Egy édesanya, aki megírta az első magyar gyerekkönyvet

Híres költők rokona

Bezerédj Amália Szegedy Antónia és Bezerédj György első gyermekeként született 1804-ben. A Bezerédjek a legrégebbi nemesi családok közé tartoztak, véráldozatot hoztak a magyar történelemben Pozsonynál, Mohácsnál, Zimonynál, és az ősök között volt Bezerédj Imre is, aki a kuruc hadak főparancsnoka és II. Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Katonái szerették, sőt még dalba is foglalták nevét. Így született a „Hej, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj ...” kezdetű kuruc dal. A kiterjedt nemesi családnak csaknem 40 településen volt birtoka. Magas tisztviselők és írók, költők, szobrászok, zenészek is kikerültek a famíliából. Amália édesapja is tehetséges volt, aktív szerepet töltött be a politikai életben, szerette az irodalmat és a zenét, és még latin nyelvű életrajzát is maga írta meg. Felesége családjában is szép számmal akadtak művészek: Szegedy Antónia testvére, Szegedy Róza volt a múzsája és felesége Kisfaludy Sándor költőnek, akinek az öccse, Kisfaludy Károly pedig a magyar romantika egyik legnagyobb képviselője lett költőként és festőként.

Nem csoda, hogy Amália már gyerekként megszerette az irodalmat és a zenét. Kiválóan zongorázott, hárfázott és énekelt, sőt híres volt arról, hogy minden dallamot le tudott játszani hallás után. A magyar mellett jól tudott németül, franciául, angolul és latinul is. Nemcsak a házitanítója, hanem az édesapja is oktatta, édesanyja pedig fontosnak tartotta, hogy a háztartási munkákat is elsajátítsa.

Ráadásul még egy feladat hárult rá legidősebb testvérként: édesanyja sokat betegeskedett, így hat kistestvére nevelésébe is besegített már tízéves korától.

Gyerekként beleszeretett későbbi férjébe

Amália a testvéreit nevelve hamar felnőtt, és a szerelem is korán bekopogtatott az életébe. Egy távoli rokon, Bezerédj István joggyakorlatot végzett Amália apjánál, és közben festeni tanította az akkor még csak tizenhárom éves lányt. A fiatalok között mély barátság alakult ki, ami hamarosan szerelemmé vált. 1819-ben meg is vallották egymásnak az érzéseiket, amiről Bezerédj István így írt édesanyjának: „A szerencsének egész tengere van bennem édes jó Anyám! Megvallotta, hogy viszonozza szerelmemet. Ó be nagy ez, nem hittem volna, hogy így szeressek, és illy nagy boldogság nyíllyon előttem.”

El is határozták, hogy egybekelnek, ám Amália még csak tizenöt éves volt, ezért még két évet vártak. A lány tizenhetedik születésnapján fogadtak örök hűséget egymásnak, és Bezerédj István Tolna vármegyei birtokán telepedtek le. Hidjai otthonuk hamar a magyar biedermeier híres szellemi központjává vált, ahová ellátogatott Deák Ferenc, Batthyány Lajos és Wesselényi Miklós is. A vendégek politizáltak, felolvastak, zenéltek egymásnak, vagy pihenésképpen kártyáztak, kocsikáztak, lovagoltak. Nyaranta Balatonfüreden pihentek, ittak a füredi kút vizéből, este pedig házi koncertet rendeztek. 1830-ban Istvánt Tolna vármegye követének választották, így gyakran tartózkodtak Pozsonyban is, az országgyűlések helyszínén, ahol nemcsak István dolgozott, hanem Amália is aktívan segítette férje politikai törekvéseit.

Szerelmeslevelekbe rejtett ibolyák

Amália fiatal kora ellenére igazi szellemi társa lett férjének. Okos, szellemes és művelt nő volt, István pedig – abban a korban a többségtől eltérően – egyenrangú társként kezelte feleségét. Együtt olvastak, tervezgettek és dolgoztak. A közös munkát azonban egyre gyakrabban megnehezítette, hogy Amália hosszan betegeskedett. Sokszor kellett férjétől távol, vidéki levegőn gyógyulnia, a szerelmüket azonban a távolság sem csökkentette. Jól látszik ez levelezésükből.

Amáliának az ibolya volt a kedvenc virága, Istvánnak pedig sok-sok levelében maradt lepréselt ibolya, amit egymásnak küldözgettek a házastársak.

Amália így írt férjének egy ilyen alkalomról: „Az ibolyák sok örömet szereztek nekem. Ez inkább egy imádónak a figyelmessége, mint egy három éves férjé. Ellenben én, a ki most szerelmesebb vagyok, mint 3–4 év előtt, egész természetesnek találom ezt; csak saját szívemet kérdem s nem akarok más semmit kérdezni, midőn az én Istvánom érzelmeiről van szó.”

Kép

A Flóri könyve egy illusztrációja

Az első magyar falusi óvoda

A legfontosabb közös ügyük a magyar kisgyermekek nevelése lett. Közösen segítették a vármegyéjük iskoláinak működését, kezdeményezték a szekszárdi óvoda és a tolnai óvóképző megalapítását, és harcoltak a tanítóképzés megreformálásáért. Az országban elsőként alapítottak falusi óvoda-iskolát a 3–8–9 éves gyermekek számára a birtokukon. A hidjai présházat átalakíttatták a pusztai szegény emberek gyermekeinek, akik ott tanultak írni, olvasni, számolni, de volt a tantárgyaik között természetleírás, biblia, magyar földleírás (geográfia), magyar történet, éneklés, egészség, erkölcs és illedelem is. Saját kis földet kaptak, amit maguk műveltek meg, és részt vettek a növények és az állatok gondozásában is. Volt ásványtani gyűjteményük, földgömbjük, játszóterük, hintáik, labdáik. A foglalkozások változatosak voltak, és rövid ideig tartottak.

