélte, hogy fiatalkorában felfázott, megműtötték, és soha nem lett már gyereke. A kisfiú, akit nevelnek, valójában a testvéréé. Terus szívesen játszott a gyerekkel, ilyenkor a kishúgára, Bözsikére gondolt. Gyakran előfordult, hogy a fürdőkád vizében először megfürdött a kicsi, aztán az asszony, végül Terus. Büszke volt magára, hogy már egyedül végezhette a nagymosást. Előtte mindig fel kellett iratkozni a házmesternél, hogy mikor szabad a mosókonyha. 
A söntés takarítása, a fémpult alapos lemosása, kifényesítése is a feladatkörébe tartozott. A WC takarítása ugyan nem volt a kedvelt elfoglaltsága, de azt is neki kellett megcsinálni. Ha a vendégek elszórták az aprópénzt, és ő a söprésnél megtalálta, akkor mindig odaadta a gazdájának. Néha az udvaron éneklő koldusnak is adott néhány fillért.

Akár elégedett is lehetett volna a sorsával, ám a vérmes kocsmáros szemet vetett a hamvas gyereklányra. Üldözte a gerjedelmével. Először pénzt ígért, ha engedelmes lesz. Aztán, hogy nem érte el a célját, fenyegetőzött, űzte, hajtotta a munkában, egy perc megállása nem volt. 

Esténként a férfi lesettenkedett az emeletről, és mivel a konyhát nem lehetett bezárni, zaklatta a lányt. Előfordult, hogy az asztal körül kergette. 

Ez egy burleszkfilmben talán mulatságos, de Teruska egyáltalán nem találta annak. Nem értette, hogy mit akar tőle az a felnőtt ember. Talán őbenne van a hiba, hogy felhívta magára a figyelmét? Mit csináljon? Kinek mondja el? Az asszonyának nem szólhat, mert mit gondolna róla! Mennyire bántaná a dolog! Még szavakat sem talált arra, ami zajlott, otthon soha nem beszéltek ilyesmiről. A nemiség tabutéma volt. 
Amikor már végképp tarthatatlannak és súlyosnak ítélte meg a helyzetet, elutazott Kelenföldre a nővéréhez, és keserves zokogás közepette elmondta a bánatát. Márika rögtön átlátta, hogy minden késlekedésnek tragikus következménye lehet, értesítette a mamát, aki jött is a következő vonattal, és minden indoklás és felmondási idő nélkül összecsomagolt, hazavitte a lányát.

Kép

A ház a Tisztviselőtelepen, ahol Teréz szolgált – a szerző felvétele

A ropogó mák és az utolsó súrolás

A mama ezek után ismét 20 pengős helyet talált a lánynak a Tisztviselőtelepen, egy rendőrségi számtiszt családjánál. Teréz 1933. június elsején munkába állt a családnál mindenesként. A házaspárnak egy kislánya volt. Terus eddig természetesnek vette, hogy őt a gazdái tegezik, és ő asszonyomnak, uramnak szólítja őket, de hogy a kis négyéves Csillukát neki magáznia kell, miközben az elkényeztetett „kisasszony” tegezi – ezt azért túlzásnak tartotta. Az asszonya otthon volt, nem járt el dolgozni. A kislányának borjúhúst készített párolt zöldséggel, átpasszírozva. A házmesterék viszont később elmondták Terusnak, hogy eszik az a gyerek mindent. Ők már többször jól megtömték paprikás szalonnával, és nem lett semmi baja.
Az asszony az éléskamrát mindig zárva tartotta. Különös elképzelése volt arról, hogy mit kell ennie egy még fejlődésben lévő cselédlánynak: Terus csak másnapos kenyeret kapott, azt is kiporciózva. „A friss kenyér nem egészséges!” – mondta neki a nagyságos asszony. Reggelire üres feketekávé jutott a bögréjébe, ám ha valamit az uraság a főételből meghagyott, azt a cselédlány elé rakták. 

