Az adományozás nem lomtalanítás! – Interjú a TündérPakk Alapítvány vezetőjével

– Mi vezetett a rászoruló családok segítéséhez, hogyan alakult meg a Tündérpakk Alapítvány?

– Nem véletlen, hogy azok az emberek gyakrabban jótékonykodnak, akik maguk is megélték, milyen lent lenni. Én magam is szegény családból jövök.

Az édesanyám egyedül nevelt hármunkat, amikor kicsi voltam – és mindig is nélkülöztünk. Úgyhogy én pontosan tudom, milyen rászorulónak lenni és örülni bármiféle adománynak. Emellett bennem mindig nagyon erősen munkált a mások iránti együttérzés, a felelősségvállalás és a segíteni vágyás.

Magát az Alapítványt egyébként a véletlen hívta életre. Én a Jön a baba Hadas Krisztával c. tévéműsor 1. évadában szültem a kislányomat, így amikor Kriszti a 2. évad forgatása során találkozott egy olyan rászoruló kismamával, akit elhagyott az apa, engem keresett meg, hogy nincsenek-e véletlenül feleslegessé vált, kinőtt babaruháink. Én ekkor egy felhívást is közzétettem a közösségi média-oldalamon, amiben segítséget kértem egy babakelengye összeállításához. És meglepően sokan jelentkeztek. A Jön a baba 2. évadában pedig a felajánlók láthatták is, hogy az adományaik valóban jó helyre kerültek, ami elég erős bizalmat épített a további jótékonysági akciók szervezéséhez.

Hamarosan egyre többen jöttek, a legkülönfélébb felajánlásokkal. Ezzel párhuzamosan sokan kerestek meg azzal is, hogy a környezetükben élő – akár a bölcsiből vagy az oviból ismert – nehéz körülmények között élő barátoknak, ismerősöknek tudnék-e segítséget szerezni. Így 2016-ban hivatalos formát öltöttünk, és megalapult a TündérPakk Közhasznú Alapítvány.

Ma már családsegítőkkel, védőnőkkel állunk kapcsolatban, így a szociális háló is biztosít minket arról, hogy valóban rászorulókhoz kerüljenek a felajánlott ruhák, bútorok, élelmiszerek vagy műszaki eszközök.

Néhány családot régebb óta is támogatunk: van például egy fiatal, háromgyermekes anyukánk, akinek néhány évvel ezelőtt távozott a férje. A gyerekek gluténérzékenyek, ezért bármiféle gluténmentes terméket kapunk, nekik küldjük, egy festéküzlet-partnerünk pedig segített rendbe tenni a lakásukat.

– Ha jól tudom, a TündérPakk egy igen kislétszámú, alulról szerveződő alapítvány. Mennyire könnyű érvényesülni a nagy jótékonysági szervezetek árnyékában?
– Igen, ez így van, a TündérPakkot jelenleg három anyuka és a férjem működteti: köztük főállásban egyedül én, a többiek a szabadidejükben. Ez elég komoly és állandó szervezést igényel, hogy mindenki ráérjen, és közösen tudjunk tevékenykedni.

Kép

Kép: Tündérpakk Alapítvány

Rendszeres támogatásban, pályázati pénzben egyébként mi nem részesülünk, ez egy passzió, önkéntesként pedig egyikünknek sincs fizetése belőle. Ez nyilvánvalóan nagy különbség a nagylétszámú, nagynevű szervezetekhez képest. Mi egyedül a civilek, a támogató partnerek felajánlásaira támaszkodhatunk, illetve a felajánlott SZJA 1%-ra, amit alapítványként már be tudunk fogadni, és előre is nagyon köszönjük mindenkinek, aki esetleg mellettünk dönt! Ebből kell ugyanis fedeznünk minden működési költséget: az adományok tárolásáért a raktárhelységet, szállításáért a benzint, de a honlapunkat és a könyvelőt is.

– Öt év alatt csaknem az egész országban megfordultatok, hogy segítsetek az arra rászorulóknak. Melyek voltak a legsikeresebb, legemlékezetesebb adománygyűjtéseitek?
– A tevékenységünk során számtalan megható történetet talál ránk. Nehéz is kiemelni egyet-egyet. De a kicsi Hanka sorsa például különösen megérintett: a kislány 2018 szeptemberében született sürgősségi császárral, és az anyukája másnap éjjel meghalt terhességi toxémiában. Az apuka így egyedül maradt a csöppséggel. Alig néhány nap leforgása alatt több mint kétmillió forintot sikerült nekik gyűjtenünk, emellett pedig egy hazai tápszerforgalmazó magára vállalta, hogy a baba féléves koráig ingyen biztosítják a tápszert, majd később a hozzátápláláshoz szükséges pépeket, üveges bébiételeket.

Ehhez nagyon hasonló és nem kevésbé tragikus történet nemrégiben is történt: egy fiatal kismama elkapta a Covidot, így a 30. hétben sürgősségi császárral kellett világra hoznia a gyermekét, majd elhunyt a kórházban. Az ő családjuknak több mint 11 millió forintot tudtunk összegyűjteni a nagylelkű adományozók jóvoltából.

A koronavírus-járvány egyébként nagyon sok családot taszított kiszolgáltatott helyzetbe: a vendéglátósok elvesztették a munkájukat, sokan kényszerülnek nélkülözni. Ezért a Covid első hulláma alatt hétmillió forintot szedtünk össze, amiből csaknem 700 rászoruló családhoz juttattunk el tartós élelmiszereket és higiéniai csomagokat. Emellett rendszeresen támogatunk gyerekotthonokat és különböző kórházak újszülött-osztályait is.