Az egyes leckék között daloltak, mozogtak, így nem volt szükség fegyelmezésre vagy büntetésre.

Bezerédj Amália személyesen is látogatta az óvoda-iskolát. Szeretetével, apró figyelmességekkel is megkönnyítette a gyerekek számára a tanulást.

Kép

A Flóri könyve egy tanítása – részlet a könyvből

A szerelem gyümölcse: Flóri

Gyermekük 1834-ben született, őt Deák Ferenc úgy nevezte: a „diétai kisleány”, mert Pozsonyban született a diéta (rendi országgyűlés) idején. Keresztelésekor a Floriana nevet választották neki, ezzel ők honosították meg Magyarországon a Flóra lánynevet. A kislányt az általuk alapított óvoda-iskolába is beíratták, ahol a jobbágy és béres gyermekekkel barátkozhatott és tanulhatott. Amália is sokat foglalkozott kislányával, hamar megismertette vele a betűket, számokat. Meséket mondott neki, történeteket talált ki számára, szoktatta a francia és német nyelvre, s figyelt rá, hogy sokat legyen a szabadban, ahol a kisállatokkal játszhatott.

István emancipált nőnek szánta lányát, és a szülők levelezéséből kiderül, hogy Flóri már pár évesen követelte emberi jogait – ha valamit megtagadtak tőle, kijelentette: „én is ember vagyok”.

Édesapja a munkája miatt többször távol volt tőle, de ilyenkor is sűrűn levelezett feleségével a gyermekükről, és mindig üzent a kislányának: puszit küldött neki, és ígérte, ha hazajön, majd elviszi szép virágokat és csikókat nézni.

Az első keresete: 25 forint

A korabeli társadalomban gyakran elítélték, ha egy nő tollat ragadott. Úgy tartották, hogy az írónők és költőnők nem lehetnek jó anyák és háziasszonyok. Amália szerencsés volt, hogy férje nem így gondolkodott. Bezerédj István az országgyűlésen is küzdött a nők jogaiért, sőt az 1843-44-es országgyűlés egyik kerületi ülésén a nők szavazati joga mellett is felszólalt. Feleségét is támogatta törekvéseiben. Amália a maga művészeti eszközeivel harcolt a nők egyenjogúságáért, a női közéleti szerepvállalásért, a kisgyermek-nevelésért és a pedagógusképzésért. Rendszeresen írt elbeszéléseket magyar és német nyelven az asszonyi sors problémáiról és a társadalmi előítéletekről. Férje gratulált a sikereihez és az első bevételéhez: a 25 forinthoz, amelyet egy megjelent novellájáért kapott. Emellett Amália zenét is szerzett. Nagyon szerette a magyar népdalokat, népzenét, és álnéven megjelent egy zenei darabja a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című gyűjteményes kötetben. Ez volt a Verbunkos kotta, amely olyan híres zeneszerzők művei között szerepelt, mint Rózsavölgyi Márk és Csermák Antal.

A magyar gyerekkönyv születése

Férje buzdította, hogy írja meg történeteit a kislányuknak és a hidjai óvodájukba járó gyerekeknek. Így született meg a Flóri könyve, az első eredeti magyar gyerekkönyv, amelybe Amália a mesék, versek és mondások mellé dalokat is alkotott.

Az a cél is vezette, hogy alkalmas tankönyvet készítsen a kisdedóvók számára, hiszen tudta, milyen nagy szükség van magyar nyelvű dalokra, versekre, elbeszélésekre.

Az ábécével nyitott, majd történetekkel, imákkal folytatta, amelyeket versek és mondókák követtek a helyes viselkedésről, a természetismeretről, a háziállatokról és a világról. Közben egy másik magyar nyelvű olvasókönyvön is dolgozott az ifjúság számára. Ez volt a Földesi estvék, amelyben párbeszédes formában beszélgetnek a szereplők nevelésről, emberi jogokról, tehetségről.

Kép

A Flóri könyve néhány illusztrációja

Sajnos a könyvek megjelenését Amália már nem érhette meg. Tüdőbetegségben 1837 őszén, 33 éves korában elhunyt. Munkáit férje adta ki nyomtatásban 1840-ben. István szerette volna felesége alkotásait megőrizni az utókornak, ezért nagy buzgalommal rendezte Amália irodalmi hagyatékát, és egész életében törekedett arra, hogy a könyv minél több családhoz és intézménybe eljusson. Büszkén népszerűsítette felesége művét, a Flóri könyvét a nemesi családok körében is. Örömmel írta egy levélben, hogy már a főherceg családjában is van egy példány belőle, és Batthyányék kislánya is fejből tudja a mondókákat. Nem véletlen, hogy 1860-ig az egyik legolvasottabb műnek számított Magyarországon. Benedek Elek így vallott róla: „Az én első könyvem nem az ABC volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve. [...] Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája. Ez tett adósává a gyermekvilágnak: mindazt a gyönyörűséget, mit egyetlen könyv szerzett a gyermeki léleknek, tetézve adni nektek, gyermekek.”

Felhasznált irodalom:

• Bezerédj Amália: Flóri könyve
• Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé” – A magyar írónők története két századforduló között (1795–1905)
• Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű Bezerédj Amália (1804–1837) öröksége
• Magyar Történeti Életrajzok/ BEZERÉDJ ISTVÁN (1796–1856)
• Zibolen Endre: Bezerédj Amália/ Köznevelési Évkönyv