Arany János leszármazottját is bebörtönözték a kommunisták – „A koronatanú” című filmről
Képzeljünk el egy átlagos péntek estét, amelyen kisebb társaságunkkal felmegyünk valamelyik barátunk lakására! Leülünk a konyhaasztalnál, töltünk egy pohár italt, a lejátszóból halk zene szól. Beszélgetünk, nevetgélünk, és mivel határozott elképzelésünk van arról, hogy milyen országban szeretnénk élni, és a gyerekeinket felnevelni, közéleti témák kerülnek szóba az est folyamán. Közösen gondolkodunk, vitatkozunk, építjük a jövőt. És most képzeljünk el egy olyan világot, ahol zárkában találjuk magunkat ezért, ahol kínzással próbálnak kicsikarni belőlünk vallomást arról, amit sose tettünk meg! A kommunisták pontosan ezt követték el Arany János egyenesági leszármazottjával, Arany Bálinttal szemben is, akit tizenkét év börtönre ítéltek olyan bűnökért, amiket nem követett el.
A koronatanú című filmet Arany Bálint azonos című emlékiratai alapján készítette az Igen Média, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjához kapcsolódva. Az ismeretterjesztő alkotás különlegessége, hogy kilép a szakértő–narráció–szakértő megszokott hármasából, és bizonyos jeleneteket színészek tolmácsolásában láthatnak a nézők, mintegy kiegészítve és illusztrálva a történészek mondanivalóját. Ezek a dramaturgiai elemek lehetővé teszik, hogy azonosuljunk a szereplőkkel, és még jobban megértsük az őket és az akkori magyar társadalmat ért igazságtalanságot.
A világon százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát, Magyarországon is százezrek veszítették életüket. Szakértők szerint a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt mintegy hatszázezer honfitársunk közül minden harmadik belehalt a megpróbáltatásokba. Azoknak a száma pedig, akiket a rendszer fizikailag és lelkileg megnyomorított, megbecsülhetetlen. Közéjük tartozott Arany János egyenesági leszármazottja, Arany Bálint is.
„Függetlenség! Ez a jelszó, és szabadság a nagy cél!”
Amikor Arany János megírta Április 14-én című versét, még nem tudhatta, hogy utódját összeesküvéssel fogják megvádolni Budapesten, a 20. század egyik legsötétebb diktatúrájában. Magyarországon a II. világháború után továbbra is szovjet csapatok állomásoztak.
Bár a Független Kisgazdapárt abszolút többséggel megnyerte a választást, koalícióba kényszerült a kommunistákkal, akiknek sikerült a belügyek feletti irányítást is megszerezniük, a valódi hatalmat egyértelműen ők gyakorolták.
„A demokrácia ellenségei együtt dolgoznak a Kisgazdapártban lévő reakciósokkal. Közös harcba visszük a munkások és dolgozó parasztok tömegeit a tervük meghiúsítására. Csak a népi demokrácia teszi lehetővé, hogy országunk a fejlődés útján haladjon a szocializmus felé. Nem taktikából, hanem mély kommunista meggyőződésből építjük a magyar demokráciát. (…) A jövő a mienk, elvtársak!” A film Rákosi Mátyás az MKP III. kongresszusán tartott hátborzongató beszédének részletével indul. A bevezető közben egy-egy villanásra már megpillanthatjuk a történet főhősét, Arany Bálintot, ahogy asztaltársaságával nevetgél, vagy éppen hazafelé sétál a sötét utcán, válla fölött hátra-hátra tekintve, mintha érezné, hogy követik. Akkoriban sokan reménykedtek abban, hogy olyan többpártrendszer kezd kibontakozni, amelyre jól működő magyar demokráciát lehet építeni, a történelem azonban bebizonyította, hogy tévedtek.
Arany Bálint 1945-től az FKGP központjában dolgozott titkárként. Mérnök-értelmiségi volt, akinek jelentős szerep jutott a golyóscsapágyak magyarországi elterjesztésében. Köpeczy Ilonát vette feleségül, akit támogató társként a filmben is láthatunk. Arany a második világháború idején a németellenes tevékenységet folytató Magyar Testvéri Közösség tagja volt. Ez a társaság központi szerepet játszik a filmben is, mert „leleplezése” és a tagjai ellen folytatott koncepciós perek lettek az ürügyei 1947-ben a Független Kisgazdapárt politikusai elleni hajszának, amelynek során főtitkárukat, Kovács Bélát az NKVD a mentelmi joga ellenére letartóztatta, a Szovjetunióba hurcolta, és megkínozta (ezért emlékezünk meg február 25-én a kommunizmus áldozatairól Magyarországon).
Semmi törvénybe ütközőt nem csináltak!
A Magyar Testvéri Közösség olyan értelmiségi asztaltársaságokra épült, mint amilyenben Arany Bálint is tevékenykedett barátaival, akikkel a filmben arról beszélget, hogy a társaság egyre növekvő befolyása miatt a kommunisták letartóztatásokba kezdtek, és megpróbálják felszámolni a veszélyesnek ítélt Magyar Testvéri Közösséget. Semmi törvénybe ütközőt nem csináltak, mégis lehallgatták, megfigyelték őket, és olyan anyagot állítottak össze róluk, amely később a koncepciós perek alapjául szolgált. A filmben láthatjuk, ahogy Arany Bálintot elfogják, és a Nádor utca 9-be viszik, ahol a Katonapolitikai Osztály (Katpol) működött. Kihallgatások sora kezdődött meg először ott, aztán az Andrássy út 60. kínzókamráiban.
Arany Bálint a folyamatos testi és lelki erőszak hatására aláírta az előre megírt jegyzőkönyvet, amelyben semmi nem volt igaz. Ez egyáltalán nem számított kirívó esetnek abban az időben, hiszen a „mindent bevalló” vádlottak fontos eszközei voltak a kommunista propagandának.
A film egyik legizgalmasabb része és egyben dramaturgiai csúcspontja maga a koncepciós per. A tárgyalás során Arany Bálint egyszer csak szót kér, és megütközést keltve elmondja, hogy kényszerítő tényezők hatására írta alá a jegyzőkönyvet, amelynek tartalma hazugság. Nagy kockázatot vállalt ezzel, hiszen nem tudhatta, mi fog következni ezután, mégis kiállt az igazságért, ami – ahogy az emlékirataiból tudjuk – lélekben szabaddá tette. Az ítéletet nem tudta megváltoztatni, csak késleltetni. Előbb életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd az ítéletet 12 év fegyházbüntetésre módosították. Végül 1956 szeptemberében szabadult, folytathatta mérnöki munkáját, de élete végéig megfigyelték és zaklatták a hatóságok. Könyve Koronatanú (Emlékirat 1945–57) címmel jelent meg a rendszerváltás után.
Az ismeretterjesztő film célcsoportja a középiskolások, de minden korosztály talál benne érdekes és új információkat. Legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a magyar történelem jelentős, de mégis kevesek által ismert pillanatát mutatja be az események történelmileg hiteles, filmes rekonstruálásával.
A történet kosztümös jelenetek, archív felvételek és a korszak kutatói – Földváryné Kiss Réka, Szekér Nóra és Feitl Írisz – segítségével követhetők nyomon. A cél az volt, hogy arcot adjanak ennek az időszaknak. Az alkotás fontos része a történelmi traumáink feldolgozásának, amelyeknek a hatásait ma is érezzük.
A filmet, amelyet ingyenesen meg lehet tekinteni a YouTube-on, Borbás Barna és Réti László rendezte, az Országgyűlés Hivatala és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködésével.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>