– Jelenleg is fut egy egyhónapos gyűjtésetek, amelynek keretében az adományozók érintésmentesen és ingyenesen adhatják fel a csomagjaikat a Foxpost automatákban. Elsősorban milyen adományokat vártok, mire figyeljünk a Jótett csomagok összeállításánál?
– A tartós élelmiszerekre nagyon nagy szükségünk van, hiszen sokan elvesztették a munkahelyüket, és még mindig nem kerültek vissza a munkaerőpiacra. A kieső jövedelem miatt nekik elsősorban étellel segítünk. Például konzervekkel, tésztával, olajjal, sóval, cukorral, liszttel vagy rizzsel. Emellett várunk higiéniai termékeket, babaholmikat, például pelenkát, popsitörlőt, érintetlen bébiételt és tápszert.

Sajnos nagyon gyakran kapunk kinyitott, kicsit kipróbált krémeket, tusfürdőket vagy épp tápszert – mondván, hogy „csak egy kanállal vettem belőle” – azonban ezeket higiéniai és törvényi okokból nem adhatjuk tovább. Ilyet ne küldjenek!

A tusfürdő helyett pedig elsősorban szappanokat várunk, hiszen a szappanhab lemosása sokkal kevesebb vizet igényel – az általunk támogatott családok jelentős része ugyanis olyan helyen él, ahol nincs bevezetve a víz, tehát lavórból fürdenek.

Kép

Ruhaméret tekintetében most 15 éves korig fogadjuk a jó állapotú darabokat. Ez azt jelenti, hogy ne legyen szakadt, lyukas, gomb vagy működőképes cipzár nélküli. Aki ugyanis rászoruló, és nem tud a turkálóban venni magának egy kabátot, jó eséllyel azt sem engedheti meg, hogy kifizessen egy több ezer forintba kerülő cipzárcserét. A ruhák kiválasztásánál kérjük, hogy vegyék figyelembe a szezonalitást, a hatalmas köteg téli ruhákat ugyanis a raktárunk kapacitása miatt nem tudjuk tárolni. Ezért most elsősorban tavaszi és nyári darabokat kérünk, alaposan kimosva, tiszta, illatos állapotban, de kivasalni nem kell.

– Mi az, ami semmiképp ne kerüljön a csomagba?
– Pár napja történt megint, hogy két zsák penészes ruhát kaptunk és válogattunk szét. Lehet, hogy tíz éve álltak a pincében. Nem tudom, néha olyan, mintha az emberek az adakozást lomtalanításként fognák fel: mindenféle szemetet a nyakunkba sóznak, és tőlünk várják, hogy szortírozzuk, rendbe rakjuk, majd osszuk szét, mondván „a rászorulónak majd jó lesz”. Ez egyrészt elképesztő megalázó gondolkodás egy nehéz helyzetben lévő emberről, hiszen ő sem szívesen vesz fel szakadt ruhát, szétmállott talpú, koszos cipőt, vagy épp játszik egy törött, hiányos játékkal (pl. puzzle, kártya). Másrészt nekünk sincs kapacitásunk és erőforrásunk arra, hogy ezt a gyakran busznyi hulladékot szállítsuk, tároljuk, szétválogassuk, tisztítsuk, szárítsuk vagy épp karbantartsuk. Sem égőt, sem elemet nem tudunk venni a műszaki holmikba, és a megjavításukat sem tudjuk finanszírozni, intézni. És a támogatott személy sem fogja tudni.

A lejárt szavatosságú élelmiszerekkel ugyanaz a helyzet, mint a kinyitott tápszerekkel: alapítványként egészségügyi és törvényi okokból sem juttathatjuk el azokat a rászorulókhoz. Hiába csak egy hete lejárt száraz tészta, akkor sem. Azaz szükségszerűen a szemétben végzi.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a jótékonysági szervezet nem egyenlő a hulladéklerakóval.

Az emberek bele sem gondolnak, de ez a rengeteg használhatatlan „adomány” elképesztő mennyiségű szemetet termel, aminek a szállítása, tárolása és megsemmisítése nagyon megterheli az igencsak csekély összegből gazdálkodó alapítványokat. Ezért arra kérjük a nagylelkű adakozókat, hogy csak olyat adjanak, amit ők is szívesen fogadnának, használnának, azaz tiszta, jó állapotú, működő dolgokat. A szemetüket viszont kérjük, hogy dobják ki ők maguk!

A Jófogás, a használtcikkek legnagyobb hazai forgalmazója úgy döntött, hogy nemcsak a helyes adományozással kapcsolatban gyűjti össze a legfontosabb tudnivalókat, hanem a Foxpost bevonásával országos jótékonysági akciót is hirdet. Így anyák napjától (május 2.) a szülők világnapjáig (június 1.) tart az a kampány, amelynek keretében a TündérPakk Alapítvány rászoruló, egyszülős családokat segít a hozzájuk kerülő Jótett Csomagokkal. A nagylelkű adakozók gyerekruhákat, tartós élelmiszereket, higiéniai termékeket és babaholmikat adhatnak fel, méghozzá érintésmentesen és ingyenesen, az országosan elérhető Foxpost automaták bármelyikénél. A helyesen becsomagolt adományokra csak rá kell írni, hogy „Jótett Csomag”, rárajzolni egy szívet, majd az automatánál felhívni a Foxpost adományvonalát (+36 1 443 3231), és az ügyintézők azonnal kinyitnak egy erre fenntartott rekeszt.