A földre szóródott mákot az asszony összesöpörte, másnap azt kapta a lány a tésztájára. Csodálkozott, hogy miért ropog a foga alatt. 

Teréz hamarosan fogyásnak indult, arcpírja megsápadt, a szeme gyakran kopogott az éhségtől. 
A család kedvence volt a fehér angóramacska. Őmacskaságát emberi fogyasztásra való lóparizerrel etették. Egy alkalommal, amikor nem tartózkodtak otthon a háziak, Teri jól belakmározott a macskaeledelből. Hogy a hasát el ne csapja a szokatlanul bőséges étel, abból a száraz kenyérből falt hozzá, amit az állatkerti állatoknak gyűjtöttek. A macska csak nézett a kerek, sárga szemeivel.

A háziúr elsején, fizetéskor rendszeresen késő este részegen jött haza. Mivel Terus olyankor már a konyhában felállította a nyitható ágyát, és megágyazott az állandóan afrikot hullató öreg matracával, azzal a közlekedést teljesen eltorlaszolta. Az urat ez nem zavarta, azon tápászkodott keresztül, fel-felbukva. Ilyenkor kedveskedni akart Csillukának, a kislányának, ajándékot hozott, valami apróságot, ő viszont hisztérikusan kiabált: „Menj innen, nem szeretlek! Részeges vagy!” Állt a cirkusz….

A kislányt Terus sétálni, szánkózni vitte, és esténként mesélni kellett neki. Fejből egy mesét sem tudott, viszont könyvből szívesen olvasott volna, ám Csilluka parancsolgatott: „Kívülről mesélj! Ne olvass!” Még fenyegetőzött is: „Ha én szegény leszek, akkor elmegyek hozzátok koldulni!” „Na, akkor én téged elzavarlak!” – gondolta Terus, de kimondani nem merte, főleg nem tegeződve.

A mama egyszer-egyszer meglátogatta a lányát, ha Pesten járt. Egy alkalommal őszibarackot hozott a családnak, de mielőtt átadta volna, Terus a parkban mindet megette. „Nem tetszel nekem, te lány! Nagyon sovány vagy! Zörögnek a bordáid – mustrálgatta a lányát. – Nem eszel rendesen?” „Nem, mert nem kapok” – bökte ki Terus. „Akkor szólj az asszonyodnak!” „Már szóltam. Azt mondta, hogy nem tud többet adni.” „Minek tart az ilyen cselédet?!” – méltatlankodott a mama.

Egy hétvégén Balatonra utazott a család, Terus otthon maradt, és hogy ne unatkozzon, az asszony kiadta a munkát: lúgkővel súrolja fel a padlót! Amikor nagyságáék felpakolva elvonultak, Terus munkához látott. 

Először dudorászott, hogy vigasztalja magát, de a maró anyag hamarosan kisebesítette a kezét. Szinte lüktetett a fájdalomtól. 

A folyosón ülve kitartotta a napra a fájdalmas kézfejét. A napi élelemadagját már rég megette, az éléskamrát gondosan bezárta az asszony. Forró könnycseppek gördültek le az arcán. Egyszer csak a bátyja hangját hallotta az udvar felől: „Az én apám bognármester, fia vagyok én. / Ő csinálja a bölcsőket, belevalót én…”
Terus máskor nagyon haragudott, amikor Toncsi ezt a butuska dalt énekelte, most mégis úgy tűnt neki, mintha a szférák zenéje szólna. A vállára borulva zokogta el szenvedését, szomorú sorsát. A fiú már vitte is haza a hírt, hogy hogyan bánnak a gazdái Teruskával. A mama sürgősen új hely után nézett, és ezúttal szerencsével járt.
Egy hercegnő keresett egy ügyes kezű mindenest a szakácsnő mellé. És még 5 pengővel több fizetést is ígértek!

A Cselédsors sorozat folytatása itt olvasható.