„A kormány többet tud, mint amit elárul” – Zsuffa Tünde új regénye migránsválságról, szerelemről, terrortámadásról

Elég egyszerű, mondhatni, ismerős a sztori. De a mű nem is erre épít. Az ereje, a félelmetessége nem ebben áll. Más oka van annak, hogy ezt a könyvet sokan kézbe veszik majd. A sajtómanipulálástól ugyanis egészen egy terrortámadásig jutunk el ebben a politikai krimiben.

Zsuffa Tündét eddig történelmi regények írójaként ismerhettük, most megjelent – ötödik – regénye azonban már a jelen problémáival foglalkozik. Eredetileg az Angyal a földi pokolban és a Híd közepén című regényeit szerette volna trilógiává formálni és megírni a harmadik részt: „Antónia története ott ért véget, hogy 53 év után áll egy híd közepén és sír, mert honvágya van. Nekem is haza kellett jönnöm 20 év után. És emlékszem, tavasszal a Margit hídon megálltam. Álltam a híd közepén és sírtam, hogy nem akarok visszajönni mégsem. Én szeretem, szerettem Bécset! Ekkor jöttem rá, hogy így nem írhatom meg Antónia történetét” – mesélte az írónő a könyvbemutatón.

Egyet ne felejts el, hogy Bécs a kémek városa! – üzeni a könyv. – Úgy ülj le egy újságíróval beszélgetni, hogy nagy eséllyel egy hírszerzővel kávézgatsz.

Itt kezd a történet izgalmassá válni, ám hamarosan még keményebb témák következnek.

– Azt hittem, hogy ez a könyv az újságírókról szól. Ha tudtam volna, hogy nem, akkor nem jöttem volna el! – morgolódott egy idős férfi a könyvbemutatóról kifelé jövet. Az írónő ugyanis úgy definiálta a művet, mint egy Bécs városához szóló szerelmi vallomást. De eközben Zsuffa Tünde olyan nyíltan ír a migránsválságról, a gyilkos, terrorista menekültekről, az illegális menekültstátuszról vagy az emberkereskedelemről, hogy szinte pislogni sem merünk. „Európa kiirtása csak idő kérdése” – olvashatjuk. Oroszok képeznek ki és látnak el fegyverrel afrikaiakat. Tulajdonképpen Oroszország sakkban tart minket, Az EU-t, az ENSZ-t. Egy percig sincs kétség, hogy elveszünk, ha elindulnak ellenünk.

Internetes oldalak, ahol etiópiai nőkre és fiúkra lehet licitálni, emberkereskedők titkos börtöne, volt drogkereskedők, akiknek ez az új biznisze – ilyen és ehhez hasonló képek és témák jönnek velünk szembe olvasás közben...

Az írónő a műben megjelenít egy terrortámadást is.

Zsuffa Tünde elmondta, hogy ennek a résznek a megírásakor ült mellette valaki, aki szakértője a témának, és gyakorlatilag lediktálta, mi történik ezekben a helyzetekben. „Bele kellett gondolnom az ő életükbe, tevékenységükbe.”

Ahogy az író fogalmazott: ezek az emberek akkor végzik jól a munkájukat, hogyha nincs hír. Az a feladatuk, hogy védjenek minket. Félelmetes, mi minden történik körülöttünk, amiről fogalmunk sincs!

Az első benyomás ellenére nem könnyű könyv ez, ember legyen a talpán, aki elbírja a súlyát. Egy dologban biztos vagyok, hogy senki sem olvassa közömbösen, aki a kezébe veszi. Túlságosan aktuális téma, hogy ne legyen visszhangja. Ennek a könyvnek mindenképpen érdekes élete lesz.

Fel is merült bennem, hogy vajon a szerző tudja-e, milyen merészségre vállalkozott, amikor gyakorlatilag szellemi bombát dobott a nép közé ezzel a végtelenül megosztó témával.

Miközben a kötet bemutatójának moderátora ezzel a dicsérettel zárta le a bemutató estjét:

„Igen, így búcsúzik valaki egy szeretett várostól.”

Zsuffa Tünde: Hírek rabjai. Gemma Kiadó, 2018. 384 o.