A konyha hősei: ezt főzték régen a háziasszonyok

Életbevágó feladat

Ha a magyar konyhára gondolunk, pirospaprikás szaftban úszó, zsíros sertéscupákok jelennek meg lelki szemeink előtt, valamilyen nehéz burgonyakörettel, amit aztán a manapság igazi mumusnak számító fehér liszt és cukor alkotta sütemény koronáz meg. A 19. század előtti szakácskönyveinket felütve, meglepve tapasztalhatjuk, hogy ez nem egészen így volt: gyógyhatásukról is ismert fűszernövények, vadnövények, változatos húsfélék és halfajták sokasága, zöldségből készült köretek és gyümölcsös mártások bukkannak fel ezek lapjain. Ételkultúránk ezen régi korszakát éppen e változatosság miatt egyre többször emlegetik példaként: „bezzeg ekkor még tudtuk, mi a jó!” Bár a reneszánsz konyha tényleg nagyon jó lehetett, nem feltétlenül kell ennyire nagy időutazást tennünk, ha követendő mintát keresünk.

Egy 1938-as női magazin receptjei ugyanúgy megfelelnek napjaink – néha eltúlzott – szigorú követelményeinek.

A történelmileg nehéz idők ellenére ugyanis a háziasszonyok pontosan tudatában voltak annak, hogy a főzésnek mekkora a jelentősége.

Mert nem csupán a napi rutin része ez, nem csupán arról szól, hogy valamit muszáj az asztalra tennünk. A jól megválasztott étel biztosítja a megfelelő tápanyagokat szervezetünknek, amitől aztán az élet minden területén jól tudunk teljesíteni, egészségesek leszünk, ráadásul még örömet is okoz. Az alapanyag kiválasztása szintén nagy felelősség, nem elég csak összedobunk valamit a bolti akciókhoz igazodva. Az antibiotikummal teletömött, nagyipari körülmények között tartott, majd műanyagba csomagolt csirkehússal és a műtrágyával, vegyszerekkel agyonkezelt, hosszú ideig hűtőházakban tartott zöldség fogyasztásával olyan dolgok kerülnek szervezetünkbe, amelyekre semmi szükségünk. Érdemes a szezonnak megfelelő, helyi termesztésű árut vennünk (ami családunkon kívül az azt megtermelő ember életére is kihat, hiszen fizetőképes kereslet lévén biztosítjuk munkájának megmaradását).

Igényesség és sok-sok ötlet

Ahogy a férfiak a politikában vagy éppen a csatamezőn védték az otthont, a nők a konyhában tették ezt azzal, hogy a hagyományos ételeket minőségi módon készítették el. A régi női magazinok ennek ellenére nem egymást túllicitálva harsogták, hogy mától kezdve csak ezt a szuperzöldséget lehet enni, és kerülni kell mindent, amit korábban ettünk. A szenzációhajhász kinyilatkoztatások helyett évszázadok tudását és gyakorlati tapasztalatát osztották meg olvasóikkal. A Prágai Magyar Hírlap mellékleteként megjelenő Nagyasszony című, „társadalmi, szépirodalmi és háztartási lap” régi számait érdemes fellapoznunk.

Trianon után igencsak nehéz sorsa volt a felvidéki háziasszonyoknak, ám az újságban megjelent cikkek jól mutatják azt az igényességet és ötletgazdagságot, ami által méltósággal lehet helyt állni a tűzhely mellett. A májusi receptek például egy rövid kedvcsinálóval kezdődnek. Ebből kiderül, milyen fontos, hogy (a tavaszi fáradtság ellen) a konzervek után végre az idény első terméseivel is bevigyük a szükséges vitaminokat szervezetünkbe.

A szerző, Halmy Károlyné ezután végigveszi azokat a vitaminokat, melyekre a testünknek szüksége van – akár arcpakolás formájában – és ajánlja például, hogy gyermekünknek adjunk vajas kenyeret („amennyiben a tehén a táplálékát a napsütötte rét növényeiből szerzi”), hiszen ez is egészséges és segíti a vitaminok beépülését a szervezetbe. Az általános információk után pedig olyan recepteket közöl, melyek „szervezetünk minden porcikáját újjáélesztik, friss erőre keltik.”

Húsleves velősgombóccal, spárgapuding, borított tojás, mágnás szelet, tavaszi főzelék, rebarbara-tészta, mogyorótorta és narancslikőr.

A meghökkentő menüsorra természetesen van magyarázat, a rebarbarát például vértisztító hatása miatt, a narancsot pedig azért érdemes fogyasztani, mert serkenti az emésztést.

Egy régi recept

A borított tojás jól mutatja, az egyszerű alapanyagokból is lehet ínyencség: „Minden személyre egy tojást számítunk és annyi csésze nagyságú formát vajjal kikenünk, s egy tojást ütünk bele. A formában levő üres helyet megtöltjük spenótpürével, vagdalt sonkával, melyet reszelt sajttal és tejfellel vegyítünk el. Forró vizes lábasba állítjuk, befedjük, és 10-15 percig gőzöljük. Kiborítjuk és meleg hollandi szószt vagy paradicsommártást adunk hozzá.”